A szürkefarkas (Canis lupus) az egyik legelterjedtebb emlős volt az északi féltekén, Kanadától Oroszországig, Svédországtól Szaúd-Arábiáig. Azonban az 1990-es évekre nagyrészt kipusztult Európából, köszönhetően a zsugorodó élőhelyeknek és a tudatos vadászatnak.
1992-ben azonban az EU élőhelyvédelmi irányelvei a farkast besorolták a szigorú védelemre szoruló fajok közé. A vadászatot betiltották (kivéve a farkas-támadások esetét és a szigorú kvótarendszereket), így a kihalás széléről visszatérhetett a szürkefarkas.
2008 óta a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (International Union for Conservation of Nature, IUCN) a szürkefarkas állományt nemzetközi szinten stabilnak listázza. Jövő márciusban pedig egy új értékelést fog publikálni, ami az európai farkasok számának további növekedését mutatja majd.
Néhány európai területen (Skandináviában, az Alpok Franciaország és Olaszország közötti részén, és a Németország és Lengyelország közötti erdőségekben) azonban még mindig sebezhető a faj – állítja Luigi Boitani, a római Sapienza Egyetem biológusa, az IUCN farkas szakértője.
Szavai szerint nem a populáció mérete számít. „Ami számít, az az emberekkel történő konfliktus, és az általuk okozott károk. Az az egy juh, amit egy gazdálkodó elveszíthet. Ez mind politika.”
Farkas-politika
Olaszország december 6-án utasította el a nemzeti farkas-gazdálkodási tervet, amiben olyan megelőző intézkedések voltak, mint a pásztorkutyák, villanypásztorok és éjszakai védett pihenőhelyek a juhok számára.
Az eredeti tervezet, melyben az a vitatott javaslat szerepelt, miszerint az alpesi régióban a farkasok 5 százalékát lehetne kilőni Olaszországban, két évig volt felfüggesztve, majd elutasították. Ez is mutatja a farkas-politika megosztottságát.
Körülbelül 2000 farkas lehet Olaszországban, és évente 1,5 millió euró kártérítést fizetnek utánuk.
Franciaországban, ahol mindössze 360 példány végzett 10 ezer birkával a nemzeti vadgazdálkodási ügynökség szerint, tavaly 3,2 millió eurót költöttek kártérítések kifizetésére. Franciaországban azonban engedélyezett a gyérítés.
A francia farkas-gazdálkodási terv, melyet a környezetvédelemért és agráriumért felelős miniszter hagy jóvá, 2018-ra 40 farkas kilövését engedélyezi. Azt is kezdeményezi, hogy csak a megelőző intézkedések bevezetése esetén járjon kártérítés a gazdálkodóknak – mint a pásztorkutyák, kerítések és még több pásztor alkalmazása. Az állam 80 százalékig állja a költségeket, a többit a gazdálkodó fizeti.
Az állattenyésztőknek azonban ez nem elég: „Nem fogadhatjuk el ezeket a kártérítési feltételeket, mivel nem lehet mindenhol bevezetni őket. Ez azt jelenti, hogy megadjuk magunkat a farkasnak, és lemondunk az állattenyésztésről a hegyi területeken, ahol azonban ez az egyetlen lehetőség a gazdálkodásra” állítja Christine Valentin, a farkas-téma szószólója a francia agrárkamarában.
A francia gazdálkodók azt követelik, hogy lőhessék a farkasokat – és nem csak támadás esetén: egész falkákat is elpusztítanának.
„Ez egy védett faj, tehát lennie kell belőle egy adott mennyiségnek, de nem kell, hogy mindenütt ott legyen” mondja Valentin.
Önmagunkat lábon lőni
A farkasok gyérítése azonban visszaüthet. Egy 2014-ben USA-ban publikált tanulmány szerint a farkasok kilövése növelheti a háziállatok elleni támadásokat a jövőben.
A tanulmány írója szerint ennek az oka a farkas falka felépítésében keresendő: a farkasokat egy alfahím és nőstény vezeti. Ha egyik vagy mindkettő elpusztul, a falka feloszlik több szaporodó-párra, így növekszik az állomány.
Eugéne Reinberger, a Ferus vadvédelmi civilszervezettől azt állítja, hogy ez történik Franciaországban is: ahogy egyre több kilövés van, a falkaméretek csökkennek, azonban a támadások száma növekszik.
Egy bizottsági szóvivő erre azt nyilatkozta: „Fontos hangsúlyozni, hogy a farkasok védelméből adódó konfliktusokat az európai emberek uralta tájakon nem tudjuk megoldani csupán a kilövésekre koncentrálva.”
Azonban a kilövés még mindig a lehetőségek között van, emlékeztetett a vezető, „egészen addig, amíg az nem veszélyezteti a védett státuszát a fajnak, és bizonyítottan nincs más elfogadható alternatíva az emberek és a haszonállatok védelmére”.
Farkast kiáltani
Ahogy az európai farkas populáció növekszik, és a gazdálkodók újra felfedezik ezt az ősi ellenséget, a környezetvédelmi csoportok a farkasok oldalán szállnak harcba.
Az Európai Szövetség a Farkasok Védelméért (European Alliance for Wolf Conservation), egy civil szervezetekből álló csoport Spanyolországból, Franciaországból, Portugáliából és Belgiumból december 4-én jelent meg Brüsszelben, hogy meggyőzze a Bizottságot: tartsa meg a szigorú védelmi státuszát ennek a ragadozónak, amit szerintük igazságtalanul vádolnak és ölnek meg.
Az Egyesült Királyságban, ahol a farkasok már régóta kipusztultak, évente 20 000 juh és bárány esik áldozatul a kóbor kutyáknak – ami szerintük más országban is megtörténhet, azonban a farkasokat vádolják meg vele.
Spanyolországban, ahol engedélyezett a kilövés, amennyiben ismétlődő támadások történnek, egy 2016-ban, a természetvédelmi rendőrség által felgöngyölített ügyben 200 000 eurót igényeltek jogtalanul a pásztorok farkas-támadások kompenzálására, az ügyben pedig erdészek bűnössége is beigazolódott.
„Ha a támadások mennyisége nem hiteles, akkor olyan farkas kilövésekre adnak engedélyeket, amelyeknek nem szabadna megtörténni” mondta Juan Luis Garcia, a rendőrségi műveletek felelőse.
„Ebben az esetben a farkas nem volt bűnös. Ugyan teljesen ártatlan sem, de talán a spanyol statisztikák, akárcsak az európaiak, nem teljesen tiszták.”
