A szuahéli drongók, a Szubszaharai Afrika területek harcias madarai, a színek és minták megdöbbentő változatosságát jeleníti meg a tojásain – szinte minden fészekalj különbözik egymástól. Azonban az afrikai kakukk képes még ezeket is „lemásolni”.
Az afrikai kakukk az európai rokonához hasonlóan fészekparazita, és igyekszik utódjait a drongókkal kikeltetni, illetve felneveltetni. Azzal, hogy a kakukk a drongótojás színét és mintázatát utánozza, a kakukk igyekszik átverni a drongókat, hogy azok elfogadják sajátjukként a kakukktojást.
A tudósok szerint azonban a drongók ismerik saját tojásaik egyedi mintázatát, így képesek azonosítani a „hamisítvány” kakukktojásokat, és kidobják azt a fészekből. Ezek az egyedi tojások olyanok, mint a mindennapi életünkben használt aláírások: egyediek, és ugyanazon egyedek képesek azt többször is reprodukálni.
A természetes szelekció révén az afrikai kakukktojások úgy fejlődtek ki, hogy majdnem ugyanúgy nézzenek ki, mint a drongótojások – ez a természetben ritka példája a nagy pontosságú utánzásnak, az úgynevezett mimikrinek.
A Cambridge-i Egyetem és a Fokvárosi Egyetem kutatói által vezetett csapat egy zambiai közösséggel együttműködve azt vizsgálta, hogy ezek az egyedi mintázatok mennyire hatékony védekezésként szolgálnak a rendkívül pontos mimikri ellen. Az eredményeket a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban tették közzé. Megállapították, hogy a szuahéli drongó tojásának csaknem tökéletes mimikrije ellenére az afrikai kakukktojásokat még mindig nagy valószínűséggel ismerik fel és dobják ki a fészekből – írja a Phys.org.
A kutatók négy éven át szeptember és november között járták be a zambiai Choma körzetet. Első lépésként megmérték a szuahéli drongótojások és a kakukktojások színének és mintázatának különbségeit.
A kutatócsoport megállapította, hogy a kakukktojások színe és mintázata általában majdnem azonos a drongótojásokéval, és hogy a drongótojások összes mintázatát képesek leképezni a kakukktojások.
– mondta a kutatás vezetője, Jess Lund zoológus doktoranduszhallgató.
A második lépésben „tojáskilökési” kísérleteket végeztek, amelyekben a kutatók a kakukk látogatását szimulálták azáltal, hogy a fészkeket más drongóktól származó idegen tojásokkal „parazitálták” (az afrikai kakukktojások helyett). Ezután naponta ellenőrizték a fészket, hogy a drongószülők elfogadják-e az idegen tojást sajátjuknak, vagy rájöttek, hogy az idegen, és kidobták a fészkükből.
A tudósok ezután megvizsgálták, hogy a drongó saját tojásai és a „jövevény” között milyen szín- és mintázatbeli különbségek voltak, és miből lehet megjósolni, hogy a drongók ezt felismerik-e vagy sem. A vizsgálat mindkét lépéséből származó eredmények kombinálásával a kutatók képesek voltak létrehozni egy modellt, amely megjósolta, hogy átlagosan milyen gyakran utasítja el a parazita afrikai kakukk tojásait a gazda szuahéli drongó.
A modell által megjósolt elutasítási arány 93,7% volt.
„Meglepődtünk, hogy a kakukktojások ilyen nagy hányadának visszautasítását jósolta a modell” – mondta Lund. Hozzátette, hogy a többi modelljük azt mutatta, hogy ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a szelekció során a drongók tojásain egyedi jelek jöttek létre. Annak ellenére, hogy a kakukkok kiváló „hamisítványokat” fejlesztettek ki, mégsem célzottan választják azoknak a drongóegyedeknek a fészkeit, melyekben hasonló mintázatú tojások vannak, mint amilyeneket ők leutánoznak.
„A szuahéli drongók valószínűleg a természetes szelekció révén alakították ki ezeket a jeleket és a hozzá tartozó felismerés képességét – magyarázta Lund.
A tanulmány eredményei arra utalnak, hogy egy nőstény kakukk élete során mindössze két fiókának adhat életet – ami csak saját magát és párját pótolhatja.
A kutatók szerint ezzel nem lenne fenntartható a populáció, ami azért is furcsa, mert az afrikai kakukk a kontinens számos részén továbbra is gyakori madár.
A kutatók úgy vélik, hogy a kutatási területen élő szuahéli drongók különösen jók lehetnek a „hamisítványok” kiszűrésében. „Talán Zambia ezen része a parazitizmus egyik melegágya, ahol a drongóknak igen kifinomult védekezési módszerekre van szüksége ahhoz, hogy a kakukkokkal szemben esélyük legyen” – mondta Lund.
