Élményözön a Dél-Alföldön

Kirándulásaik során az Alföld alig ismert, varázslatos helyeire is eljuthatnak a hozzánk érkezők. Napjaink túl harsányra festett, talmi értékeivel szemben nálunk fölfedezhetik a síkvidék rezdülésszerű szépségeit, rejtett és csendes zugait. Bebarangolhatják a Csanádi-hátat, az ásotthalmi hullámos homokvidéket, a Körös-völgyi erdőket, vagy a Kis-Sárrét egykori vízi világára emlékeztető tájegységeinket.

A Gyula-városerdei Erdészeti Erdei Iskola, hivatalos nevén DALERD Zrt. Erdészeti Tájékoztatási Központja mindentől messze van, s mégis mindenhez közel. Távol az autópályáktól, a városi zsivalytól, de közel a folyóvizekhez, a bihari hegyekhez, s a mindennapi élményekhez. Tiszta időben kelet felől a Nagyvárad környéki dombok, a Bihar-, a Béli- és a Zarándi-hegyek hatalmas tömbje zárja a látóhatárt.

A kivételesen jó adottságú területen működő erdei iskolánk vendégei a Körösök volt árterein kialakult, egybefüggő erdőségek fölfedezésén túl megismerkedhetnek a vízi életközösségekkel, a szántók, rétek életével, a tanyák világával, valamint Gyula város látnivalóit is sorra vehetik.

A 130 férőhelyes intézményünk közel két évtizede egész évben várja látogatóit. Meggyőződésünk, hogy csoda lapul minden zugban, csak észre kell vennünk őket. Bármerre is indulunk, bárhová is lépünk, ha ezt nyitott szemmel és füllel tesszük, az egész világ – az erdő önmagában is – egy nagy „tanösvény” lesz. A programjainkon résztvevők az élménypedagógia módszereinek alkalmazásával, cselekvő kalandok, apró kihívásokkal tarkított foglalatosságok során jutnak el az addig megszerzett ismeretek összefüggéseinek felismeréséhez.

Erdei iskolás aranyköpések

Lehullott a lomb, „levetkőztek” a fák. Hogyan nevezzük azokat, amelyek télen is megtartják lombjukat? – Örömzöldnek.*

Ferike libikókázik, közben észrevesz a hintán egy békát:Tanító néni! Tessék jönni! Itt palincsol velem egy béka!

Hat évesekkel ismerkedünk a fákkal. Megtapintjuk a leveleket, simítjuk a kérget. – Mit éreztek? Milyen a kéreg? – Kedves.

Óvodások az erdőben. Eső utáni meleg, sok a gomba. Megbeszéljük, hogy mivel akad közöttük veszélyes is, óvatosan bánunk velük. Nem fogdossuk, nem esszük őket. Kizárólag felnőtt felügyeletével közelítünk hozzájuk. Közben szóba kerülnek a gomba részei is. A foglalkozás végén ismétlés. – Milyen részei vannak a gombáknak? – Kalap és gombacomb.

Villanások

Pillanatok, amelyekre külön nem is emlékezünk, csak átfutnak az arcunkon. Érintések, melyek szinte észrevétlenül átsiklanak a bőrünkön. Gondolatok, amelyek csak a tudatalattinkon suhannak át. Elemi részei az egésznek. Általuk vagyunk azok, akik vagyunk, s nélkülük nem válnánk azzá, amivé lehetünk… Mennyi minden sűrűsödik bennük! A múlt, a jövő, a nap, a nyár, vagy egy mosoly, vagy csak az a fényes másodperc önmagában. Egyszer és megismételhetetlenül.

Néha sikerül lencsevégre kapni ezeket a titkokkal teli pillanatokat. S milyen jó utána megpróbálni beléjük lesni, „beléjük érezni” a tudatunkon kívüli tartalmakat is! Jól esik nézegetni őket jobbról, balról, észből, szívből, s keresgélni egy-egy mozdulat gyökerét, indító okát, s jól esik fürkészni társaink rezdüléseit, átsuhanó gondolatait, szorító, puha, óvó, felfedező, kinyitó vagy éppen bezáró mozdulatait…

Egy jó beszélgetés, egy megfejthetetlennek tűnő kérdés megválaszolása, egy letehetetlen könyv, egy általunk ismeretlen növény nevének meghatározása, az első fecske ficsergése, egy gátoldalon bukfencező nyúl látványa, a barátom cinkos mosolya, a bodzavirág-illatú májusi szellő simogatása. Egy dallam, amely csak nekem szól, édesapám játékos, de mégis erős ölelése. E pillanataink építenek fel minket, s e pillanataink tehetnek minket akár folyamatosan elégedetté, teljessé és kiteljesedetté.

Az erdei iskola napi tevékenységeinek „szöszögős” perceiben a gyerekek mindezt meg is tapasztalhatják, s meg is tanulhatják. Megtanulhatják, hogy nem feltétlenül a nagy, a szenzációs események tesznek bennünket kiegyensúlyozottá, hanem a mindennapok „boldogság-morzsáival” lesz egész és elégedett az életünk.

Vid Katalin