Baby boom a természetben – de ne vigyük haza Bambit

Pusztán jó szándékkal is hatalmas kárt tudunk okozni, főleg ha olyan állatot mentünk, amely nem valójában nem szorul mentésre. Sőt, a „mentés” akár egy egészséges állat pusztulásához is vezethet!

Őz

A klasszikus Bambi – aki a könyvet olvasta, tudja. Aki a rajzfilmet látta, az valószínűleg némi képzavarral él, mivel a mű Amerikában készült, és az ottani fehérfarkú szarvast választották Bambi megmintázásához (náluk ugyanis nem élnek őzek).

A pettyes kis őzgidák április és július között születnek meg, nagy többségük május-júniusban. Az eleinte esetlen gidákat az anyjuk sokszor magukra hagyja, hogy enni tudjon. Ilyenkor a gida csendben, mozdulatlanul elfekszik – ilyenkor még nem tud lépést tartani anyjával, és a ragadozók elől sem tud elfutni. Ha ilyen magányos kis állatot találunk, ne nyúljunk hozzá. Az őzgidáknak még nincsen saját szaguk, így a ragadozók nem találják meg, de ha körbemászkáljuk, letapossuk körülötte a növényzetet, azzal felhívhatjuk rá a figyelmet. Természetesen az anyja sem hagyta magára, jó eséllyel a közelben figyel, és várja, hogy végre távozzunk.

Gím- és dámszarvas

Az őznél nagyobb testű szarvasoknál később jönnek világra a szarvasborjak: májusban vagy júniusban. Az őzhöz hasonlóan pöttyösek a kicsik (a dámoknál a felnőttek is!), és ugyanúgy elfekszenek és várják anyjukat, mint az őzgidák. Így ugyanaz érvényes rájuk is: ne háborgassuk, semmiképpen se simogassuk vagy vegyük ölbe a borjakat! Amellett, hogy szagunkkal beszennyezzük az amúgy szagtalan állatot, óriási stresszt is okozunk neki. Képzeljük csak magunkat a helyébe: a szarvastehén nem veszi fel az utódját, csupán tisztogatja. Az, hogy valami megragadja és felemeli a borjút, akkor fordul elő, amikor egy ragadozó prédájává válik.

Előfordulhat, hogy a borjak vagy gidák rossz helyen fekszenek, például mezőgazdasági területen, ahol kaszálnak. A vadászok azt tanácsolják, hogy egy nagy csomó fűvel fogjuk meg őket, így kevésbé ragad át rájuk a szagunk, és kaszálás után lehetőleg ugyanoda kerüljön vissza, hogy az anyja megtalálja és biztonságosabb helyre vigye.

Vaddisznó

Az első vadmalacok már januárban megszületnek, de egészen májusig találkozhatunk velük az erdőben. A koca hevesen védi őket, és általában nincs messze, így ha vadmalaccal találkozunk, jobb, ha óvatosan elkerüljük. Ahogy a koca észreveszi, hogy hiányzik egy malac a családból, azonnal a keresésére indul.

Ha kézbe veszünk egy elárvultnak hitt vadmalacot, akkor nagy valószínűséggel azonnal hangos visításba kezd, mely akár kilométerekről is odahívja a feldúlt kocát.

Mezei nyúl

Mint minden nyúl, ők is szapora állatok, évente két-háromszor is hoznak utódokat a világra. A párzási időszakuk március-áprilisra esik, így ezután számíthatunk a kis nyuszik megjelenésére. Ellentétben az üregi nyúllal, az utódok a szabad ég alatt jönnek világra. Már röviddel születésük után látnak, és el is tudnak futni, ha kell. Azonban eleinte még rejtekhelyükön lapulnak – az őzgidához és szarvasborjúhoz hasonlóan nekik sincs szaguk -, és várják anyjukat, hogy szoptatni jöjjön. Ez naponta csak egyszer történik, általában hajnalban.

Vörös róka

A kis rókák a kotorékban március közepétől április közepéig jönnek világra. Körülbelül április végétől már kimerészkednek az első rókafik, de nem távolodnak el a kotoréktól. A szabadban játszadozó kis rókák sem árvák! Anyjuk nem őrzi őket folyamatosan, de időről-időre visszatér. A rókáknál azt is észben kell tartani, hogy rengeteg betegséget is hordozhatnak, így saját érdekünk is, hogy ne érintkezzünk közvetlenül a vad rókákkal!

Madárfiókák

Végül, de nem utolsó sorban essen szó a madarakról is, hiszem márciustól már sok faj fészket rak, vagy akár már tojásokon is ül. A fészekből kiesett, csupasz madárfiókáknak a legjobb esélyük a túlélésre, ha megpróbáljuk megtalálni a „forrást”, azaz a fészket vagy odút, és visszatenni oda.

Egészen más a helyzet a már tollas fiókákkal. A legtöbben ugyanis hamar kinövik a fészket vagy odút, és azt elhagyva a közeli bokrokon, fák ágain várják szüleiket. Városi környezetben azonban előfordulhat, hogy a járdán vagy úttesten találják magukat a tapasztalatlan kismadarak. Ilyenkor a legjobb, ha a legközelebbi fára vagy bokorra menekítjük őket.

Tévhit, hogyha megfogjuk a fiókát, akkor a szülei eltaszítják – a madarak szaglása ugyanis fejletlenebb, elsősorban a látásukra és a hallásukra hagyatkoznak. Gondoljunk csak arra, hogy a fiókák nem csak hangos csipogással követelik az élelmet, de közben tátognak és a szárnyuk remegtetik, hogy jobban felhívják magukra a szülők figyelmét.

Ha mégis bizonytalanok vagyunk, hogy a talált madarat meg kell-e menteni vagy sem, akkor a Madármentés nevű applikáció letöltésével pontosabban is tájékozódhatunk. Nemcsak a fiókák, de a sérült madarak és denevérek mentéséhez is hasznos ez az alkalmazás!

Mocsári teknős

A kis teknősök augusztusban vagy szeptemberben kelnek ki a tojásból. A kései fiókák azonban a tojásban vészelik át a telet. Hidegvérű állatok, így a télen hibernálnak. Tavasszal azonban az első napsugarak előcsalogatják a felnőtteket és a fiókákat is. Az apró, kb. 50 Ft-os érményi kisteknősöknek sok ellensége van, ezért sokan úgy gondolják, jobb nekik otthon egy akváriumban. A mocsári teknős stratégiája az, hogy rengeteg tojást rak, amiből sok utód kel ki. Ezekből jobb eséllyel elegen érik meg az ivarérettséget ahhoz, hogy a faj fennmaradjon. Ha valami veszélyezteti őket, akkor az nem a fiókákra leselkedő ragadozók (gázlómadarak), hanem az élőhelyükön szabadon engedett, idegenhonos teknősfajok, például a vörösfülű ékszerteknős, mely kiszorítja Magyarország egyetlen honos teknősfaját élőhelyéről.

Ha tehát a jövőben is szeretnénk a vadonban mocsári teknőssel találkozni, semmiképp ne vigyük haza a kicsiket! Sőt, a megunt házi kedvenceket se engedjük szabadon a vadonban (se teknőst, se más állatot). A mocsári teknős természetvédelmi oltalom alatt áll, eszmei értéke 50 000 Ft.

Végezetül pedig jól gondoljuk meg a vadállatok mentését. Az emlősök esetén nagyon nehéz az állatkölykök, gidák, borjak, malacok felnevelése, még hozzáértő szakemberek számára is, és a mentett állat sokszor elpusztul a szakszerű ellátás ellenére is. Ha mégis sikerül felnevelni, akkor sem vadítható vissza, így hátralévő életét fogságban fogja leélni (ez szerencsére a madárfiókáknál nem így van). Ha mégis menteni kell, akkor a legközelebbi állatkerttel, vadasparkkal, esetleg állatmentő szervezettel kell felvenni a kapcsolatot, ahol hozzáértő szakemberekhez kerülhet a bajba jutott állat.

Sokan ragadozók táplálékaként végzik, ami természetes. Egyrészt, ha minden kölyök és gida felnőne, előbb utóbb kifogynának az élelemből, és az éhezés vagy a túlszaporodott állományokban gyorsan terjedő fertőző betegségek végeznének velük. És a ragadozóknak is enniük kell…

Végezetül jogi oldalról megvizsgálva a kérdést: