Hírek

Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig – egy kilométeren

A művészet nyelvén igyekeznek megszólítani az utca emberét az Art of Danube projekt keretében. A rekorder, egy kilométer hosszú Duna-festményt 8 ország 14 városában állítják ki egy-egy napra. A cél az, hogy ráébresszék a városiakat: a folyó az életük része, nem csupán vízi útvonal, hanem élőhely. Ráadásul befolyással van az emberek életminőségére is, ezért is kell vigyáznunk rá.

Ana Tudor, a Szerbiában élő horvát származású festőnő 4 évvel ezelőtt készítette el a gigantikus hosszúságú festményt. Az egy kilométeres műalkotást végigjárva rádöbben az ember, milyen változatos is ez a folyó.

Számtalan élőlénynek ad otthont, és 20 millió ember kötődik hozzá nap mint nap.
Ana Tudor célja, hogy képét minél többen lássák, és eljusson hozzájuk az üzenete: vigyázzunk erre a gyöngyszemre, a Dunára, hogy gyerekeink és unokáink is láthassák úgy, ahogy ma mi látjuk.
Az Art of Danube projektmenedzsere, Mario Kümmel elmondta, hogy szerbiai partnereiktől értesültek a festményről. Amikor pedig meglátták az alkotást, annyira lenyűgözte őket, hogy rögtön tudták: kezdeniük kell vele valamit. Megragadták az alkalmat, hogy a művészet nyelvén szólítsák meg az embereket, és felhívják a figyelmüket többek között a természet védelmére is.
A festmény azonban több ennél, hiszen nemcsak a vadvilágot mutatja be, hanem a Duna mentén található számtalan különböző kultúrát is.

A Duna 417 kilométeren keresztül folyik át Magyarországon, ezalatt számtalan emberrel kerül kapcsolatba – emelte ki Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója. Ugyan nincs számszerű adat erről, de vélhetően a magyar lakosság fele valamilyen úton-módon kapcsolatban áll a folyóval. A festmény jól adja vissza, milyen sok funkciója van a Dunának: mint vízi útvonal: teher és személyszállítás; számtalan élőlénynek biztosít élőhelyet; kikapcsolódás: horgászat, kenuzás, úszás, vízparti nyaralók; és mint az életminőséget befolyásoló tényező. Utóbbit könnyen megérthetjük, ha csak arra gondolunk,

hányan futnak, bicikliznek, vagy sétálnak babakocsival a Duna partján ahelyett, hogy a betondzsungelben tennék ugyanezt.

Az emberek életminőségén sokat javít a folyó, azonban pont ezt a tényezőt veszik legkevésbé figyelembe a gazdasági fejlesztéseknél – például amikor a hajózási útvonalakat fejlesztik. Ezért fontos, hogy az ilyen fejlesztéseknél minden érintett hallassa a hangját, és megakadályozza a saját életminőségének lerontását.

A vízvédelem szempontjából 2000 egy fontos év volt, ekkor fogadta el ugyanis az EU a vízkeret irányelvet – emlékeztetett Sipos Katalin. Ennek lényege, hogy 2027-ig az unió területén található vizeknek el kell érnie a jó ökológiai állapotot.

Sajnos nem állunk túl jól e téren: az EU összes vizének 40 százaléka esik ebbe a kategóriába, azonban Magyarországon mindössze 20 százalék ez az arány. Pedig Magyarország igen gazdag felszíni vizekben…

A Város és Folyó Egyesület célja, hogy közelebb hozza a budapestieket a Dunához. Ahogy arra Lohász Cecília, az egyesület elnökségének tagja rámutatott, korábban nem lehetett csak úgy lemenni a partra. A rakpartokat főleg az autósok birtokolták. Ezért született meg az ötlet, hogy hozzanak létre egy tanösvényt, aminek a pontjai olyan eldugott helyek, amik nehezen megközelíthetők. Így tudatosították az emberekben, hogy mennyire elzárt hely a Dunapart.

Azonban nagyjából öt év alatt már létre tudtak hozni olyan helyeket, ahol az emberek testközelbe kerülhetnek a folyóval – akár meg is érinthetik. Így sokkal szorosabb kapcsolat alakulhat ki a városlakók és a Duna között, ami segíthet a folyó és annak élővilágának védelmében is.

A festményt végignézve nemcsak a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig láthatjuk a Dunát, hanem számtalan élethelyzetben, sőt, különböző évszakokban is. A téli zord, befagyott folyószakasz után már ott virul a tavasz virága, és hamarosan a nyári naplemente játszik a víztükrön, hogy aztán helyet adjon a százszínű őszi lombok kavalkádjának – majd kezdődik minden elölről. A festménynek azonban egyszer csak vége szakad, bármily végtelennek is tűnik (és gondoljuk el, milyen végtelennek tűnik az önkénteseknek, amikor felállítják, majd leszedik!).

Csupán egy napig volt látható egy városban. A Duna azonban marad – és csak rajtunk múlik, hogy a mostani csodás formájában-e.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu