Az Alpokalján, a Kőszegi-hegység s egyben a Dunántúl legmagasabb pontjától, a 883 méter magas Írott-kőtől a Répce-síkhoz tartozó Csepreg városig tizenhárom település területén gazdálkodik az igazgatóság.
A Gyöngyös-patak Vas megye északnyugati részének meghatározó vízfolyása. Vizét Gencsapáti területén a rómaiak megosztották, egy részét új, ásott mederbe vezették, az onnan induló szakasz a Gyöngyös, míg a régi meder vízfolyását Perintnek hívják, de már Sorok-patakként torkollik a Rábába. A Pinka határfolyó, hol osztrák, hol magyar területen folyik délnek, és szintén a Rábába ömlik. E két kis folyóról elnevezett körzetben további 23 település, köztük a megyeszékhely határában kezel erdőket a Szombathelyi Erdészeti Igazgatóság.
Évezredes emlékek
Az igazgatóság által gondozott erdőkre a fenyők magas aránya (42 százalék) jellemző, közülük az erdeifenyő a meghatározó (32,5 százalék), csökkenő mértékben, de jelentős még a lucfenyő (6 százalék), és viszonylag magas a vörösfenyő (2 százalék) részesedése. A domb- és hegyvidékeken erdőalkotó kocsánytalan tölgy 15, a síkvidékekre jellemző kocsányos tölgy 12,4, a csertölgy 7,6, a bükk 12, a gyertyán pedig 5 százalékát alkotja a szombathelyi erdészek kezelésében lévő erdőknek.
Szombathely és térsége legalább az újkőkor óta lakott terület, s kőkori elődeinkre emlékeztet bennünket a Savaria Múzeumban őrzött hatezer éves szobrocska, a Séi Vénusz. E táj történetében azonban a római kor a mérvadó, nyomai gyakran bukkannak felszínre napjainkban is egykori épületmaradványok, sírok, vagy éppen Savariát, azaz a mai Szombathelyet ellátó vízvezeték formájában. Az utóbbi a Kőszegi-hegységből, a Bozsok határában húzódó Sötét-völgyből szállította a vizet a Claudius császár által Kr. u. 43-ban alapított „coloniába”. A vízvezeték feltárt szakasza látható Bucsu községben, az egykori Szombathely–Pinkafő-vasútvonal felújított őrháza mellett, a 89-es út mentén. A község neve viszont Bulcsú horkát idézi fel, akinek itt volt nyári szállásterülete.
Gyönyörű panoráma
A Kőszegi-hegység a Szombathelyi Erdészeti Igazgatóság leglátogatottabb tájegysége. Napjainkban azonban a hegységre jellemző bükkösöket gyakran sújtják viharok, gyökerestől forgatják ki, vagy törik derékba a 100-130 éves törzseket, és lesz helyenként járhatatlan az erdő. Lehet, hogy a viharok is az éghajlatváltozás következtében jönnek létre, de a lucfenyveseket pusztító szúkárosítás kiváltója biztosan az átalakuló időjárás.
A károkat felszámolja az igazgatóság, de átalakul az erdő korábban megszokott képe, és a hegységben egyre több „kilátópont” jön létre. Reméljük azonban, hogy az elmúlt évek közjóléti fejlesztései, a látogatók szempontjából, ellensúlyozhatják a károkat. Felújítottuk a forrásfoglalásokat a turistautak mentén, a Szabóhegyi-tornapályát, a meglévő kiránduló- és pihenőhelyeket, de újakat is építettünk, továbbá új tanösvényt kapott a Stájerházi Erdészeti Erdei Iskola és megújult a hegység látogathatóságát biztosító aszfaltozott úthálózat is.
A Kőszegi-hegységben két kilátóról is gyönyörködhetünk a környező tájban: tiszta időben az országhatáron álló Írott-kő-kilátóból, s a Kőszeg első várát részben felidéző Óház-kilátóból is nagyszerű kilátás nyílik a Balaton-felvidéktől az Alpokig. Ne tévesszük össze, az Írott-kő-kilátó nem az Írott-kő/Geschriebenstein, a „megírt” szikla/kő még ötven méterre nyugatra, tehát már osztrák területen áll.
Szabad királyi város
Kőszegtől keletre több ezer hektáros erdőtömb terül el egészen Szelestéig. E tömb városhoz, Ólmodhoz, Horvátzsidányhoz, Kiszsidányhoz, Kőszegpatyhoz és Nemescsóhoz tartozó részét nevezzük Alsó-erdőnek, szemben a Kőszegi-hegységet borító Felső-erdővel. Mária Terézia Magyarországra vonatkozóan 1769-ben adott ki Erdőrendtartást, melynek végrehajtása kötelező volt a szabad királyi városok számára. Kőszeg Vas vármegye egyetlen szabad királyi városa volt, a címet III. Ferdinánd adományozta a városnak 1647-ben, s mintegy háromezer hektáros erdőbirtokkal rendelkezett. Az 1770-ben magyar nyelven is megjelent „rendelés” szakmai előírásainak teljesítéséhez erdészekre volt szükség, ám akkoriban még nem képeztek Magyarországon erdészeket, ezért külhonból, jelesül a szomszédos Stájerországból szerződtetett két szakembert Kőszeg városa. A stájer erdészek kezdték meg mind a Felső-, mind az Alsó-erdő szakszerű kezelését, az igazgatóság erdészei az ő munkájukat folytatják.
Tömörd és az őskohó
Az Alsó-erdőhöz csatlakozó Ilona-völgyben, az Ablánc mentén fekvő Tömörd község neve az ótörök temir vagy temür (vas) szóból eredeztethető. Az Ablánc(-patak) közelében, Kőszeg területén pedig őskohók maradványait tárták fel, ami még egy adalék az ottani középkori vasművességre. A Tömördtől nyugatra álló Ilona-szobor a török időkig létezett eredeti falu templomára emlékeztet, a közelében található földvár (Ilona-vár) talán a vaslelőhelyek védelmét szolgálta.
Szent Márton szülővárosa
A Szombathelytől nyugatra elterülő erdőség kiterjed Sé, Torony, Dozmat, Felsőcsatár, Vaskeresztes, Horvátlövő, Pornóapáti, Nárai és Ják területére. A Szombathelyi Parkerdő ezen erdőség északkeleti szélén fekszik, kisebb részben az 1950-ben a városhoz csatolt Olad, nagyobb részben Sé határához tartozik. A parkerdőt 2013-ban felújítottuk, új pihenőhelyeket, sportpályát, tornaligetet építettünk, új játékokkal egészítettük ki a játszóteret, valamint kialakítottuk a Cinege Tanösvényt. A Dél-dunántúli Kéktúra áthalad a parkerdőn, a kapujával szemben álló büfénél található a helyi bélyegzőhely.
A Szombathelyi Erdészeti Igazgatóságnak és az erdőgazdaság központjának otthont adó Saághy István Erdészeti Információs Központ névadója, dr. Saághy István (1865–1945) dendrológus, a Kámoni Arborétum alapítója, Felsőcsatár határában Jáplánpusztán is rendelkezett földbirtokkal. Kámonhoz hasonlóan ott is ültetett mamutfenyőket, de a közeli erdőben található, 100 évnél idősebb sárga-, szurkos- és feketefenyők is a munkásságára emlékeztetnek.
Szombathely határának déli részén elterülő Püspök-, Szent Mártonvagy Sorki-erdőnek egykor három tulajdonosa volt: Szombathely város, Szentmárton község és a szombathelyi püspökség. Szombathely Szent Márton szülővárosa. Napjainkban a megyeszékhely belvárosához tartozik az egykori Szentmárton község, ahol a későbbi tours-i püspök szülőháza állt, de a község erdőbirtoka nem saját területén, hanem az egykor szintén önálló település, Újperint határában terült el. Az erdő elnevezései az egykori tulajdonosokra emlékeztetnek. A köznyelv Sorki-erdőnek is hívja a közelben fekvő Sorok-major, a mai Petőfitelep alapján. Az erdőn áthalad a Szent Márton Vándorút, amelynek mentén pihenőhelyet alakított ki az igazgatóság.
Varga László
Szombathelyi Erdészeti Zrt.
Fotók: Ifj. Dezső Vilmos, Németh Máté és Varga László