Az Aberdeeni Egyetem tudósai átfogó tudományos vizsgálatot folytattak le a három faj egymás közötti kapcsolatát vizsgálva. A publikáció a Királyi Tudományos Társaság biológiával foglalkozó szaklapjában jelent meg (Proceedings of the Royal Society B).
A nyuszt elsősorban a vörös mókusok természetes ellensége, azonban azokon a területeken, ahol nagy számban van jelen a ragadozó, a szürke mókusok száma csökken.
A tanulmány szerint a nyusztok megfordítják a megszokott kapcsolatot a vörös és a szürke mókusok között, ahol normál esetben a vörös hátrányt szenved.
„Ahol erős a nyusztok aktivitása, ott a szürke mókus állomány erős elnyomásban él. Ez pedig a túlélésért folytatott versenyben előnyhöz juttatja a vörös mókusokat” – mondta Dr. Emma Sheehy vezető kutató.
„Így rengeteg vörös mókust látni, és olyan helyeken is megjelennek, ahonnan már hosszú ideje eltűntek.”
Erdei törvényszéki nyomozás
Hogy a tanulmányt kivitelezni tudják, a csapatnak valami olyat kellett végrehajtania, amit Dr. Sheehy „erdei helyszínelésnek” nevezett el. Ő és a kollégái ragadós lapokat erősítettek a felcsalizott etetődobozok belsejébe.
„Mindhárom faj használja ezeket a dobozokat, és amikor egy állat felemeli a tetejét, a szőréből egy kevés beleragad, amit később megvizsgálhatunk” mondta Dr. Sheehy.
A ragacsos csapdákban maradt szőrmintákból nyert DNS-ből, illetve a mozgásérzékelős vadkamerákból meg tudták állapítani, hogy milyen állatok látogatják az etetőket. Ebből pedig már meg lehet becsülni az egyes fajok populációjának méretét és aktivitását.
A nyuszt – a menyétfélék családjának macska méretű tagja – fokozatosan telepszik vissza Skócia egyes vidékeire, miután majdnem kihalt az Egyesült Királyság területéről.
Korábban nagy számban csapdázták ezt a ragadozót a vadgazdálkodók, és a prémjük is keresett export-cikk volt Skóciában.
Már az 1980-as évek óta illegális a vadászatuk, és mostanra már növekszik a számuk. Az elmúlt években pedig előkerültek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a nyusztok átlépték a határt és megtelepedtek Northumberlandban is (Anglia északkeleti része, a Skót határ melletti terület /a szerk.).
Ez a bizonyíték – hogy a visszatérésük segítik a vörös mókusok túlélését – azt jelentheti, hogy a nyusztok könnyebben kapják el és szívesen fogyasztják az idegenhonos szürke mókusokat.
„A vörös mókusok együtt fejlődtek a nyusztokkal” – magyarázta Dr. Sheehy. „Hosszú időn keresztül képesek voltak együttélni, és úgy tűnik, hogy egy-egy nyusztok által elejtett egyed elvesztése nincs hatással az egész populációra.”
A szürke mókusok azonban Észak-Amerika keleti partvidékéről származnak, ahol nem élnek nyusztok.
„Nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy egy famászó ragadozóval éljenek együtt, és sok időt töltenek a földön is. Így elméletben sokkal sebezhetőbbek” nyilatkozta Dr. Sheehy a BBC News-nak.
„Egy olyan esettel állunk szemben, ahol egy nagyon ritka, védett faj visszatérése segíti egy másik faj regenerálódását. Korábban sejtésünk sem volt arról, hogy ez lehetséges lenne.”
„Tulajdonképpen ez egy kettő-az-egyben jó hír a természetvédelem történetében.”
Xavier Lambin társszerző, az Aberdeeni Egyetem ökológus professzora úgy kommentálta a hírt: „Idővel ez ahhoz vezethet, hogy a szürke mókusok kis híján eltűnhetnek, bár még sok a bizonytalanság azt illetően, hogy mennyi időre van szükség ennek eléréséhez.”
„A legfontosabb, hogy összhangban a vörös mókus védelmével, és a Vörös Mókus Túléléséért Alapítvány (Red Squirrel Survival Trust, RSST) érdekeivel, erős összefüggést találtunk a vörös mókusok és a nyusztok jelenléte között.”
„Ez az eredmény egyértelműen nagyon fontos, és enyhíti azt az aggodalmat, miszerint a nyuszt csökkenteni fogja a vörös mókusok gyakoriságát azután, hogy „kivégzik” a szürke mókusokat.”
