Azzal eddig is tisztában voltak a tudósok, hogy a kardszárnyú delfin anyák nagyon gondosan nevelik fiaikat, azonban eddig nem vizsgálták ezt a nőstény szemszögéből.
Michael Weiss, az Exeteri Egyetem viselkedésökológusa és a Washington állambeli Bálnakutató Központ tudósa elsőként tanulmányozta az anya-fia közti kapcsolatot a Csendes-óceán Észak-Amerikai partvidékén.
Ezek az állatok hosszú évtizedekig élnek, azonban még a kifejlett, ivarérett hímek is úgy viselkednek az anyjuk körül, mintha még mindig borjak lennének
– írja a Science.
Weiss kíváncsi volt rá, hogy ezek a sok energiát igénylő utódok vajon milyen hatással vannak az anyák további utódnevelési képességére. Kollégáival együtt három Csendes-óceánon élő kardszárnyú delfin csoporttól származó több, mint 40 évnyi adatot elemzeztek ki. Ezek a csoportok általában több tucat, anyai ágon rokon példányból állnak, melyek együtt mozognak és vadásznak. Eredményeik alapján elmondható, hogy igen jelentős hatással vannak a „mama pici fiai” hímek az anyjukra.
Ami még döbbenetesebb volt, hogy a hím utód kora nem volt hatással erre a változóra – írják a tudósok a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányukban. Tehát egy 3 vagy egy 18 éves kardszárnyú delfin hím ugyanakkora eséllyel csökkenti az esélyét annak, hogy kis testvérei szülessenek – foglalta össze Weiss.
Hogy mi lehet az oka ennek a viselkedésnek, azt egyelőre csak találgatják a tudósok. Elképzelhető, hogy a kardszárnyú delfin csoportok szociális felépítésében kereshetőek az okok. A nőstény utódok a csoportban maradnak, és újabb utódokat hoznak világra, melyek szintén a csoport létszámát, így az éhes szájak mennyiségét növelik. A hím azonban más csoportok nőstényeivel párosodik, így utódainak nevelése már nem az ő, vagy az anyja dolga. Ezért az anyák több energiát fektetnek fiaik nevelésébe, melyek aztán utódokat nemzenek más csoportokba.
Arra azonban nem jöttek rá a tudósok, hogy pontosan milyen módon akadályozzák a hím utódok anyjuk esetében a további vemhességeket.
Elképzelhető, hogy a Weiss által tanulmányozott csendes-óceáni csoportok speciális helyzetben vannak: egy lazac-faj, a királylazac a fő táplálékuk, mely az utóbbi időben erősen megfogyatkozott.
A kisebb testű halak a nagyobb kardszárnyú delfin hímek számára nehezebb zsákmányt jelentek, míg a kisebb nőstények könnyebben elkapják őket. Így a felnőtt fiát etető anya számára lehetséges, hogy kevesebb táplálék jut, így nincs energiája újabb utódot világra hozni. Ennek az elméletnek a bizonyításához azonban több, a világ más pontjain élő delfineket is vizsgálni kellene, amelyek más vadászati stratégiát követnek, és nagyobb prédákra is vadásznak.
