● Várható-e a hangsúlyok eltolódása a tulajdonosváltás következtében?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy tovább erősítjük a közjóléti funkciót. Várhatóan még több kilátó épülhet, még több erdei út, vasút és szálláshely újulhat meg, és több pihenőhely szolgálhatja majd a kirándulókat. Legyen szó gyalogos, biciklis, lovas, vadász, vagy akár motoros kirándulókról. Mindezt persze össze kell hangolni az erdő egyéb szerepeivel, az erdészszakmai szabályokkal, illetve a természetés környezetvédelem elvárásaival. A korábbi évek banki-pénzügyi szemléletű irányítása helyett sokkal nyitottabb és szakmailag jobban felügyelt erdőgazdasági rendszert képzelek el. Érdemes azt is végiggondolni, hogy az állami erdőgazdaságok mennyire versenytársai egymásnak, mennyire érdemes házon belül erősíteni a piaci szereplő státuszt. Azon is el kell gondolkodni, hogy miként tudjuk még jobban támogatni a helyi önkormányzatokat, a helyi emberek érdekeit, azaz, hogy a központi költségvetésbe betermelt nyereség vagy a helyben felépíthető közjóléti funkció az erősebb. Mindezen gondolatok időszerűsége most adott. És természetesen van a változásnak egy cégcsoporton belülre gyakorolt jelentős hatása is, ez pedig az egységesítés kérdése. Mit, mennyire és milyen egységekbe érdemes összevonni.
● Milyen szerepet szánnak az erdőgazdaságoknak a vidékfejlesztésben?
– Nagyon fontos szerepet szánunk, kiemelve a helyi munkahelyteremtést és a feldolgozóipar fellendítését, legyen szó fáról vagy vadhúsról. A szakmai irányok kijelölésénél is komplexen kell vizsgálni egy-egy döntés hatását, nem elég azok pillanatnyi gazdasági hasznát elemezni. Úgy látom, sok feladatunk van még ezen a téren. Amit biztosan tudok: elsősorban az állami erdőgazdaságok kapacitásainak kihasználtsága a cél, ezután a hazai kis- és közepes vállalkozások munkalehetőségeinek támogatására kell összpontosítani, és ha még mindig van szabad kapacitásunk vagy nyersanyagunk, akkor jöhetnek a nagy és/vagy külföldi cégek kérdései. A szociális szempontból fontos területekre most külön nem térek ki, de itt is bőven van fejlődési lehetőség. Amit viszont külön szeretnék kiemelni, az a helyi önkormányzatokkal való együtt működés, melyre nagy hangsúlyt kívánok fektetni a következő években.
● Sokszor felmerül a kérdés, hogy kié is az erdő. Ön szerint mi erre a válasz?
– Az erdő a tulajdonosoké, az állami erdő pedig mindannyiunké. Ezért is fontos, hogy a közvagyon részét képező, a közvagyonból fenntartott erdőket – úgymond – ne zárjuk el az emberektől. A nyitáskor azonban nemcsak az önkormányzatokra és a hazai családi vállalkozásokra kell gondolni, hanem a belföldi turizmusra is. Ahogy jeleztem már, itt a bakancsos turistáktól kezdve minden természetszerető és természetféltő társadalmi rétegre gondolok. Feltett szándékom, hogy a magyar vadászok számára is könnyebben elérhető területek legyenek az állami erdők.
● Ön mennyire kötődik a vidékhez?
– Ezer szállal! Életem nagyobb részét vidéken töltöttem, most is vidéken élek. Szeretem ezt az életformát. Kirándulóként sok helyen megfordultam, főként a nyugat-magyarországi régióban.
● Gyakran hallani az erdész-vadász ellentétről. Feloldható ez valaha?
– Állami földekért felelős államtitkárként jó néhány ellentétet kellett testközelből végignéznem, kezelnem. Úgy gondolom az élet más területeit is figyelembe véve, az erdész-vadász ellentét egyáltalán nem áthidalhatatlan, ráadásul mindkét ágazat szerves része a természetvédelemnek – még ha sok természetvédő tiltakozik is ez ellen. A természeti erőforrásaink végesek, jól mutatkoznak a „fogyatkozás” jelei. Tehát első a reális természetvédelem, ami összhangban van a környezetünk megóvásával és az emberek igényével is. Az pedig külön szerencse, hogy most minden ezzel kapcsolatos irányítás és tulajdonosi joggyakorlás a Földművelésügyi Minisztérium égisze alatt van. Idetartoznak az állami földek, az állami erdők, a nemzeti parkok, a teljes erdészeti, természetvédelmi, vadászati ágazat, szóval jó csillagállással tudunk nekifutni a következő ciklusnak. Ennek jegyében az egyik legfontosabb feladatunknak gondolom a természetvédelmi törvény, az erdőtörvény és a vadászati törvény újragondolását, valamint ezen törvények közötti összhang megteremtését. Privát véleményem szerint, egy kódexszerű törvény kiváló keretet teremthetne az ágazat egészét felölelő jogszabályoknak. Mindezek mellett személyes ambícióim a vadászat és a vadászok hírnevének öregbítése, valamint a társadalmi megbecsültségünk növelése.
● Ezek szerint Ön is vadász.
– Igen, 2004-ben öltöttem vadászruhát. Keresztapámtól már gyerekként sok vadászélményt kaptam, együtt jártuk az erdőt, tőle lestem el a vadászat fortélyait. Sosem voltam telhetetlen vadász, régen sem jártam folyton a „vadűzés” útján, mostanában pedig kifejezetten kevés időm jut vadászatra. Rohanva pedig végképp nem szívesen vadászok, szeretem megadni a módját.
● A tányérban is szereti a vadat?
– Igen, a kedvencem a rókagombás vörösboros vaddisznópörkölt. A főzés kifog rajtam, de majdnem minden lőtt vadat konyhakészre tudok készíteni. A zsírokban és szénhidrátokban szegény, fehérjékben, ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag vadhús felhasználása messzemenően illeszkedik a 21. századi fogyasztói elvárásokhoz. Ezért a minisztériumban kiemelt célnak tekintjük, hogy minél többek asztalára minél többször kerüljön vadétel, akár a közétkeztetésben is. Az éves fogyasztásunk ugyanis az európai átlagnak mindössze a fele, mintegy 40 dekagramm fejenként egy évben. A vadhús exportját, és a hazai feldolgozást szintén növelni szeretnénk, a vadhús ne szőrben-bőrben hagyja el az országot, hogy aztán a nagy áruházláncok polcairól kerüljön a hazai fogyasztók asztalára. Ezért tervezzük a 2 állami vadhúsfeldolgozó kapacitásának bővítését, esetleg új üzem létrehozását is.
