Hírek

Ősi halászfortélyok a Mura mentén

Hajdanán a Mura-parti ember napi étke volt a hal. A víz közelsége és halbősége tálcán kínálta a fogás lehetőségét, ami seregnyi ötletet szült a halak becserkészésére és megfogására. Ma is vannak még, akik őrzik a hagyományt, és gyakorolják e módszereket.

„Amikor árad a Mura és kilép a medréből, aki él és mozog, kint van a folyóparton. Még az is kijön, aki azelőtt soha. A térségben élők számára természetes, hogy a határfolyó gyümölcse mindenkié, hiszen ez már évszázadok óta így van” – magyarázta Proszenyák István, a tótszerdahelyi székhelyű Kisszerszámos Halászati Egyesület elnöke.

A településre látogató újságíró csapatnak a szakember elmondta, a Mura teljes hossza 454 km, amelyből csak a legalsó szakasz – ami 48 km, és annak is csak a bal partja – esik Magyarországra, de még ezen az alsó szakaszon is elég gyors ahhoz, hogy medrét a laza talajban folyamatosan változtassa. Völgye a vízfolyások és holtmedrek tömkelege, „túlfejlett” kanyarjait helyenként maga is átszakítja. A hosszantartó közép- és kisvíz kanyarokkal alakítja ki magának azt a mederhosszat, amelynél a sebesség és a talaj ellenállása között az egyensúly megmarad.

Az országhatár egykor a Mura sodorvonala volt. A folyó vándorlásának következtében azonban ma már mind Magyarországon, mind Horvátországban van szárazhatár, a határvonal szinte sehol sem fekszik a sodorvonalra.

A halászat a legősibb foglalkozások egyike, melynek hagyományait meg kell őrizni, de valljuk be őszintén, a népvándorló, portyázó életmód nehezen volt összeegyeztethető a halászattal” – mutatott rá a „vizek betyárja”, hogy egyes vélemények szerint a halfogás tudományát az Etelközből hoztuk magunkkal.

Tótszerdahelyen működik a Kisszerszámos Halászati Egyesület is, ami a Murán történő merítőhálós halászatot jelenti. Ebbe tömörülnek a környező zalai falvak vizi szenvedéllyel megáldott lakosai, akik kisebb-nagyobb sikerrel űzik még ezt az ősi mesterséget.

A Mura mentén kedvelt halászmódszer az emelőzés. Nem kell hozzá más, csak egy gémeskútszerű, fából készült alkalmatosság, az emelőháló. A keretre szerelt hálót lesüllyesztették egészen a víz fenekéig, majd kis idő múlva kiemelték, miközben a hálóban fogva maradt a zsákmány.

A partról halásznak vele, hosszú nyelet illesztenek a hálót feszítő keretre, ami a háló sarkaihoz illeszkedett és két ívben hajlított, „x”-alakban elhelyezkedő veszőből áll. A szerencsésebbek csukát, pontyot, harcsát, fogast, compót, dévért, keszeget, kelént, domolykót, podvizet, márnát, borint, küszt és süllőt zsákmányolnak.

Az emelőhálóval történő halászathoz saját halászhely kellett, ma minden halász ezt GPS koordinátával köteles megjelölni.

„Azt a fát a hódok döntötték a mederbe”- mutatott a túlsó partra a szakember. Néhány éve jelentek meg az állatok, ami azt jelenti, hogy tiszta a víz és a környéken háborítatlan a vízi világ.

Ottjártunkkor nem hagyhattuk ki a Mura mellett meghúzódó falu egyik legfőbb nevezetességét, az egykori primadonna, Fedák Sári nyári lakhelyét. Bár több mint száz éve annak, hogy kora ünnepelt színésznője birtokot vásárolt a településen, ám felújított kastélya ma is őrzi az „agrárius primadonna” emlékét.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu