A tudósok azt állítják, hogy olyan mechanizmusra bukkantak, amely során az elpárologtatott illatos gőzök az északi fenyőerdők fölött légkori aeroszollá alakulnak (az aeroszolok egyszerű részecskék vagy folyadékcseppek az áramló levegőben, ilyen lehet pl. a füst vagy a köd). Ezek a részecskék a lehűlést segítik elő, mivel a napsugárzást visszaverik az űrbe és segítik a felhőképződést is.
A Nature-ben megjelent cikk szerzői szerint a felfedezés jelentős hiányosságot pótol az eddigi tudásunkban, mivel eddig kevés információnk volt arról, hogy milyen mértékű az atmoszférában jelen lévő aeroszolok hatása a hőmérséklet változására.
Illatos levegő
A aeroszol részecskék felhőket képeznek, amik gátolják a napfény földfelszínre jutását, illetve visszaverik a sugárzást az űrbe. Többféleképpen alakulhatnak ki, beleértve a vulkáni aktivitást, vagy az emberi tevékenységeket, mint például az olaj és a szén elégetését.
Az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoport (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) szerint „a legnagyobb bizonytalanság továbbra is a Föld változó energia gazdálkodására vonatkozó becslések és az azzal kapcsolatos felfogások között van.”
Ha valaki kimegy egy fenyőerdőbe, és megérzi a fák illatát, az lehet az illat, ami ténylegesen megakadályozza, hogy a klímaváltozás elérje azt a szintet, amivel a világnak nagy problémákat okozna – mondta Dr Mikael Ehn, a Helsinki Egyetemről.
Az egyik legszignifikánsabb és legkevésbé ismert forrásai az aeroszoloknak az Észak Amerikában, Észak Európában és Oroszországban található fenyőerdők édeskés illatú kipárolgásai lehetnek.
Ezek a légköri aeroszolok összezavarták klíma modelleket, mivel a tudósok még nem voltak képesek megfelelő biztonsággal megjósolni, hogy mennyi részecske keletkezik. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban most azt állítja, hogy megfejtették a kémiai rejtélyt, hogyan lesznek gazdag illatokból visszatükröző, hűtő részecskék.
Már régóta tudták, hogy a fenyő illatanyaga, ami illékony természetes összetevőkből áll, az oxigénnel reakcióba lépve légköri aeroszolokat hoz létre az erdők lombkoronaszintjében. Most azonban a tudósok arra is rájöttek, hogy valójában van egy plusz lépcső ebben a folyamatban, amit ők „hiányzó láncszemnek” neveznek.
Nagyon alacsony illékonyságú természetes gőzöket fedeztek fel a levegőben, ami irreverzibilis módon kicsapódik bármilyen felületre vagy részecskére, amihez csak hozzáér. „Ezeknek a gőzöknek nagyon eltér a szerkezete mindentől, amit eddig ismertünk” – mondta az egyik szerző, Dr Joel Thornton, A Washingtoni Egyetemről. „Úgy tűnik, ebből az eltérésből adódik a különleges tulajdonság, hogy akár a legkisebb részecskéhez is képesek hozzátapadni, ezzel annyira megnövekszik a méretük, hogy aeroszolokká válnak.
A tudósok állítása szerint, ha sikerül megérteni a folyamatot, aminek folyamán az erdő illata aeroszollá válik, azzal könnyebben lehet majd becsülni a részecskék hőmérséklet emelkedést visszafogó hatását.
„Ez egyértelműen kritikus ahhoz, hogy meg tudjuk magyarázni a tajgaerdők válaszát a változó klímára” – mondta Dr. Thornton. „A feltevés szerint a vegetáció által kibocsátott gőzök a fenyőerdőkben az erdő fölött jelenlévő aeroszoloknak mintegy felét teszik ki” – mondta. „Megtaláltuk, hogyan változnak át a gőzök részecskékké, ezáltal gyakorlatilag meg tudjuk magyarázni az aeroszol részecskék felének keletkezését.”
Hűtő hatás
A szerzők úgy gondolják, hogy ennek szignifikáns szerepe van a növekvő hőmérsékletek okozta hatások csökkentésében. Feltevésük szerint ez a hatás a jövőben erősödni fog.
„Egy melegebb világban a fotoszintézis gyorsabbá válik a növekvő széndioxid szint miatt, ami még több vegetáció kialakulásához, és ezáltal még több gőz kibocsátásához vezet „ mondta a cikk vezető szerzője, Dr Mikael Ehn. „Ez több felhő cseppecskét eredményez, aminek hűtő és nyirkosító hatása kell, hogy legyen.”
A kutatók Finnország erdeiben vettek levegőmintákat, amikkel a németországi Julich Kutató Központban (Julich Research Centre) kísérleteztek. Úgy gondolják, hogy a felfedezés a technika és a technológia megfelelő kombinációjának köszönhető.
„Az egyik fontos dolog az, hogy eddig nem állt rendelkezésre megfelelő eszköz a nagyon alacsony illékonyságú összetevők vizsgálatára” mondta Dr Ehn. „Amikor áthúzzák ezeket a részecskéket egy fémcsövön a vizsgálóeszközbe, kontaktusba lépnek a cső falával, és ezáltal elvesznek, mielőtt még érzékelhetnék őket.” Van egy olyan eszköz, ami nagyjából fal-mentes, és nagyon gyors levegőárammal valamint nagyon rövid beömlőnyílással rendelkezik, vagyis majdnem közvetlen az atmoszférát vizsgálja.
A tudósok hangsúlyozzák, hogy ez az új ismeret nem csodaszer az éghajlatváltozásra, mivel az erdők abbahagyják a párologtatást, ha túlságosan nagy stressz éri őket a hőség vagy a vízhiány miatt. Ennek ellenére Dr Ehn úgy gondolja, hogy ezeknek a kipárolgásoknak szignifikáns hatása lesz középtávon.
