A Budakeszi Vadasparkba is évről évre érkeznek olyan állatok, melyeket nem kellett volna magukkal vinniük a jó szándékú kirándulóknak. Idén például többek között mezeinyúl-fióka érkezett a parkba, melyet Mészárosné Kiss Boglárka erdőmérnök féltő gonddal nevel. A kis tapsifüles, bár szépen gyarapszik, nagy áldozatot követel, hiszen „nevelőszülejének” megfelelő hőfokú friss kecsketejet kell számára rendszeres időközönként biztosítani.
Bár a szakirodalmi adatok szerint a mezei nyúl naponta jellemzően csak egyszer szoptat, a budakeszi csöppségnek ennél többszöri „álanyatej-felvételre” van szüksége, ami minden bizonnyal a mezei nyúl és a kecske tejösszetételének különbségére vezethető vissza. Egy biztos, a kisnyúl szépen gyarapszik, így remény van rá, hogy az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan a sikeresen felnevelt süldőnyulat a park egyik rétjén szabadon tudják majd engedni.
A legrosszabb, ha az emlősöket megsimogatjuk, és utána otthagyjuk, hiszen szaglásuk igen fejlett, s az anyaállatok hosszú órák múlva is megérzik az emberszagot utódaikon, így azokat sorsukra hagyják. Se szeri, se száma azoknak a fajoknak, melyeket tévedésből behoznak a mentőközpontokba. Budakeszin például neveltek már így kényszerből nyestet, rókát, sőt muflont is.
