Egy hazánkban is élő gyógynövény-gyomnövény

A dolognak az egyik érdekessége, hogy a vizsgált faj a kanadai aranyvessző, mely egyébként egy hazánkban is sokfelé megtalálható, ámde idegenhonos gyógynövény,  intenzíven terjeszkedése miatt gyomként is nyilvántartjuk. A szárított virágos hajtásából készült tea vizelethajtó hatású.

És ez a nálunk is elterjedt gyógy-gyom volt az átfogó kísérletek alanya a növényi kommunikáció témájában, és mint ilyen, jó kommunikációs képességekkel rendelkező növénynek, lehet hogy e tulajdonságának köze lehet ahhoz, hogy ilyen könnyen terjed. Az információ érték!- ezek szerint a növényvilágban is…

Gyógynövény, de annyira terjed, hogy már invazív gyom is egyben.

Az aranyvessző…

Az aranyvessző, Solidago canadensis más nevein Solidago canadensis ssp. altissima, vagy Solidago altissima ssp. canadensis, lágyszárú évelő, akár két méter magasra is megnőhet. A szára szőrös, a föld alatt gyökértörzse (rizomája) van, mely kissé fásodott, sok járulékos gyökeret fejleszt, melyek sűrűn nőnek és vékonyak. A gyökértörzs minden ágán 10-50 rügy jelenhet meg, melyekből a következő évben új szárak fejlődnek, így gyorsan terjeszkedik, de ez nem érvényes a nemesített fajtákra.
A virágok a szár csúcsán jelennek meg, sárga füzérekben. Rovarmegporzású, főként legyek, méhek és darazsak látogatják a bőséges nektár miatt. Kaszat termése 1 mm hosszú, rajta 3 mm-es röpítő ernyővel, mint a pitypangnál is, így a szél messzire elviheti. Egy kifejlett növény 20 000 magot érlel. A magvak a virágzás után 6 héttel érnek be, átvészelve a telet, könnyen kicsíráznak. Csírázóképességüket 2 évig megtartják. A fenti tulajdonságok teszik gyorsan terjeszkedő, és elhatalmasodó (invazív) növénnyé.
A humuszos talajt kedveli, nagyon száraz talajon ritkán található. De széles határok között tűri a különböző termőképességű és szerkezetű talajokat. Hazájában gyakran megtámadják a levélbogarak (labodabogár, lucernabogár), és szívesen fogyasztják a nagy patások, főként a virágzás után.

A 19. század közepére meghonosodott, majd olyan gyorsan elterjedt, hogy gyomnövényként elborította az utak szegélyét, a vasútvonalakat és a városi parlagokat, de a mezőket is. Főként a többé-kevésbé nedves és nitrátban gazdag talajokat foglalta el, már gyomnövénynek számít.
Gyógyhatásai: vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, fájdalomcsillapító, immunstimuláns. Rendszeres használata csökkenti a vesekőképződést. Drogja a virágos hajtás.
Hatása az ökoszisztémára: módosítja a gyökérzóna kémiai tulajdonságait, csökkenti a nitrogén és a foszfor tartalmat. Növeli a szerves szénvegyületek mennyiségét (ammónia) ezzel a pH értéket. A talaj szerkezet tömörebbé válik. Növeli a mikrobák tömegét és aktivitását.
Hatása a növénytársulás szerkezetére: az elfoglalt területen egyre nagyobb részt foglal el, termete egyre nagyobb lesz, 1 m-től a 2 m-ig. Megakadályozza vagy gátolja a fatermetűek elszaporodását, és gátat képez minden más kultúrának is, olvasható részletes jellemzése az okogabi.hu-n

Így “jajveszékelnek” az aranyvesszők

A gyökereik mellett a leveleiken is kiválasztanak kémiai kommunikációra alkalmas anyagokat

Andre Kessler professzor a Cornelli Egyetem munkatársa több, mint 10 éven keresztük vizsgálta, hogy az aranyvessző egyedei érdekes módszerrel jelzik egymásnak, ha veszélyben vannak. A növények illékony szerves vegyületeket juttatnak a levegőbe, amikor levélbogarak támadják meg. A környező növények észlelik ezeket a figyelmeztető üzeneteket, és így fel tudtak készülni a védekezésre.
-„A növényeknek nincs immunrendszerük, de elég csúnya kémiával tudnak visszatámadni” – mondta a szakember.
(A bimbóskelnél például nagy probléma ha levéltetvek jutnak be a levelek közé, mert akkor felhasználásra alkalmatlan lesz. Ezért nemesítettek korábban egy bimbóskel fajtát, amit nem szerettek a levéltetvek, tehát ott is a kémiai jelleg változtatásával elérték, hogy a rovar ne tekintse tápláléknak az új növényváltozatot. A dolog csak azért lett zsákutca, mert az emberek számára is rossz íze lett a bimbóskelnek…)

Minden növény egy nyelvet beszél?

Esetenként a növények csak a legközelebbi rokonaikkal kommunikálnak, veszély esetén viszont a többi, más fajú növénytársukat is figyelmeztetik a fenyegetettségre. Különböző szaguk, illatuk van az egyes növényeknek, de amikor veszélybe kerülnek, ezek olyan univerzális jelzéssé válnak, amit minden növény képes felismerni – írta a Daily Mail, a tanulmány bemutatását követően.

Kártevők megjelenésekor tehát a növények univerzálisabb kommunikációt alkalmaznak, amivel nem csak a fajtársakhoz, hanem minden más, a közelben levő növényhez szólnak.