● Az erdőben született, erdésznek készült, és a lovak között éli az életét. Minden a gyerekkorban kezdődött. Honnét indult, hogyan lett szenvedélye és hivatása a lótenyésztés?
– Az életem első 12 évét az Isaszeg melletti Szentgyörgy-pusztán, a helyi erdészet udvarán töltöttem, édesapám volt az erdészetvezető.
Akkor az életemben az volt a legek legje, amikor édesapámmal, fogattal mentünk vadászni az erdőre. Vasárnap pedig, mivel reggel még ment busz a faluba, de a templomból visszafelé már nem volt járat, egy fogat jött értünk, és gyönyörűségemre azt én hajthattam. Kamaszkoromban nyaranként az erdőn dolgoztam, csemetekertekben, cserkészút-tisztításon, és később jelöléseket, becsléseket is végeztem. Nagyon szerettem az erdőt, mindig is közel állt hozzám, ezért erdőmérnöknek készültem.
● Mégsem erdész lett. Mi változtatta meg a döntését?
– A gimnáziumi évek alatt már Gödöllőn laktunk, így a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési szakát választottam, és erősítettem kapcsolatomat a lovakkal. A diploma megszerzése után pár hónapig az állattani tanszéken maradtam kutatóként dr. Nagy Emil professzor úr mellett, akire mint mentoromra mind a mai napig tisztelettel gondolok, majd 1984 decemberében jöttem Szilvásváradra.
● A Bükk egészen másfajta vidék, mint Isaszeg környéke. Teljesen idegen talajra tévedt?
– Azt nem mondanám, mert apai ágon a környékről származunk. Édesapám Hevesaranyoson született, ahogy ő mondja a bükkfa tövében, ahol az ő édesapja volt erdész. A nagyapám Hevesaranyos után Felsőtárkányban majd a Mátrában dolgozott, onnan indult édesapám a Soproni Egyetemre, és a pályáját Egerben kezdte az erdőrendezőségen.
Büszkeséggel töltött el, hogy erdőgazdasághoz jöttem dolgozni, mert abban az időben ez a ménes a Mátrai Erdőgazdasághoz tartozott. Majd a rendszerváltást követően – a génmegőrzés jegyében – a lipicai fajta fenntartására önálló költségvetési intézményt hoztak létre és ennek kialakításában aktívan részt vettem.
Az erdőgazdasággal közösen jelöltük ki az 1000 hektáros mezőgazdasági területet és vagyont, amely a mintegy 260 lipicai lovat hivatott eltartani. Nagyon sok erdészkollégával dolgoztam együtt, és mai napig jó kapcsolatot ápolok az erdőgazdasággal. De nem is lehet ez másképp, hiszen a két tevékenység szorosan kötődik egymáshoz, a napi feladatok kapcsán és az idegenforgalom területén is.
● Nemcsak a lovak tenyésztésével, a ménes ügyes-bajos dolgaival egyaránt foglalkozik, de a lovassportban is meghatározó szerepet tölt be. Még mindig sportol?
– Aki a lovakkal foglalkozik, annak belső igénye, hogy a lovassportokban is kipróbálja magát, és ezzel én is így voltam. A ’90-es évek elejétől hajtok fogatot, országos és nemzetközi versenyeken vettem részt, később pedig a magyar válogatott tagja voltam. Szép sikereket értem el, nagyon jó érzés volt együtt küzdeni a lovaimmal, azonban a ménesgazdaságban annyira megszaporodtak a feladatok, hogy nem volt időm a felkészülésre, ezért abbahagytam a versenyzést.
● Gondolom, sajnálja. De úgy tudom, a folytonosság nem szakadt meg, családi hagyománnyá váltak a lovassportok.
– A család mindig is meghatározó szerepet játszott az életemben, a feleségem és gyermekeim biztos hátteret teremtettek számomra.
Mindkét gyerekem Gödöllőn végzett. A lányom díjlovas, szilvásváradi színekben indul magyar és nemzetközi versenyeken, mellette pedig lótakarmányozással foglalkozik. Egyetemista korában került Dallos Gyulához, Magyarország egyetlen lovas mesteredzőjéhez, nála tanul és jelenleg is versenyez. A fiam kicsit távolabb került az eredeti szakmájától, és jelenleg lovas kaszkadőrként keresi a kenyerét. Például a nemrégen bemutatott Kincsem című filmnek ő volt a lovas szakértője. A filmes világgal is itt Szilvásváradon ismerkedett meg. Jó barátom volt Pintér Tamás, „Oroszlán”, akinek kaszkadőr berkekben fogalom a neve. Sokat dolgoztam vele lovas jelenetek kidolgozásában, én is szerepeltem több filmben. A fiam kisgyerekként csodálta őt, és magával ragadta ez a világ, bár a kalandoktól korábban sem félt, a bicikliket, snowboardokat rendszeresen kellett cserélni.
● Az unokák is kipróbálják majd magukat valamelyik lovassportban?
– Van egy öt és egy két és fél éves unokám. A nagyobb a lányom fia, az ő második otthona Dallos Gyula lovas udvara, hiszen az édesanyja állandóan ott lovagol.
De az az igazság, hogy az én gyerekeimben is fokozatosan erősödött a lovakhoz való kötődés.
● Úgy látom, fontosnak tartja, hogy a gyerekek közel kerüljenek a lovakhoz.
Igen, ez az egyik fő küldetésem. A helyi iskolában is ösztönözzük, hogy a gyerekek tanuljanak meg lovagolni, ismerjék, szeressék meg a lovat, abból a nem teljesen önzetlen célból, hogy legyen a lónak jövője.
Ez a feltétele, hogy a jövő évszázadban is ott legyen az ember mellett ez a nagyszerű állat. Szilvásváradon az országban egyedülálló létesítmény is szolgálja a lovassportot. A fedett és a szabadtéri lovaspálya nemzetközi mércével is élvonalbeli. A turizmust az erdőgazdasággal összhangban alakítjuk, az idegenforgalom évenként 700-800 ezer embert vonz a településre. Az idelátogatóknak ráirányítjuk a figyelmét Szilvásvárad számos épített és természeti szépségére, fogatos program keretében pedig meglátogatják a ménest, aztán kisvonattal folytatják az utat a Szalajka-völgyben és megnézik az erdészeti múzeumokat. Az erdészet ebben is nagyon jó partner.
● Mit szeretne még elérni Szilvásváradon, a ménesgazdaság élén, illetve a lovassportban?
Lassan szeretném megtalálni az utódomat. De addig is, a fajta érdekeit szolgáló tenyésztői munkán túl azon dolgozom, hogy a Szilvásváradi Lipicai Lovasközpontot beüzemeljem, bevezessem a nemzetközi körforgásba, és a magyar lovastársadalom szolgálatába állítsam. Az a cél, hogy a magyar lovasok olyan körülmények között készülhessenek, edzhessenek, amilyen a külföldi versenyeken várja őket. Mindig édesapám nyomdokaiba szerettem volna lépni, egész életemben az ő elhivatottságát, szakmai tudását tartottam példának és követendőnek. Remélem legalább részben meg tudtam ennek felelni.
(Lapzártáig érkezett a hír, hogy id. Dallos Andor erdőmérnök, a volt Budavidéki Erdő és Fafeldogozó Gazdaság nyugalmazott főmérnöke (1928-2018), március 31-én elhunyt.)
