Az erdők, hegyek, tavak és mezők nemcsak tökéletes helyszínt biztosítanak a közös családi időtöltéshez, de egy életre megkedveltethetjük gyerekünkkel az élő, lélegző világ csodáit és megtaníthatjuk neki a természet- és környezetvédelem alapjait. Azonban a rohanó mindennapok gyakran megnehezítik, hogy elegendő időt töltsünk a szabadban.
Dr. Scott D. Sampson paleontológus, tudományos ismeretterjesztő és a „How to Raise a Wild Child: The Art and Science of Falling in Love with Nature” című könyv szerzője, valamint Shanti Sosienski Hodges a „Hike It Baby” – túrázzunk gyerekkel – mozgalom alapítója megosztják a legfontosabb tanácsaikat, hogy hogyan nevelhetünk természetjáró, kalandvágyó felfedezőt gyerekünkből.
„A legjobb, ha a gyermekünket gyakorlatilag születésétől kezdve megismertetjük a természettel” – mondja Sampson. „A tudomány és a természet iránti kapcsolat bármilyen korban kialakulhat, de sokkal könnyebb, amikor a gyerekek még kicsik és az agyuk nyitott a csodákra.”
Vonjuk be őket minden lépésbe!
„Hagyjuk, hogy ők válasszák ki a túracipőjüket vagy a ruhájukat” – javasolja Sosienski Hodges. „Kitűzhetünk egy heti túracélt, és a gyerekek matricákkal jelölhetik a naptárban a teljesített napokat. Fontos, hogy részesei legyenek a folyamatnak. Nem kell tudósnak lennünk ahhoz, hogy összekapcsoljuk a gyermeket a természettel” – mondja Sampson. „Elég, ha kérdéseket teszünk fel: ’Miért ilyen nagy ez a madár? Miért pont ilyen színű?’ A kérdések sokkal erősebb hatással vannak a kíváncsiság felkeltésére, mint a kész válaszok.”
Engedjük, hogy a kicsi diktálja a tempót!
„Egy gyerektúra egészen más, mint egy felnőtt túra, különösen, ha a gyerek még kicsi” – mondja Sosienski Hodges. „Lehet, hogy csak egy aszfaltozott sétányon megyünk, és ötpercenként megállunk egy bogarat vagy falevelet nézegetni. Ez teljesen rendben van. A nagyobbak esetében gyakran egyéb tevékenységgel kell kiegészíteni, hogy fenntartsuk az érdeklődésüket. Lehet ez kincsvadászat, síelés, madármegfigyelés – bármi” – mondja Sampson. „A lényeg, hogy legyen egy készség, amit a gyermek fejleszt a természetben, és ezt a saját korosztályában is megmutathatja.”
Ne ragaszkodjunk a saját elvárásainkhoz!
„Ne görcsöljünk rá arra, hogy a gyermekünk majd profi snowboardos, teljesítménytúra veterán vagy hegyi kerékpáros lesz” – tanácsolja Sosienski Hodges. „Ne erőltessük rá semmire, inkább figyeljünk a jelekre, és hagyjuk, hogy ő vezessen minket abba az irányba, amit szeret.”
Élvezzük az együtt töltött időt!
„A természet szeretetének átadása az egyik legnagyobb ajándék, amit egy gyermeknek adhatunk” – mondja Sampson. „Ez óriási megtiszteltetés és hatalmas erő. Megnöveli az esélyét annak, hogy felnőve olyan emberré váljon, aki tisztelettel és felelősséggel bánik a természettel. Erre a világunknak most nagy szüksége van.”
Ha követjük ezeket a tanácsokat, nemcsak csodás élményeket oszthatunk meg a gyermekünkkel, hanem segíthetünk neki abban is, hogy egy életen át tartó szeretetet és tiszteletet alakítson ki a természet iránt.
Barátság, segítség, elszántság és humor – Magyar Mezőgazdaság
