Nap mint nap szembesülünk azzal, mennyi szagos és veszélyes hulladéknak számító ürülék keletkezik szerte a világban. Ezek megsemmisítése aztán súlyos összegekbe kerül, vagy a természetes vizek beszennyezése által próbálunk tőlük megszabadulni. Felüdítő néha olyanról hallani, amelyik végre nemhogy ártalmas lenne, inkább hatalmas lökést adhat a növényvilág számára és segítene a problémás szén-dioxid megkötésében.
Túl szépnek hangzik, hogy igaz legyen? Valóban van itt egy kis bökkenő. Évezredeken keresztül kíméletlenül vadásztuk azokat a fajokat, amelyek most óriási segítséget jelentenének. De a 20. század elejére ijesztően megfogyatkoztak, és csak remélhetjük, hogy az utóbbi évek erőfeszítései, a vadászat szigorítására, illetve betiltására irányuló döntések eredményre vezetnek és megóvhatjuk őket a kihalástól. Ha békén hagyjuk őket, és jobb életfeltételeket teremtünk számukra, remélhetőleg egyedszámuk is növekedésnek tud indulni.
A természet mindig tartogat meglepetéseket
Elég problémás, hogy csekélynek sem mondható ismerettel felvértezve avatkoztunk bele nagyon durván a Föld élővilágának életébe. Amint vízre tudtunk szállni, nem csak távoli helyekre akartunk eljutni, hanem ki akartuk aknázni a tengerek, óceánok kincseit is. És meg kell hagyni a bálnák csakugyan könnyű célpontok. Közhelyesen hangzik, de a világunkban egymásra épülnek a dolgok, és ha elkezdjük kiszedegetni a téglákat az építmény alján, idővel megroggyan a ház.
Aki sokat eszik, sokat is ürít
Mivel a bálnák nem igazán tarthatók fogságban, így sokáig nem volt pontos adatunk arról, hogy ténylegesen mennyit esznek. A gyomortartalom mérése után próbálták kikalkulálni, de jócskán alábecsülték a fogyasztásukat.
Mesésen dús fitoplanktonterdőket táplál, amik aztán a krillek és sok más hal étrendjében előkelő helyen szerepelnek. Tehát az óceán élővilágának gazdagsága vagy sivársága múlik a bálnakaki jelenlétén illetve mennyiségén. A hatalmas emlősök ürüléke mintegy megtrágyázza a planktonerdőket, és ha sok a táplálék, a krillek és a halak populációja is gyarapodhat. És ha van elég krill-, a bálnák jóllakhatnak és foroghat minden tovább. Erre az összefüggésre akkor jöttek rá a tudósok, mikor azt tapasztalták, hogy meglepő módon a krillek száma nem nőtt olyan mértékben, mint az elvárható lenne, pedig egyik legfőbb ragadozójuk -a krillekkel táplálkozó bálnák- drámaian megfogyatkoztak. És a több évtizedes megfigyelés után arra a következtetésre jutottak, hogy ha nincs elég táplálékuk, a krillek populációja nem tud hízni. Szóval az előbbi képletből éppen a bálnaürülék hiányzik.
Ez egy csodálatosan működő ciklus: a bálnáknak krillekre van szükségük, a krilleknek planktonokra, a fitoplanktonoknak a bálnaürülék tápanyagaira (főleg vasra).És a fitoplanktonok nemcsak táplálékként szolgálnak, hanem rengeteg szenet is képesek elnyelni. Amelyik pedig nem kerül be a táplálékláncba, amint lejár az ideje, a megkötött szén-dioxiddal szépen lesüllyed az óceán fenekére. És itt tényleg nem kevés forog a kockán, ugyanis becslések szerint a fitoplanktonok akár évi 2 milliárd tonna szén- dioxidot is megköthetnek. Tehát nagyon nagy szükségünk van a fitoplanktonokra, a krillekre és a bálnákra. Csak az a baj, hogy a túlhalászás, a hajózás, a vizek savasodása, műanyaggal, nehézfémekkel és peszticidekkel történő szennyezettsége, az éghajlatváltozás, a szonárhasználat és az antropogén zaj mind-mind kedvezőtlenül hat a vízi életformákra.
