Az idei szokatlan időjárás különösen nagy kárt tett a 7-800 méteres magasság alatt lévő erdőségekben, hiszen itt a fák már mind kilombosodtak, erre érkezett a havazás, ónos eső. Sokat rontott a helyzeten az is, hogy a talaj a korábbi hóolvadás következtében erősen felázott, majd később orkán erejű szél érkezett, amely játszi könnyedséggel döntötte ki a fákat. Ráadásul mindez szokatlan gyorsasággal is következett be: mintegy 24 órán belül pusztított a hó, jég és a szél, aminek eredményeképpen a mai napig dőlnek ki az akkor megsérült fák.
Ez sem könnyíti meg az erdészet munkáját, ahogyan az sem, hogy a mostani havariahelyzetben a védett erdőkben végzett munkálatok erdészeti, természetvédelmi hatósági engedélyeinek beszerzése meglehetősen időigényes feladat volt. A katasztrófák után mind a technológia mind pedig a technika meghatározása komoly szakértelmet igényel. Az egymásra halmozódott fák rendkívül balesetveszélyesek, sok a rejtett feszültség – azaz ha egyet mozdítanak, vagy darabolni kezdenek, egy másik váratlanul meglódulhat. A kidőlt fák gyökértányérjai is könnyen balesetet okozhatnak, ha például váratlanul átfordulnak. Emellett vegetációs időszakon belül nem könnyű olyan vállalkozót találni, aki a feltermelést elvégzi. Az is problémát jelent, hogy a földön fekvő faanyag minősége folyamatosan romlik, így az ipari minőségű, értékesebb rönkök aránya kisebb lesz, és jóval több tűzifa kerül ki a katasztrófa sújtotta erdőrészletekből, ami csak alacsonyabb áron értékesíthető.
Ezért húzódott el ennyire a területek megtisztítása.
Ráadásul nem kevés kidőlt, sérült fáról van szó ebben az esetben – mondta Jung László. A felmérések alapján 107.000 köbméternyi faanyag fekszik a földön. Összevetésképp: az Egererdő éves átlagos kitermelése körülbelül 200.000 köbméternyi. A hatóságok végül a tavasszal kidőlt faanyagból 83.000 köbméternyit ítéltek feltermelhetőnek. A többi az erdőben marad, az erdei ökoszisztémát erősítve, holtfaként szolgálja majd az élővilágot.
Mivel a most megtisztítani kívánt terület helyenként igen meredek – különösen igaz ez az Istállóskői-barlanghoz vezető turistaút mentén – a munkagépek nem, vagy csak körülményesen tudnak feljutni a hegyoldalakra, közben pedig súlyosan károsítják, erodálják a talajt, ami megnehezíti később az erdő felújulását is. Ezeket szem előtt tartva döntött úgy az erdészet, hogy kötélpályás módszerrel fogja lehozni a faanyagot. Ez a lehető legkíméletesebb eljárás, a legkevésbé károsítja a talajt, azonban ez a legdrágább is egyben.
A módszer lényege, hogy egy kötéldaru segítségével hozzák létre a kötélpályát, melynek egyik vége maga a gép, a másik pedig – jelen esetben – egy élő fa. A kifeszített drótokon fut az úgynevezett macska, erről engedik le azt a kábelt, amit a szállítani kívánt fára erősítenek. A macska felhúzza a rá erősített rönköt, és – akár végig a levegőben tartva azt – a pálya végére szállítja, ahonnan már forwarder viszi tovább a köztes rakodóhoz. Egyik nagy előnye a kötéldarunak, hogy könnyen áttelepíthető, így szinte bárhol alkalmazhatják. Természetesen főleg hegyvidéken van létjogosultsága ennek a módszernek, tőlünk északabbra, a Tátrában előszeretettel alkalmazzák.
Bognár Bencétől, az Szilvásváradi Erdészet vezetőjétől megtudtuk, hogy ez a kötélpálya 300 méter hosszú, de képes oldalról is behúzni a faanyagot. Egy 5-600 méteres pályával azonban még hatékonyabb lenne a munka.
| Ez a közelítési módszer egyébként nem újkeletű Magyarországon. Először 1930-ban épült ilyen pálya, éppen itt, Istállóskőnél. Az akkori pálya azonban fix volt, úgy kell elképzelni, mint egy lanovkát, bonyolult keretekkel és kötélrendszerekkel. Több hegységünkben is üzemeltek hasonló szerkezetek, így a Pilisben, Börzsönyben, Bakonyban is. A mostani istállóskőihez hasonló mobil kötélpályák pedig az 50-es években kezdtek megjelenni. |
Azonban egy ilyen technológia kiépítéséhez és a szükséges engedélyek beszerzéséhez idő kell. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve körülbelül 3 hét kell hozzá, hogy a barlang ismét biztonságosan megközelíthető legyen.
Sokan nem veszik azonban figyelembe a lezárásokat. Sőt, a szerdai sajtótájékoztató alatt is érkezett egy fiatal pár a barlang irányából. A területen számos figyelmeztetés található, és az erdészet szalagokkal zárta le a járhatatlan utakat. A vágásterület szélén tartózkodni ugyanis balesetveszélyes. Arra is felhívják a figyelmet, hogy turisták számára az erdészet saját facebook oldalán hetente ad tájékoztatást az erdők állapotáról, esetleges lezárásokról, korlátozásokról.
Az egyre gyakoribb extrém időjárási eseményekkel kapcsolatban felvetődött a kérdés, hogy vajon mit hoz a jövő? Az MTA Erdészeti Tudományos Bizottsága és az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) jelenleg is tanulmányozza a klímaváltozás hatásait, és vizsgálják a lehetőségét, hogyan javítható az erdők állékonysága. A mostani tapasztalat az, hogy az idősebb állományok kevésbé estek áldozatul, ennek magyarázata valószínűleg pont az állékonyságukban keresendő. Hogy szükség lesz-e új fafajokra, csak hosszú távú vizsgálatokból derülhet ki, és fontos, hogy ezeket régiónként végezzék. A természet azonban most is dolgozik, és ahol hagyják természetesen felújulni az erdőt, ott magától is képes lezajlani a fafajcsere – hiszen amelyik nem életképes az adott természeti tényezők között, idő előtt elpusztul.
