A lepkék szárnyait porszem nagyságú kitinpikkelyek borítják (innen kapta a rend latin nevét: Lepidoptera). Az ősi kitinpikkelyek elemzéséből kiderült az is, hogy azok néhány olyan molylepke- és lepkefajé, amelyek még ma is élnek és hosszú pödörnyelvük van a nektár kiszívásához.
– hangsúlyozta Bas van de Schootbrugge, az Utrechti Egyetem kutatója.
A földtörténeti jura kort (195,56-145,5 millió éve) olyan nyitvatermő növények (pl. ősi tűlevelűek) uralták, amelyek édes nektárt termeltek. A primitív lepkefélék ezt a nektárt fogyaszthatták még az előtt, hogy a virágos növények mintegy 130 millió éve kifejlődtek.
A nemzetközi kutatócsoport felfedezését a Science Advances című tudományos folyóiratban mutatta be, és magyarázatot is adott arra, hogyan terjedtek el a lepkék bolygónk minden kontinensén az Antarktiszon kívül. Az ősi kőzetekből kiderült, hogy ezek az ősi pikkelyesszárnyúak túlélték a triász végi (201 millió éve történt) tömeges kihalást, amikor számos faj elpusztult.
