A természetvédelem, a környezeti nevelés iránt elkötelezett, ma már nyugdíjas, de cseppet sem megfáradt peda gógus neve sokaknak ismerősen csenghet. Hasonló gondolkodású kollégáival és erdészekkel ugyanis közösen több mint 230 ezer 56. osztályos általános iskolást vontak be a természet szeretetére, védelmére nevelő mozgalomba az elmúlt 23 év alatt.
Rögtön a találkozásunkkor kiderült az is, hogy Piroska neves elődeink emlékének ápolását is kötelességének érzi, kutató és lobbi tevékenységének is köszönhető, hogy Mezőtúron útonútfélen híres szülöttek, a városban maradandót alkotók emléktábláira bukkanunk. A Magyar Örökségdíjas Református Kollégium bejáratánál is több relikvia emlékeztet az intézmény ódon falai közt tanult neves diákokra. És ha már a verseny országos döntőjének is otthont adó Református Kollégiumban járunk, a múzeumi könyvtárat is látnunk kell, mondta büszkén, és elvezetett bennünket a 12 ezer kötetes gyűjteményhez.
A röpke idegenvezetés után érkeztünk a Benkő Gyula Környezetés Természetvédelmi Oktatóközpont keretében kialakított Kaán Károly emlékterembe, ahol az iskolai, majd a megyei fordulókon is a legjobban teljesítő ötödik és hatodik osztályos tanulók május harmadik hetében mérik össze tudásukat.
A helyiséget teljesen átitatja a verseny szellemisége, a falakon a korábbi döntőkre készített poszterek lógnak, a polcokon az évenként kiadott Aranykönyvek sorakoznak – a versenyeken résztvevők és felkészítő tanáraik névsorával –, és láthatunk egy kis gyűjteményt a szintén a döntőkre készült, az adott az év fájával díszített pólókból is. Megmutatta Piroska a Kaán Károlyemlékérmet, amelyet a verseny első három helyezettje és felkészítő tanáraik vehetnek majd át. Minisztériumi, szakmai, városi elismeréseit szintén az emlékteremben őrzi – van belőle jó néhány. „Mindegyik nagyon megtisztelő, de a legbüszkébb talán a természetvédelem érdekében kiemelkedő tevékenységet folytatóknak adományozható Pro Natura díjra vagyok. A leginkább szívet melengető érzés pedig az volt – mesélte kissé elérzékenyülten – , amikor tanítványaim engem jutalmaztak az év gyerekbarátja díjjal.”
A gyerekek iránti szeretet és türelem, valamint a természet tisztelete korán megnyilvánult a Mezőkovácsházán született szakemberben. De hogy agrármérnöktanár lett belőle, abban nagy szerepük volt az általánosés gimnáziumi osztályfőnökeinek, mert biológia tanárként ők is a természettudományok felé terelték. Később, hogy se a természettől, se a szüleitől ne kerüljön messzire, a szarvasi mezőgazdasági főiskolán tanult tovább. „Végzés után rövid ideig kutatóként dolgoztam, de az izgalmas kísérletek ellenére, hiányérzetem lett. Úgy éreztem, nekem az ismeretek átadása az elsődleges feladatom, ezért Gödöllőn mérnöktanár lett belőlem, és a váci mezőgazdasági iskolában töltött oktatói gyakorlaton megerősítettek a diákjaim abban, hogy jó úton haladok.”
A tanári pályát a váli Mezőgazdasági Szakmunkásképzőben kezdte, majd férjével került Mezőtúrra, így Piroska a Kossuth téri általános iskolában, az idén 24 éves verseny bölcsőjében folytatta a munkát. Az ötlet ugyanis az intézményben született, Kaán Károly születésének 125. esztendejében. „A meg mérettetést az általános iskola 7-8. osztályosainak, valamint az 1-2. évfolyamos középiskolásoknak meghirdetett Herman Ottó, illetve Kitaibel Pál verseny kistestvérének szántuk” – emlékezett vissza.
Munkájukkal a verseny névadójának törekvéseit követik, az elismert erdőmérnök fontos feladatának tekintette ugyanis, hogy mind többek érdeklődését fölkeltse a természeti emlékek gondozása és természeti kincseink védelme iránt. „Azt szeretnénk, ha minden gyerek szerezne erdei élményeket, ezért nagy öröm, hogy az erdészek szakmailag és anyagilag egyaránt támogatják a munkánkat”. A természet szeretetével „beoltott” felkészítő tanárok érdeme is – tette hozzá gyorsan –, hogy a digitalizált világunkban sem csappant meg a verseny iránti érdeklődés, bár a „nomád” táboroktól már idegenkednek a korszerű technikához szokott diákok. Nekik a diavetítő helyett már számítógépen mutatják be a növényés állatfajokat, és az év madarának a hangjával sem szalagos magnóról ismerkednek. A terepgyakorlatok azonban ugyanúgy rabul ejtik őket, mint a 1020 évvel ezelőttieket. A szervezők célját elérve, többségük a természet megszállottja lesz, későbbi hivatásától függetlenül. De a kapott élmények hatására erdészek is lettek a hajdani versenyzőkből, és egyetemi tanár, neves fizikus, orvos, sőt etnobotanikus is van közöttük. „Vendégként visszahívjuk őket, mert fontos, hogy a gyerekeknek példaképeket állítsunk”– hangsúlyozta.
Egész évben készülnek, hogy a Mezőtúrra érkezők maradandó, kellemes élményekkel távozhassanak. Ennek egyik kedves mozzanata, hogy mindig az adott év fafajának egy példányát emlékfaként elültetik a Kaán Károly emlékparkban. A verseny ötödik évében avatott Kaán Károlyemlékoszlop a Református Kollégium udvarát díszíti, a tudós 2002ben leleplezett bronz mellszobra pedig a főiskola aulájában hirdeti a verseny szellemiségét. A fa emberré válását ábrázoló alkotáson évről évre gyarapodnak az újabb győztesek nevét hordozó bronz falevelek.
Beszélgetésünket nehéz a versenytől, neves elődöktől kicsit személyesebb vizekre terelni, de végül megtudom, hogy nem csak két fiát sikerült a természet szeretetével megfertőzni. Közös sétáikon az ötés hároméves Bendegúz és Attila unokáinak is fáradhatatlanul magyarázza a látottakat. A verseny szervezése kapcsán bejárta az országot, otthon a kertben leli örömét, ha pedig igazán kikapcsolódásra vágyik, Erdélybe viszi útja. Csíksomlyóra idén fiával utazik, majd részt vesz az Országos Erdészeti Egyesület 150. jubileumi vándorgyűlésén SepsiköröspatakKálnokon. És fejét már a következő évi, 25. verseny szervezésén töri, ahová szeretne minden eddigi résztvevőt és segítő kollégát összehívni.
Búcsúzunk, közben huncut pillantással a kollégium előtti fára mutat: „A Kéktúra útvonalát is sikerült a városba terelnünk, és a jelek festésében a szakkörös gyerekeim is részt vettek.” Nem lepődöm meg rajta.
