Később, a díszvacsora előtti „nemszeretem” fotózáskor feszültségoldásnak éreztem könnyed viccelődését, de az őt jobban ismerő kollégák megerősítették, hogy Ilonka – ahogyan a legtöbben hívják – természeténél fogva ilyen. Szereti a tréfát, a szemében pedig mindig ott bujkál az a semmihez sem fogható székely huncutság, miközben messze nem felszínes, gondolkodó ember. (…)
Ünnepélyes alkalomból találkoztam Orbók Ilona csíkszeredai erdőmérnökkel, Sepsikőröspatakon. Éppen az Országos Erdészeti Egyesület Kaán Károly- emlékérmét vette át az egyesület 147. erdélyi vándorgyűlésén. A szakma rangos elismerését, az erdőgazdálkodásért végzett kiemelkedő gyakorlati és szellemi tevékenységéért érdemelte ki. Még a díjátadás megható pillanataiban is a természetesség és derű áradt belőle, ami az egész életét jellemzi.