A Kaposvári Állattenyésztési Napok vasárnapi közönségdíjas programján a Magyar Fakitermelő Válogatott négy bajnoka tartott egyedi hangulatú bemutatót.
A sportfavágás több száz éves tradícióval rendelkezik, innen ered a jelző is: „az igazi extrém sport”. Már a 19. század végén szabadidejükben a favágók egymás ellen versengtek, fejszés és fűrészes munkákban mérték össze erejüket. A sportág gyökerei Kanadára, az Egyesült Államokra, Ausztráliára és Új-Zélandra vezethetők vissza.
Mint a bemutatón elhangzott, a kezdetekhez képest ma már közel egy tucat versenyszámban mérhetik össze tudásukat a versenyzők, köztük olyan feladatokban, amelyek a fa kivágását és darabolását imitálják.
A különböző versenyszámok a versenyzők kitartását, kiváló erőnlétét, ügyes szerszám-használatát és a fával történő kiemelkedően precíz munkavégzést egyaránt megkövetelik. Az első hivatalos versenyt az ausztrál Favágók Egyesületének adatai alapján 1891-ben Tazmániában rendezték.
Versenyein elsősorban puha, ásványokban gazdag nyárfát használnak, míg a kézi vonófűrészes – vagy ahogyan belső körökben ismert: Single Buck – versenyszámban használatos fafajta inkább a tengerentúlra jellemző simafenyő, amely gyengébb karcoló hatása miatt kíméli a fűrészlapot. A versenyhez használt faanyag kiválasztásánál a termőhely és a növekedés egyaránt fontos szerepet játszanak.
Az egyenlő esélyek biztosítása érdekében a versenyen használt tuskók egy adott erdőrészletből származnak. A faanyag a kitermelés után minőségi ellenőrzésen esik át, megvizsgálják az ágakat, valamint megfelelő átérőre alakítják. A tuskókat egyenletes hőmérsékleten tárolják.
A versenyek főszereplői a speciális acélból készülő, kézi csiszolású fejszék. Olyan élesek, mint a borotvapenge. Súlyuk 2,5-3 kiló közötti, hosszuk mintegy 80 centiméter. Ezek az eszközök speciálisan a versenyekhez gyártott egyedi darabok, melyek erdei vagy kerti használatra nem alkalmasak. Mint a bemutatón elhangzott, a versenyfejsze ára 300-400 euro között mozog.
Az élsportolók számos fejszével rendelkeznek, amelyek felépítésükben és csiszolásukban különböznek, így a különböző faanyagokhoz mindig a megfelelő szerszámot használják.
További figyelemre méltó eszközök a Single Buck versenyszámhoz használt speciális, Amerikában, Kanadában vagy Új-Zélandon készült fűrészek. A fémet lézerrel alakítják formára, a 10 centi hosszú fogakat pedig kézzel csiszolják extrém élesre. A fűrész nagyjából. 5 kilogramm súlyú, alapára másfél ezer euró körül mozog, két méteres hosszúsága miatt kizárólag versenyzésre használható. Hasonlóan fontos szerehez jutnak a verseny során a profi STIHL láncfűrészek csakúgy, mint a dobhártyát szaggató tuningolt egyedi láncfűrészek, melyek 60 vagy akár 80 lóerősek is lehetnek.
Az első versenyszám a széria láncfűrész (stock saw), ahol egy ép korongot (sütit) kell levágni egy 46 centiméter átmérőjű, vízszintesen rögzített rönkből. Az egyik legbaleset-veszélyesebb feladat a fekvő rönk hasítás (underhand chop), amikor a sportoló egy vízszintesen rögzített tuskón terpeszben állva, a két lába között fejszével csapkodva először az egyik, majd a másik oldalról szeli ketté a 32 centiméter átmérőjű tuskót.
A harmadik szám a kézi vonófűrész (single buck), amelyhez egy közel 2 méter hosszú, kizárólag versenyzésre gyártott „szörnyeteget” használnak 10 centis fogakkal. Ezzel kell egy ép korongot levágni a vízszintesen elhelyezett, 46 centiméter átmérőjű tuskóból. A záró versenyszám a fakidöntést szimuláló álló rönk hasítás (standing block), amikor a sportolónak fejszével kell a fémkeretben függőlegesen rögzített, 30 centiméter átmérőjű tuskót két oldalról megkezdve átvágni.
A legnehezebb, a Springboard versenyszám. Ennél a versenyzőnek két pallót kell a függőlegesen rögzített fatörzsre helyeznie. A cél a törzs csúcsára rögzített, 27 centiméter átmérőjű tuskó elvágása. Ezt a technikát eredetileg az észak-amerikai erdei munkások használták ahhoz, hogy az akár méteres magasságú gyökérzet fölé kerüljenek. Ezt a számot a versenyszámok „királyának” is nevezik, hiszen itt a versenyzőknek nemcsak precíz technikára és erőre van szükségük, hanem egyensúlyérzékre és ügyességre is. Az egész természetesen időre megy.
A profi versenyzők által összeállított, a világversenyekbe bepillantást engedő bemutatót közönségszámok követték. Két személy az érdeklődők közül a single buck versenyszámban mutathatta meg rátermettségét. A válogatott kerettagok pedig egy-egy tuskóból láncfűrésszel ülő alkalmatosságot „faragtak”.
youtube://v/9lmYOgoe79I
