Mit kezdhet egy felelősségteljes gazdi a rengeteg kutyagumival? Hogyan tud „megzöldülni” a kutyagumi? Az Egyesült Királyság kutyái évente egymillió tonna kutyagumit termelnek, míg Amerika több mint tízmillió tonnányit. A Magyarországon élő kutyák több mint 300 ezer tonnával járulnak hozzá évente ehhez a rakáshoz, és akkor a megszámlálhatatlan műanyagzacskóról még nem is beszéltünk.
Mi a probléma a kutyapiszokkal?
A közterületeken felejtett kutyakaki megfertőzheti a talajt, megmérgezheti a talaj élőlényeit, előmozdítja a gyomok megerősödését, vegyületei bemosódhatnak a természetes vizekbe, ahol fokozzák az algásodást, úszásra és horgászásra alkalmatlanná teszik a vizet. A földre, homokozókba került ürülék veszélyforrás a gyerekekre nézve, fertőzéseket terjeszthet, még vakságot is okozhat.
Nem igazán szeretünk belegondolni, amikor a szép, átlátszó víz kifolyik a csapon, hogy az nemrégiben még ocsmány, bűzös lötty volt. Ha a kutyaürülékünket a túlterhelt vízkezelő rendszerre bízzuk, még több erőforrást igényel a víz megtisztítása, mielőtt ivóvízként visszaszolgáltatnák az otthonunkba.
A felelősségteljes gazdi komposztál
A kutyaürülék komposztálható. Gondos kezelés mellett házilag is megoldható, de mindenképpen külön tartályban kell gyűjteni. Szakszerűen összerakva eléggé felmelegszik ahhoz, hogy a kórokozók elpusztuljanak benne. A belőle keletkező komposzt később felajánlható az udvaron, vagy a díszkertben álló fáknak, díszcserjéknek, virágoknak.
Kivitelezése egyszerű, a szükséges anyagokról annak fényében kell döntenünk, hogy mekkora hely áll rendelkezésünkre, illetve mennyi végtermék elhelyezésére kell felkészülnünk. Kis hely, valamint kevés hulladék elszállásolására kereshetünk egy régi fedéllel ellátott szemeteskukát, amelynek az alját és az oldalát fúrjuk ki néhány helyen. Ha jelentős mennyiségű anyagra lehet számítani, nem szűkölködünk a helyben, és van némi barkácstehetségünk, készíthetünk raklapokból komposzttartókat.
Ezekből a betermelt széklet mennyiségének felét adjuk hozzá a rendszerhez. Nyugodtan mehet hozzá némi lótrágya is, ha van kéznél. Érdemes néhány naponta egy- egy lapát régebbi komposztot is hozzáadni. És a benne levő giliszták különösen örülni fognak egy kis gyümölcshéjnak vagy kávézaccnak. Ajánlott időnként átforgatni (mert ez meggyorsítja a bomlási folyamatot), és a hagyományos komposzthoz hasonlóan kellően nedvesen tartani.
Van értelme elkezdeni kicsiben is. És óriási segítség a bolygónknak, ha a tetemes mennyiséget előállító helyeken (például egy menhely) is alkalmazzák. Lakásban tartott kisebb kutyák végterméke Bokashi rendszerben komposztálható, a keletkezett anyag pedig felhasználható a szobanövények trágyázására.
Fő a biztonság
Tehát a komposztálás majdnem minden esetben működik, bármekkora legyen is a termelés. Azért csak majdnem, mert azt azért lényeges leszögezni, hogy a rendszeresen gyógyszerezett állat székletében levő gyógyszermaradványok megzavarhatják a lebomlási folyamatokat, illetve a férges kutyakaki sem tekinthető biztonságosnak, mert vannak nagyon életképes alakok, amelyek ellenállnak még a legkörültekintőbb komposztálásnak is.
Világítás és egyéb lehetőségek
Környezettudatos feltalálók eltökélten keresik a kutyaürülék innovatív falhasználási módjait. Ebből kifolyólag az Egyesült Királyságban beüzemelték a Brian Harper által kifejlesztett kutyapiszokkal működő utcai lámpát. Az volt a célja ezzel a projekttel, hogy megmutassa, a kutyakaki is hasznossá válhat, ha tudjuk, mit kezdjünk vele. A gázlámpás teljes egészében azzal a nyersanyaggal működik, amit a lelkiismeretes gazdik gyűjtenek össze, és tesznek a szerkezetbe sétálás közben. Az üzemanyagból a mikroorganizmusok anaerob közegben metánt fejlesztenek, és lőn világosság. Remek ötlet lenne a parkokban, kutyafuttatókban a szükséglethez igazodva elhelyezni néhány ilyen világító eszközt.
Matthew Mazzotta a Massachusetts állambeli Cambridge-ben hasonló biogázzal működő régimódi lámpások készítésén ügyködött. Mert úgy véli, ha új látásmóddal közelítünk a kérdéshez, feltáratlan lehetőségekhez juthatunk, és értéket teremthetünk a sok hulladékból.
A kanadai Waterloo-ban pedig azon kísérleteznek, hogyan lehetne az otthonok áramellátására használni a kutyasétáltatás emlékeit. Rendszerük az első öt hónapban 13 ház ellátását volt képes fedezni, miközben 630 kg szén- dioxidtól szabadította meg a légkört.
A kutyahulladék komposztálásával megelőzhetjük, hogy felfoghatatlanul sok tonna anyag kerüljön az amúgy is túlterhelt hulladéklerakókba vagy csatornarendszerekbe. És még jól is járunk, mert a növényeink extra tápanyagokhoz jutnak. Fantasztikus lenne, ha elterjednének a kutyapiszokkal működő lámpák, járművek illetve, ha besegítene a háztartások áramellátásának biztosításába.
