A klímát a földrajzi adottságokkal összefüggésben elsősorban a hőmérsékleti és csapadékviszonyok befolyásolják. Meghatározása hosszú távon és rendszeresen mért meteorológiai (csapadék, hőmérséklet, páratartalom és szél) adatokon alapszik. Magyarország erdőterületeit a jellemző erdőtársulások alapján négy klímakategóriába soroljuk: bükkös, gyertyános-tölgyes, zárt tölgyes és erdőssztyepp. A bükkös és gyertyános-tölgyes klíma a hűvösebb, csapadékosabb középhegységeinkre jellemző, míg az Alföldön többnyire az erdőssztyepp klíma az uralkodó. Gyakori fafajunk, a bükk elterjedésében különösen meghatározó a klíma: a viszonylag csapadékos és hűvösebb időjárás mellett párás levegőt igényel.
A Mi Erdőnk idei 1. számának 26–27. oldalain részleteztük, hogy az erdő életében milyen fontos szerepet tölt be a víz. Ez a termőhely vonatkozásában is látható: nem mindegy, hogy a csapadékból származó vízmennyiségen kívül található-e, és mennyi többletvíz (például talajvíz, szivárgó víz) a talajban. A kocsányos tölgy elterjedését például meghatározza, hogy talajvizet igényel, a molyhos tölgy viszont jól megél a legszárazabb talajokon is. A hosszú ideig tartó elöntést kevés fafaj bírja, ilyen az árterek mély fekvéseiben növő fehér fűz, ami akár a fél éven át tartó elárasztást is elviseli.
A talaj tulajdonságai is rendkívül fontos termőhelyi tényezők: a talaj típusa, fizikai és kémiai jellemzői (víz- és tápanyag-gazdálkodó képessége, humusztartalma, kémhatása, kötöttsége stb.), valamint a termőréteg vastagsága, hogy milyen mély a talaj azon rétege, melyet a fa gyökerei átszőnek és így hasznosítani tudnak.
A gazdálkodást is megalapozza
A termőhelyi tényezők nem csupán meghatározzák, hogy milyen erdőtársulások élnek a területen, hatással vannak a fafajok növekedésére is. Ugyanaz a fafaj gyengébb termőhelyen alacsonyabbra és kevésbé jó alakúra nő, mint kedvezőbb környezetben, ahogyan az a következő oldal fölső két képén is látszik. Így a termőhely közvetve az erdők rendeltetésében is szerepet játszik. Gazdasági funkciójú erdeinket zömében jobb termőhelyeken találhatjuk, miközben vannak olyan erdők például sekély termőrétegű, meredek domboldalakon, melyekben a fás vegetációnak a talaj védelmében betöltött elsődleges szerepe mellett a faanyagtermelés csak másodlagos szempont lehet.
Madársóskától a laboratóriumig
A klíma vizsgálatán túl a többi termőhelyi tényező megismerésére is különböző módszerek használatosak az erdészeti gyakorlatban. Az avatott szemnek a területen előforduló úgynevezett típusjelző lágyszárúak is nyújtanak közvetett információt a talajról. A madársóska például általában többletvizet és savanyú talajt, a domb- és hegyvidéki erdeinkben gyakori egyvirágú gyöngyperje szárazabb, inkább bázikus talajt jelez.
Pontosabb képet részletes termőhely-feltárással kaphatunk. Ennek során mintát veszünk a talajból, hogy tovább vizsgálhassuk. A speciális talajfúróval néhány centiméter szélességben, általában egy méteres mélységből emelhető ki a talaj egy részlete, talajszelvény ásásával pedig nagyobb mélységben és szélességben válik vizsgálhatóvá a talaj és annak rétegei. A talajszelvénynél fotódokumentációt és helyszíni leírást kell készíteni, feljegyezve az egyes rétegek mélységét. A minta szemrevételezésével, tapintásával és gyorsan elvégezhető próbákkal már a terepen is megállapíthatjuk a talaj néhány alapvető tulajdonságát (például sósav hatására történő reakciójából következtethetünk mésztartalmára), többi jellemzőjéről pedig laboratóriumi vizsgálatok eredményeképpen kaphatunk képet. A szelvények adatait a termőhely-vizsgálati jegyzőkönyv foglalja össze.
Mélyre kell ásni
A termőhely ismerete és vizsgálata az erdészet külön szaktudást igénylő, fontos területe. Az erdészeti gyakorlatban több esetben van szükség szakember által végzett részletes termőhely-feltárásra és szakvéleményre, melynek kötelező tartalmát Magyarországon rendelet írja elő. Erdőtelepítés előtt – tehát ha egy korábban nem erdővel borított területen akarunk erdőt létrehozni – minden esetben szükségünk van részletes termőhely-feltárási szakvéleményre, amely megadja, milyen talaj-előkészítési munkákat kell végeznünk, mely fafajokat ültethetjük a területre, és milyen növekedést várhatunk tőlük.
Erdeinkben fellépő károk esetén – ha nem észlelhető kórokozó vagy a pusztulás nem köthető valamilyen természeti káreseményhez – az okok gyakran a termőhely megváltozására, esetleg valamilyen talajhibára vezethetők vissza. Ennek kiderítésében szintén a részletes feltárás lehet a segítségünkre.
Az erdőrészletenként nyilvántartott termőhelyi adatokat az Országos Erdőállomány Adattár tartalmazza, melyet az erdészeti hatóság az elvégzett termőhely-feltárások eredményeit is felhasználva folyamatosan karbantart.