● A teniszhez sok szállal kötődő családba született, a soproni Lővér körúti sportcentrumban nőtt föl. Egyenes út vezetett a teniszezéshez?
– Nem. Édesapám edző volt, saját pályáink voltak, a nővérem is teniszezett, így a család nagyon jól tudta, hogy mennyi lemondással és áldozattal jár ez a sport, ezért belőlem nem akartak teniszezőt faragni. Úszni kezdtem, de mivel abban nem leltem elég örömöt, az én döntésem volt, hogy a tenisznél maradok. Kilenc-tíz évesen vettem először teniszütőt a kezembe, először hetente jártam a Soproni Vasutas Sportegyletbe. Látták bennem a tehetséget, mert korán versenyezni kezdtem, és a sikerek sem várattak sokáig magukra. Egy idő után édesapámmal folytattam az edzéseket, több mint tíz évig. Jelenleg ugyan már nem dolgozunk együtt, számít a véleménye, de azzal, hogy nincs munkakapcsolatunk, nyugodtabban élvezhetjük a családi együttléteket.
● A világot bejárja a teniszezéssel, idén több mint 120 ezer kilométert utazott. Van alkalma kicsit feltérképezni a környéket, körülnézni a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebbb városokban?
– Valóban, rengeteget utazom. Próbálok turistáskodni, de jobb, ha nincs időm kimozdulni. Ez ugyanis azt jelenti, hogy játékban, versenyben vagyok. Ebből a szempontból a tenisz könnyű, „unalmas” sport, hiszen évről évre ugyanazokra a versenyekre utazunk. Így már jól ismerem ezeket a városokat. Ha viszont új helyen rendeznek tornát, próbálok időt szakítani egy röpke városnézésre. Összességében azonban fontosabb a pihenés és a feltöltődés, így több időt töltök a szállodákban és a pályákon, mint a városokban.
● Ennyi utazás mellett a baráti kapcsolatokat sem könnyű ápolni…
– A hozzám közelállók nyilván megértik, hogy ez hozzátartozik a teniszhez. Szerencsére az okostelefonok, internet világában már a kapcsolattartás is könnyebb, még ha a szöveges üzenetek, telefonos vagy videóbeszélgetések nem is pótolhatják a személyes találkozásokat. A számomra igazán fontos személyekkel azonban ettől nem lazult a barátságunk. Ha pedig otthon vagyok, igyekszem mindenkire időt szakítani. Jó kikapcsolódás együtt kilátogatni, például a Soproni Parkerdőbe.
● Visszakanyarodva a teniszre. Párosban már a nyolcadik helyen áll a világranglistán. Jól gondolom, hogy ez mégsem ér fel az egyéni sikerekkel?
– Az egyéni és a páros játék teljesen más. Nagyon sikeres voltam és vagyok párosban, egyedüli magyarként játszhattam többször is döntőt Wimbledonban. Örülök a párosban elért sikereknek, és azok természetesen segítik az egyéni karrieremet is. De összességében egyéni játékosnak tartom magam, és remélem, hogy ezen a téren is legalább ilyen jól alakul a pályám.
● Meccs közben a közönség síri csöndben követi a labdaváltásokat, csak a végén ad hangot a véleményének. Ettől függetlenül érezhető különbség például a wimbledoni vagy az ausztrál bajnokság hangulata közt? Van kedvenc versenye, pályája?
– Igen, van különbség pálya és pálya, szurkoló és szurkoló közt. Az Australian Open versenyt szeretem a legjobban, nagyszerű az ottani hangulat, a klíma és az ausztrálok is rendkívül szimpatikusak. Zseniális versenyeket szerveznek, fantasztikus ország. Ha pedig egy pályát kell megneveznem, akkor az a wimbledoni Center!
● Talán a versenyzők közt is van favoritja? Természetesen az erősebbik nemre gondolok.
– Roger Federer! Kedvelem Rafael Nadalt is, de igazából Federer-fan vagyok.
● Hogyan lehet „megemészteni” a vereséget? Kudarcként vagy a tanulási folyamat részeként éli meg?
– Nagyban függ a meccstől… Ha úgy érzem, hogy mindent kiadtam magamból, akkor tanulásként fogom fel. Ha viszont hiányérzetem van, akkor jobban bánt. De ezt is megtanultam kezelni, hiszen a teniszben szinte minden héten el kell viselni a vereséget.
● Élsportolóként az étkezésre is nagyon kell figyelnie. Menynyire esik nehezére a pontosan megtervezett, kiszámított kalórabevitel tartása? Ha mégis lazíthat egy kicsit, milyen finomsággal kényezteti magát?
– Egyáltalán nem mindegy, hogy miket eszem, szigorúan odafigyelek az étkezésemre, ami sokszor valóban nem könnyű. De ha lazíthatok, akkor csakis Anya kosztja jöhet szóba! Szeretem a magyaros ételeket. A legtöbbször azonban saláták, frissen sültek kerülnek a tányéromra.
● Még nagyon messze áll a visszavonulástól, de biztosan elgondolkodott már, hogy mit csinálna legszívesebben a versenyzés után?
– Szívesen dolgoznék a médiában, de érdekel a lakberendezés is. És mindezektől függetlenül azon az „álomházon” ábrándozom, amit majd a saját ötleteim alapján rendezhetek be.
● És ha már tervek, leendő gyermekének szívesen ad majd teniszütőt a kezébe?
– Nem erőltetem rá a teniszt, de azt mindenképpen szeretném, hogy sportoljon. Hiszen az oly sok mindenre megtanít, én is nagyon sokat köszönhetek neki.
Nincs megállás
|
Fotók: www.babostimea.hu
