Egy erőforrásokban szegény földközi-tengeren szigeten csapdába esett emlős valami egészen rendkívüli dolgot tett, a világ egyetlen hidegvérű emlősévé vált.
A Myotragus balearicus egy mára régen kihalt kecskefaj, mely egykor a Baleár-szigeteket az európai kontinenssel összekötő szárazföldön barangolt. Majd ahogy a szigeteket körülölelte a tenger, az ősi kecskefaj Mallorca szigetén ragadt.
Az élőhelyhez való alkalmazkodáshoz a mindössze 45 centiméter magas állat számos morfológiai változáson ment keresztül: rövidebb végtagjai, kisebb agymérete és érzékszervei lettek – magyarán a faj összement.
(A hüllőfajok lassan nőnek, és növekedésüket képesek szabályozni, vagy akár leállítani az elérhető erőforrásokhoz mérten. A növekedés ütemének ez az időszakos lelassulása vagy leállása árulkodó jeleket hagy e fajok csontjain.)
Amikor a kutatók a Myotragus balearicus kecskefaj csontozatának szövettanát vizsgálták, ugyanazokat a lamellás zónájú szövetszerkezeteket találták, amelyek a hüllőkre jellemzőek. A kutatócsapat ezután összehasonlította a kecskecsontokat a krokodiléval. Meghökkentő hasonlóságot találtak: ugyanolyan lassú és rugalmas növekedési ütemet, sőt a növekedés teljes leállását is. A vizsgálatok során azt is megállapították, hogy a Myotragus balearicus fajhoz tartozó kecskék igen későn, tizenkét éves korukra érték el az ivarérettséget. Egy „átlagos” kecskefaj kilenc hónaposan éri el ugyanezt.
Az Myotragus balearicus fajhoz tartozó kecskék biztonságban voltak: a szigeten nem voltak természetes ragadozók, így az erőforrásszegény szigeten olyan hüllőszerű tulajdonságokat fejlesztett ki, aminek köszönhetően 5,2 millió éven át fennmaradt – több mint kétszer annyi ideig, mint a szárazföldön élő kecskefajok.