A még meglévő állatokat hazánkban is csak tartási engedéllyel birtokolhatjuk, szaporítása pedig egyáltalán nem engedélyezett. Agresszív, összeférhetetlen természete miatt túlzás nélkül nevezhetjük a ludak oroszlánjának.
A faj eredetileg Észak-Afrika keleti részén, a Szaharától délre, valamint Szíriában volt honos, de mára behurcolták többek közt Észak-Amerikába, Új-Zélandra és Ausztráliába, ahol állományuk robbanásszerűen növekszik. Nem jobb a helyzet Európában sem, az első madarakat még a XIX. században importálták
Angliába díszmadárnak, s a megszökött madarak idővel oly stabil állományt alkottak, hogy 1967-ben már megjelentek Hollandiában, később Belgiumban és Németországban is.
A közelmúltban Magyarországon is megfigyelték első költését a vadonban. A nílusi lúd a többi lúdfajhoz képest meglehetősen erőszakos állat, olyannyira, hogy ha a gúnárok nem jutnak tojóhoz, képesek más fajok tojóival is párba állni.
A nílusi lúd meglehetősen szapora állat: 6-10 sárgásfehér tojását gondosan üli, mindkét szülő részt vesz a nevelésben, s keményen védi az utódokat a ragadozóktól. Ezzel is magyarázható, hogy igen sok fióka felnő, s megéri az ivarérett kort. A nílusi lúd revírje meglehetősen nagy: egy-egy területnek a legjobb részét birtokolják a párok: itt a fajtársakat sem tűrik meg, de a költési időszak végeztével hatalmas csapatokba verődnek, s jaj annak a gabonatáblának, melyet egy több százas éhes nílusilúd-csapat ellep.
