A futással és a síeléssel már korán megismerkedett és gyorsan hozta a jó eredményeket, sífutó azonban véletlenül lett. Egy edző tanácsára megpróbálkozott vele, és szinte azonnal jeleskedett, már az első évben magyar serdülő bajnokként ünnepelhették. Érettségire pedig a junior válogatottba is bekerült. Noha a tanárképző főiskolán kicsit visszavett a versenyzésből, végzés után 2 évvel sífutóként és sílövőként is tagja volt az albertville-i téli olimpiára kiutazó magyar válogatottnak. A következő, kivételesen 2 év múlva rendezett téli olimpián csak sílövőként indult Lillehammerben, és a sprinter számban a legjobb magyarként a 46. lett.
Már akkor megfordult a fejében, hogy abbahagyja, de nem érzett más iránt elhivatottságot, így folytatta. Jól tette, hiszen a 1997-es világkupa-futam 15 kilométeres versenyén a húsz lövésből csak egyet hibázott, és így a 41. helyen végzett. A következő olimpián ugyan újra indult, de már sokkal kisebb motivációval. Annál nagyobb elánnal vetette bele magát utána az oktatásba. Először csak ismerőseit, barátait oktatta, akikre a versenyzés alatt nem volt ideje, majd párjával, a szintén sífutó Balogh Zoltánnal saját iskolát alapított a sport népszerűsítésére. Nem versenyzőket oktat, egyszerűen abban segít, hogy a hozzájuk fordulók megszeressék a sífutást, legyenek kitartóak, miközben a szabadban sportolva az egészségükért is sokat tesznek.
– Küldetésemnek érzem, hogy minél többen szeressenek mozogni, és az csak külön öröm, ha végül a sífutás vagy a nordic walking mellett döntenek. Hozzánk bárki jöhet. Fiatalok és nyugdíjasok egyaránt bekapcsolódhatnak. De szívesen fogadunk egész családokat is, és amíg a szülők edzenek, a gyerekekkel külön foglalkozunk. Nagy előny, hogy a sífutás bármikor elkezdhető. De mint minden sportnak, ennek is meg kell tanulni az alapjait, és azt sem szabad elfeledni, hogy minden fejben dől el. Lelkesítenek a pozitív viszszajelzések, hogy kinek hogyan változik meg életvitele a mozgás hatására. Sokszor szinte hihetetlen a fordulat. Talán nem túlzás ezért, hogy célszerű lenne a mozgást is orvosi receptre felírni.
Hogyan kerültünk kapcsolatba az erdészekkel? Télen rendszeresen feljártunk a Szabadság-hegyi Anna-rétre, amely kifejezetten jó sífutó területnek tűnt. A pálya kialakításához azonban közös nevezőre kellett jutnunk a tulajdonos, azaz a Pilisi Parkerdő Zrt. vezetőségével. 
Nem kellett sokáig várni rá. Célunk ugyanis megegyezett: az emberek érezzék jól magukat az erdőben, miközben tiszteletben tartják az erdészek munkáját. A tömegsport szépsége a nevében rejlik, hogy a művelői egy közösség részei. A sífutás esetében ez azt is jelenti, hogy mozgás közben együtt csodálkozunk rá, milyen kincseket rejt az erdő. Gyönyörködünk és megtanuljuk értékelni a látottakat, és azokat, akiknek mindez köszönhető. Elkészült tehát a 2, illetve 5 kilométeres pálya a Normafánál. Majd Dobogókőn szintén sikerült pártolóra találnunk az erdőgazdaságban, így a közelmúltban ott is lett két sífutókör. Ezeket az erdőgazdaságok tartják karban, de igyekszünk mi is kivenni részünket a feladatokból. Ősszel társadalmi munkát szervezünk a pálya kitakarítására, mindezt természetesen az erdőgazdasággal való előzetes egyeztetés után – mesélte Bozsik Anna.
