Azonban ausztrál kutatók felfedezték, hogy ennél sokkal többről lehet szó: az énekükről híres zebrapintyeknél a szociális kapcsolatok építésében is nagy szerepet játszik a hangjuk.
Ez a magevő madár Ausztrália száraz belső területein nagy csapatokban él. Ebből adódik, hogy nagyon szociális állatok, sőt, képesek új énekeket is tanulni.
A kutatók ennek érdekében 20 mikrofont helyeztek ki a vadonba, melyek négynaponta alkonyattól pirkadatig rögzítették a hangokat egy egész éven át. Az így felvett hangok közül ki lehetett szűrni a zebrapinty hímek énekét, mely minden példánynál egyedi, és relatív halk – például egy kacagójancsi (más néven kokabura) harsány jelzőhangjához képest.
Amikor egy madár éneke halk, az annak a jele, hogy nem figyelmeztető hangról van szó.
A zebrapintyek énekét csak a közelben lévő többi példány hallja, és leggyakrabban akkor énekelnek, amikor a csapat együtt pihen, mondjuk egy bokorban.
Akkor vajon mi lehet funkciója? Amikor minden hím előadja a saját egyedi énekét, akkor a csoport tagjai meg tudják őket különböztetni, és azt is tudják, hány hím van a közelben.
Amikor egyik hím énekét egy másiknak játsszák le, a territoriális madarak esetében ez agresszív viselkedést vált ki. Azonban a zebrapintyeknél ennek ellenkezője történik: a hím fajtársak közelebb jönnek azért, hogy együtt énekelhessenek. Ezért lehetséges, hogy egyszerre több hím éneke is hallatszódik egyazon bokorból.
Amikor azonban az időjárás az aszályból csapadékosra váltott, és áradások jöttek, megindult a fű növekedése. Ez pedig azt jelentette, hogy hamarosan magok is érlelődnek, ami beindította a pintyeknél a szaporodást.
Az aszály enyhülésével a felvételeken jól lehetett hallani, hogy a hímek egyre többet énekelnek. A legtöbbet a tojásrakás időszakában énekeltek. Ez alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a zebrapintyek éneke egy folyamatos „beszélgetés” a tojó és partnere közt, mely segít összeegyeztetni az aktivitásukat. Az énekeket valószínűleg befolyásolja, hogy az adott példány éppen hogy érzi magát. Amikor kellő mennyiségű táplálék áll rendelkezésre, a madarak jobban érzik magukat és többet énekelnek. Amikor az egyedek hallják, hogy a területen többen énekelnek, tehát jól érzik magukat, akkor nagyobb eséllyel döntenek a szaporodás mellett.
Sok madár éneke a területük kijelölésére és a párkeresésre szolgál, azonban különös módon a zebrapintyeknél egyáltalán nem ez a helyzet. A hímek azután kezdenek énekelni, hogy már párba álltak.
Vannak olyan madarak, melyeknél a párok a köztük lévő kapcsolat megerősítésére együtt énekelnek, vagy éppen násztáncot járnak. Azonban a zebrapinty tojók egyáltalán nem énekelnek. Vélhetően a hímek éneke elég ahhoz, hogy a párok közti kapcsolatot megerősítse. Most, hogy ezt a kutatók felfedezték, további madaraknál is érdemes vizsgálni ezt a viselkedést. Ugyan életünkhöz hozzátartozik a madarak éneke, mint „háttérzaj”, számukra ez sokkal több csodás dallamoknál. Ez életük alapja, és jelentősen befolyásolja az adott faj életmódját is – mutattak rá a kutatók.