A gyíkok ugyan elég apró élőlényeg, azonban általában elég jó a hallásuk. A legtöbb faj a 100 és 5000 Hz közötti tartományt érzékeli, szemben az emberi 20 és 20000 Hz-es tartománnyal.
A tanulmányhoz egy gyakori faj, a coloradói kockás ostorfarkú gyíkot (Aspidoscelis neotesselatus) választották a tudósok – írja a Phys.org. Ez egy olyan faj, melynek kizárólag triploid nőstény egyedei vannak, azaz a normál két szett kromoszóma helyett hárommal rendelkeznek, és szűznemzéssel szaporodnak. A vizsgált populáció a Colorado Springsbeli Fort Carson amerikai katonai létesítmény közelében él, ahol rendszeresen a talajhoz közel repülnek helikopterekkel, teherszállító repülőgépekkel és vadászrepülőkkel is fölöttük. A tanulmány készítése közben szorosan együttműködtek a katonasággal, az eredményeiket pedig a Frontiers in Amphibian and Reptile Science című szaklapban publikálták.
A vizsgálathoz meghatároztak berepülési napokat, amikor a pilóták a gyíkok élőhelye felett alacsonyan szálltak át, illetve csöndes napokat, amikor kifejezetten elkerülték gyakorlatozás közben ezeket a területeket.
A berepülések alkalmával a talaj közelében a zaj 33,9 és 112,2 decibel között változott, ami egy zenekar vagy egy láncfűrész hangerejével egyezik meg. A csöndes napokon ezzel szemben 30,1 és 55,8 decibelnyi „zajt” mértek, ami nagyjából a hűtőszekrény halk zúgásának felel meg.
Minden reggel és kora délután a tudósok három percig figyelték az egyes gyík-egyedeket, majd befogták őket. A befogott példányokat megmérték, vérmintákat gyűjtöttek tőlük, és egy hordozható ultrahang berendezéssel megállapították, melyek voltak vemhesek, mennyi tojást hordoztak, és azok mekkorák voltak. Elengedés előtt megjelölték az állatokat, így a vizsgálat során minden példány csak egyszer került befogásra.
A laboratóriumban ezután megmérték a vér kortizol szintjét. Ezt a stresszhormont a mellékvesék termelik, és általában a zavarás utáni 3-10 percben termelődik. Vizsgálták a gyíkok vérében glükóz, keton, a reaktív oxigén metabolitok, például az alkoxi és a hidroperoxil szabadgyökök jelenlétét is, melyeket a mitokondrium szabadít fel oxidatív stressz hatására.
Layne Sermersheim, a Utah Állami Egyetem mesterszakos hallgatója és a tanulmány egyik első szerzője rámutatott, hogy a Fort Carsonban élő ostorfarkú gyíkoknál kimutatható a stressz a berepülő gépek hatására. Az vizsgálatnál figyelembe vették az egyedek különböző méreteit, és hogy mekkora energiát fektettek a szaporodásba, mely a bennük fejlődő tojások számából derült ki.
Az is kiderült, hogy a gyíkok a zaj hatására megnövekedett kortizol és ketonszinttel válaszoltak, mely jelzi a stresszt. Ennek hatására több energiaforrást mozgósítottak. A több tojással rendelkező nőstényeknél magasabb volt a kortizol szint, amiből arra következtethetünk, hogy a vemhes egyedek sokkal érzékenyebbek a zajszennyezésre.
A viselkedésükben is látható változás következett be: kevesebbet mozogtak és többet ettek akkor, amikor a gépek átrepültek az élőhelyeik fölött.
„A kompenzációs evés lehetővé teszi az egyedek számára, hogy stresszes esemény során fenntartsák energiaszintjüket. Ez azért fontos, mert az anyagcsere, a fizikai aktivitás, a szaporodás (ez esetben a tojások létrehozása) és a hormonális válaszok is mind energiát igényelnek” – mondta Sermersheim.
