Számos élőlény, beleértve az embereket is, monogám párkapcsolatban él. Ide tartozik a madárfajok 90 százaléka is. A párban élő madarak látványa általában a boldog házasság látszatát vetítette előre – amíg fel nem találták a DNS vizsgálatot 1990-ben.
„A párkapcsolaton kívüli apaság gyakorisága az egyébként párban élő madarak között sokkoló volt, és azóta számtalan kutatást végeztek ebben a témában különböző fajokon az elmúlt 30 évben. Azt azonban, hogy milyen rugalmasan kezelik a tojók a párválasztást a változó körülmények függvényében, még nem vizsgálták. Főként azért, mert a vadonélő populációkban nehéz felügyelni a környezeti feltételeket” – magyarázta Itsuro Koizumi, a Hokkaido Egyetem docense.
A mostani Behavioral Ecology című tudományos lapban publikált tanulmányban Koizumi és diákjai mesterségesen befolyásolták a japán széncinegék egy vadonélő populációjában a költési sikerességet. Ezeknél a madaraknál jellemző, hogy egy költési időszakban több fészekaljat is kiröptetnek. A választott populáció a Hokkaido Egyetem Tomakomai Kísérleti Erdejében él, Japán északi részén.
11 párnál az első fészekalj összes tojását kicserélték műtojásokra, ezzel szimulálva a sikertelen költést. A manipulált párokat aztán 18 kontroll párral hasonlították össze, ahol nem nyúltak a tojásokhoz a kutatók. A következő szaporodási ciklusnál pedig megvizsgálták, hogyan változik a „mostoha” utódok aránya a fészekaljakban.
58 fészekalj 457 fiókájánál végeztek DNS tesztet, aminek eredménye alapján 62 fióka – a fiókák 13,6 százaléka – „házasságon kívül” fogant. Mialatt a párkapcsolaton kívül fogant fiókák aránya a kontroll csoportban nagyjából egyezett az első- és másodköltésnél is, a manipulált csoportnál ez jelentősen növekedett a második alkalommal.
A tojók számára csak pár nap állt rendelkezésre a második költés kezdete és aközött, hogy észleljék az első költés sikertelenségét. Ez tehát azt jelentette, hogy a kísérleti csoport tojói gyorsan döntést hoztak arról, hogy más hímekkel is szaporodjanak, miközben még az előző hímmel alkottak párt.
„Partnert cserélni két költés között nagy rizikót jelent, hiszen elképzelhető, hogy nem talál időben új párt. Ez magyarázattal szolgálhat arra, hogy miért maradnak az eredeti párjukkal, miközben hajlamosabbá válnak más hímekkel is párosodni annak érdekében, hogy a saját szaporodási sikerüket növeljék.” mondta Dr. Teru Yura a Yamashina Ornitológiai Intézettől, aki korábban a Hokkaido Egyetem doktorandusz hallgatója volt.
A viselkedéskutatók között korábban is folyt a vita arról, hogy miért hajlamosak a tojók a félrelépésre. A mostani tanulmány nemcsak arra mutat rá, hogy a tojók szaporodási viselkedése alkalmazkodik a környezeti hatásokhoz, de bizonyíték rá, hogy a szaporodási siker érdekében félre is lépnek.