A szalonkafélék családjába tartozó kis goda testfelépítését a tudósok egy vadászgéphez hasonlítják. Alaszka partjainál négy kis godát figyeltek meg, de csak a 4BBRW kódnevű egyedet látták el nyomkövetővel. A négy madár a Csendes-óceán felé indult, és az erős hátszél miatt egészen Ausztráliáig eljutottak.
A kis goda egyik fantasztikus képessége, hogy testtömegét meg tudja változtatni: repülés előtt össze tudja zsugorítani belső szerveit, hogy kevesebb legyen a súlya.
A madarak megközelítőleg 12 200 km-t tettek meg folyamatosan, 224 óra alatt. A kutatók szerint a kis godáknak van egy „belső térképük”, ugyanis úgy tudnak tájékozódni, hogy napokon keresztül csak az óceán felett repülnek, és szinte egyáltalán nem találkoznak szárazfölddel. Kutatók olyan egyedről is tudnak, amely 13 éve szinte napra pontosan mindig március 25-én indul útnak ugyanonnan, ugyanoda.
A tudósok egyelőre még csak feltételezik, de az is elképzelhető, hogy ezek a madarak az út során egyáltalán nem alszanak.
A kis goda másik lenyűgöző képessége, hogy más hosszabb távokat repülő madarakhoz képest – mind mondjuk az albatrosz, amik sok esetben széttárt szárnyakkal „csak” siklanak a levegőben – nem pihentetik izmaikat, hanem az út során végig verdesnek a szárnyukkal.
A kis goda költő- és fészkelőterülete az alaszkai Yukon–Kuskokwim-deltájától egészen az északi lejtőkig kiterjed. Magyarországon csak egy-egy kóborló példány figyelhető meg évente. Hosszú csőrük segítségével rákok, puhatestűek és rovarok után kutatnak az iszapban. A fiatal egyedek egy hónaposan már repülni is képesek, néhány hónaposan pedig már Alaszkától délnek veszik az irányt egy maratoni vándorútra.