A tapíroknak ma négy faja ismeretes, ezek közül az indiai fekete-fehér szőrköntösével jól elkülöníthető a Dél-Amerikában előforduló három másik fajtól, melyek döntően szürkésbarna színezetűek. Az összes fajra jellemző, hogy gyakran keresik fel a vizes élőhelyeket, s ha megriasztják őket,
Bár a tigrisek vagy éppen a jaguárok gyakran tovább üldözik őket, de ilyenkor igyekeznek minél mélyebb vízbe úszni, így az előzőleg hátukra kapaszkodott nagymacskákat könnyebben le tudják rázni magukról. A kajmánoktól és a krokodiloktól ezzel a módszerrel azonban nemigen tudnak megszabadulni, azok tehát komoly vámot szednek a vízben tartózkodó tapírokból.
Látásuk meglehetősen gyenge, viszont hallásuk és szaglásuk annál kifinomultabb. Táplálkozásukban nagy szerepet töltenek be a különféle levelek, de gyümölcsöket, magvakat is fogyasztanak, így komoly szerepet töltenek be a különféle növények terjesztésében. Így például van olyan mag, mely csak akkor tud kicsirázni, ha áthaladt a tapír bélcsatornáján. Hosszú életű állatok, a természetben is gyakran megélik a harmincadik életévüket, s a nőstények 2-3 évente hoznak világra egy-egy utódot. Ma élőhelyük megfogyatkozása és a vadászat mellett leginkább a háziállatokról terjedő betegségek tizedelik a tapírok állományát.
