Az azonban, hogy kifejezetten azért rakjon le még pár tojást és nevelje a kikelő fiókákat, hogy azok később idősebb testvéreik ebédjeként végezzék, meglehetősen morbid – főleg emberi szemmel. A búbosbankát ez már kevésbé zavarja…
Fotó: woody_wang, Pixabay
A nemrégiben megjelent tanulmány kapcsán a svéd ornitológiai intézet munkatársa, Michael Schaub (aki nem vett részt a kutatásban) a Science-nek elmondta:
A kutatók már számtalan madárnál megfigyelték, hogy az idősebb, erősebb fiókák elpusztítják fiatalabb rokonaikat. Ez előfordul több sasfélénél, de a kéklábú szuláknál is. De hogy el is fogyasszák egymást, az már teljesen más lapra tartozik, mutatott rá José Soler, a tanulmány szerzője, aki a spanyol Arid Zónák Kísérleti Állomásának evolúció ökológusa.
„A testvérek közötti kannibalizmus ritkán fordul elő a madaraknál” – mondta, és általában akkor, ha más okok miatt elpusztul egy-egy fióka.
Solar egy korábbi tanulmányából azonban kiderült már, hogy az európai búbos banka (Upapa epops) tojók gyakran etetik meg fiatalabb fiókáikat az idősebbekkel. Már akkor is felvetődött a kérdés, hogy kifejezetten azért rakják-e le a későbbi tojásokat, hogy táplálékul szolgáljanak.
Hogy ezt a teóriát teszteljék, María Dolores Barón, Soler egyik végzős hallgatója és kollégái a spanyolországi Granada füves pusztáin tanulmányozta a búbosbankák költését. A kutatók először aszerint csoportosították az odúkat, hogy melyekben volt négy, vagy annál kevesebb tojás. Ezután az egyik csoport számára több táplálékot biztosítottak: napi 25 elpusztult tücsköt addig, amíg a tojásrakás be nem fejeződött. A második csoport nem kapott extra élelmet. A kutatók emellett figyelemmel feljegyezték, hogy melyik fészekben mikorra várható a fiókák kelése. Ennek segítségével úgy helyezték át a tojásokat, hogy azok az eredetileg ott lévőkhöz képest 1 nappal később keljenek ki. Ezzel azt vizsgálták, hogy egy még kisebb fióka megjelenése megvédi-e az addigi legifjabbat attól, hogy megegyék.
Oldalak: 12
