Az idegenhonos, Ázsiából vagy Észak-Amerikából származó növényeknek hazai viszonyok között gyakorlatilag nincs ellensége, fogyasztója, viszont megfelelőek számukra a termőhelyi viszonyok, ezért hamar eluralkodnak egy-egy területen.
A japánkeserűfű és a selyemkóró egyaránt emberi közreműködéssel került a Kárpát-medencébe, és azon belül a Dunakanyarba.
Sok helyen dísznövényként ültetik őket a kertekben, ahonnan kivadulnak, számos esetben pedig az erdő szélére szabálytalanul kihordott zöld hulladékba keveredve jutnak a védett területre.
A japánkeserűfű-fajok rendkívül gyorsan növekednek: egy vegetációs időszak alatt akár 2-4 méteres hajtásokat hoznak. Nemcsak gyorsan nőnek, hanem hasonló ütemben terjeszkednek is: sarjadzásra képes gyökereikből az anyanövénytől akár 10-20 méter távolságra nőnek ki az új hajtások, miközben már 1 centiméteres gyökér- vagy szárdarabjaik is képesek új növénykolóniát létrehozni. Gyakran a patak- és folyóvizek is messzire szállítják életképes részeit. A selyemkóró Észak-Amerikából származik, már az 1600-as években betelepítették Európába, de a Dunakanyar védett erdeiben csak az utóbbi években jelent meg. Sikerét részben úgynevezett allelopatikus hatásának köszönheti:
Gyors terjedésében az is szerepet játszik, hogy magról és sarjadzással is jól szaporodik, ami hozzájárul gyors elterjedéséhez.
A fajok visszaszorításához a mechanikus irtás mellett vegyszeres kezelésre is szükség van. A Pilisi Parkerdő Zrt.-nek korábbi élőhelyvédelmi programjaiból is komoly tapasztalata van az egyedi, úgynevezett injektálásos vegyszeres kezelésben, amit ezúttal a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei is segítettek. Az erdészek és természetvédők közös akciója során Visegrádon az Apátkúti-völgyben és a Fekete-hegyen, míg Pilismarót térségében az ún. hoffmanni út mellett vágták vissza az inváziós növényeket, majd a tövekbe egyenként injektálták az újbóli kihajtást megakadályozó vegyszert.
A selyemkóró esetében a növény nagy levelein keresztül felszívódó vegyszert használtak.
Mindkét faj elleni kezelés sikerült, bár teljes kiirtásuk nehéz, rövid távon a terjedési ütemük lassítása, visszaszorításuk a cél.
Ebben a munkában a lakosság és az erdőjárók segítségét és odafigyelését is kérik az erdészek és a természetvédők,
hiszen ha a kertekből az erdőbe illegálisan kihordott zöld hulladékkal folyamatos az özönfajok utánpótlása, akkor szinte lehetetlen az ellenük való védekezés.