Lapszemle

Erdő nélkül nincs fényes jövő

A nagy nemzetközi szervezetekben honfitársaink is dolgoznak, és bár sosem szűnnek meg magyarnak lenni, eskü alatt vállalt feladatukat részrehajlás nélkül kell ellátniuk. Így van ez a közvetlenül a II. világháború után alapított ENSZ intézményeiben is. Csóka Péter a római székhelyű FAO Erdészeti Bizottságának a titkáraként a legkülönfélébb erdészeti gondokkal szembesül, az erdőtervezőként szerzett itthon tapasztalatai azonban a mai napig segítik a munkáját.

Mostani székéből jól láthatja, hogy mennyire mások az erdők a világ különböző pontjain. Arra is rá kellett döbbennie, hogy az itthon alkalmazott megoldások nem biztos, hogy helytállóak 1000 kilométerrel távolabb. De bárhol is élünk, létünk az erdőtől függ, és ezt minél többekkel meg kell értetnünk.

Kiegyensúlyozott fejlődés

Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete mind az öt földrészen dolgozik, és munkatársaik más-más erdészeti gonddal szembesülnek Afrika száraz vidékein, az Amazonas medencéjében, vagy adott esetben Európában. És ez utóbbi sem csak az Európai Uniót takarja, hiszen idetartozik például a volt Szovjetunió valamennyi utódállama is. Az európai erdőgazdálkodás a szakember szerint összességében kiegyensúlyozott és előremutató, annak ellenére, hogy helyi szinten előfordulnak gondok. Az országok erdősültsége hosszú idő óta emelkedik, és ennek a folyamatnak jó példája hazánk, ahol a Trianon utáni folyamatos telepítéseknek köszönhetően több mint másfélszeresére nőtt az erdőterület. Hasonlóan jelentős erdőtelepítő Lengyelország, Spanyolország, és az Egyesült Királyság is, az Alpok és Skandinávia országai pedig hagyományosan magasan erdősültek. Persze előfordulnak nemkívánatos események, a balkáni háború például az erdőkben is nagy kárt tett. A tartamosság alapelveit széles körben betartják az országok, mindegyik viszonylag fejlett intézményrendszerrel rendelkezik, az erdészetpolitika, a gazdasági szabályozó rendszer kialakítása, és egyáltalán a jogkövető magatartás érvényesítése terén is.

Rajtunk múlik

Az utóbbi időszakban különösen a gazdaságilag fejlettebb országokban fektetnek fokozott hangsúlyt a közjóléti beruházásokra, ezzel is csökkentve a városiasodás eredményeként megnőtt távolságot az emberek és a természetes környezet között. Ez a hozzáállás hazánkban is tett en érhető, érezhetően hangsúlyosabb lett az erdőgazdaságok közjóléti tevékenysége. Főként a fiatalabb korosztályban kell erősíteni, hogy világunk nem csak a minket körülvevő mesterséges környezetből áll, emelte ki Csóka Péter. A természetes környezeti elemek „kikapcsolásával” pedig pillanatok alatt összeomlana az általunk létrehozott mesterséges világ. Ha tudomásul vesszük, ha nem, létünk alapvetően összefügg az erdővel. A 2011-es erdők nemzetközi éve nagyszerű lehetőséget teremtett, hogy a közfigyelmet az erdőkre irányítsuk, de a tájékoztatást nem szabad abbahagyni. Ezért is kezdeményezte a FAO Erdészeti Bizottsága, hogy minden évben egy napot szenteljünk az erdőknek. A javaslat szerencsésen elnyerte az országok támogatását az ENSZ közgyűlésében is, és így jelölték ki március 21-ét az erdők nemzetközi napjának. A FAO több szervezett el együtt működve minden évben témát is kínál az ünnephez, az idén az év végi nagyszabású párizsi klímatanácskozáshoz köthetően az erdők klímaszabályozásban betöltött szerepét helyezték a középpontba.

Nagyot lendít a tájékoztatásban, hogy a témáról készített 30 és 60 másodperces összeállítást rengeteg televíziós csatorna leadta, több millió dollár értékű adásidőt kaptak ingyen, amit a nemzetközi nap nélkül nem lehetne elérni. Internetes felületet is nyitottak, ahová feltölthetők a nemzetközi nap alkalmából rendezett események. Nagyon jó érzés látni, hogyan ünnepelnek a tajgában vagy egy esőerdő kicsi falujában az alapvetően az erdőkből élő emberek, mesélte a szakember.

Társadalmi összefogás

A világ számos országában már ezt megelőzően is alkalmat teremtettek az erdő ünneplésére, így nálunk is hosszú évek óta rendeznek madarak és fák napi eseményeket, és az őszi erdők hete rendezvénysorozathoz is mind több erdőgazdaság kapcsolódik. Bármilyen eseményről legyen is szó, a legfontosabb üzenet nem lehet más, mint hogy létünk, múltunk és a jövőnk szorosan összekötődik az erdővel, gazdag és egészséges természeti környezet fenntartása nélkül nincs igazán fényes jövő. Fontos, hogy okosan és bölcsen gazdálkodjunk vele, és ehhez Karlovitz már 300 éve papírra vetette a tartamosság alapjait, miszerint a bennünket körülvevő természetet úgy kell megőriznünk a következő nemzedékek számára, hogy nekik legalább olyan jó, vagy még jobb lehetőségeket nyújtson, mint nekünk. Az erdészek alapvetően ezért dolgoznak, de a cél kizárólag társadalmi összefogással érhető el, ehhez pedig elengedhetetlen a tájékoztatás.

Minél többször, többet, mindenki számára érthetően kell beszélni az erdőről. El kell mondani, mi a jelentősége, mit tehetünk érte, hogy még hosszú ideig élvezhessük a javait. És itt a levegő tisztításában, a munkahelyek teremtésében betöltött szerepén, a fa alapvető felhasználásán túl kitérhetünk érdekességekre is. Vajon hányan tudják például, hogy erdei rostokból kellemes viseletű textíliák is készülhetnek, ráadásul a divatszakma új kedvenceinek gyártása jóval kevésbé szennyezi a környezetet, mint a versenytársaiké.