Nem túlzás azt mondani, hogy szinte minden évben, minden napra jut egy világnap, amit hol ilyen, hol olyan lelkesedéssel és figyelemmel ünnepelünk meg. A környezetvédelem az egyik legtöbbet hallható kifejezés, újabb és újabb feladatok elé állítja a mezőgazdaságot. Ennek a napnak minden évben sajátos mottója van, amely felhívja a figyelmet az aktuális és akut problémákra, eseményekre, valamint a fenntartható fejlődés alapjaira.
A környezetvédelmi világtalálkozó idei házigazdájának célja, hogy 2045-re elérje a nettó nulla kibocsátást, a skandináv ország nemcsak éllovas gazdasága zöldítésében, de a legtöbb iparágban gyorsan alkalmazza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és megújuló infrastruktúrát és technológiát.
A szervezők a „Csak egy Föld van” mottóval hangsúlyozni kívánják, hogy a Föld továbbra is az egyetlen élhető bolygónk, szorgalmazzák az emberek és a természeti világ közötti egyensúly helyreállítását, mindenki számára jobb jövő megteremtése érdekében végrehajtott átalakító intézkedéseket.
A környezetvédelmi világnap eseményein több mint 150 ország vesz részt – köztük Magyarország -, az ENSZ bevonja a kormányokat, vállalkozásokat, civil társadalmat, iskolákat, hírességeket, városokat és a közösségeket, hogy együtt hívják fel a figyelmet és ünnepeljék a környezetvédelmi fellépéseket.
Termőföldek vs. beruházások
Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője úgy véli, hogy a környezetvédelem rendkívül szerteágazó fogalom, a magyar mezőgazdaság szempontjából kiemelten fontos többek között a termőföldek, vízkészletek és biodiverzitás állapota. Kevéssé szerepel a köztudatban, hogy a termőföldvédelem fontos környezetvédelmi kérdés is, akár a talajvédelmet, akár a hasznosítható talajréteggel rendelkező termőföldek területi kiterjedését értjük a fogalom alatt. Ne csak egy szlogen legyen a figyelemfelhívó mottó.
Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint mindkét megközelítésben szomorú tendenciák rajzolódnak ki: miközben a talajok termőképessége folyamatosan csökken – ez az elmúlt 30 évben egyes területeken 40-50 százalékos csökkenést is jelenthet –, a termőföldeket építkezéseknek, energiatermelésnek rendeljük alá, elpusztítva ezzel a felbecsülhetetlen értékű termőtalajokat.
„A rendszerváltás óta a művelésből kivett területek aránya megduplázódott, ma már a földek több mint 20 százaléka nem számít termőföldnek, s ha az utóbbi évek tendenciáit követjük, akkor 2030-ra már az ország negyede elveszik a mezőgazdaság számára”
– hangsúlyozta Dedák Dalma.
A szakember hozzátette, hogy az előbbiekhez kapcsolódik a gyepek aggasztó állapota. Az elmúlt 30 évben rendkívüli módon, csaknem 40 százalékkal csökkent a füves területek kiterjedése, helyüket beépítették, beerdősítették. A legeltetett állattartás visszaszorulása és az extenzíven művelt virágos gyepek csökkenése a beporzók és más rovarok drasztikus csökkenését is maga után vonja. A rovarpusztulás, a gyepek visszaszorulása számos madárfaj életfeltételeire is negatív hatást gyakorol.
„Mindezen felül meg kell említeni, hogy a klímaváltozás miatti időjárási szélsőségekhez a korábban megszokott területhasználat nem illeszkedik” – jegyezte meg Dedák Dalma. Vagyis az éghajlatváltozás során felgyorsul a hidrológiai ciklus: a hirtelen lezúduló csapadékot és villámárvizeket, árhullámokat hosszú aszályos időszakok követik. A kisvízfolyások időszakossá válnak, a talajok degradációja fokozódik, a szennyezés veszélye növekszik. Mindez a felszín alatti vízből történő öntözés irányába tereli a gazdákat, miközben ezek a vízkészletek is apadnak, mivel nincs utánpótlódásuk.
A füves területek, idős erdők az egyre hektikusabb időjárási viszonyokhoz is remekül alkalmazkodnak, mert a hirtelen lezúduló csapadékot megfogják, bevezetik a talajba, s ez részben a növényeket tápanyagdús vízzel látja el, részben pedig a talajon és porózus kőzeten átszűrődve a felszín alatti vizeket gazdagítja. Azonban az Egyenlítőnél is hosszabb, 42 400 km hosszú belvízcsatorna-rendszerrel szabdalt magyar tájra a vizek mesterséges elvezetése a jellemző, nem pedig a víz helyben tartása.
A szakember szerint mindenekelőtt a termőföldek és a vizek megőrzését kellene célként kitűzni, de fel kell ismerni, hogy ennek leghatékonyabb eszköze nem a drága műtrágyázás vagy a gigantikus tározók építése, esetleg újabb csatornák létesítése, régebbiek mélyítése, kotrása. „Ez mind csak újabb problémákat generálnak, s zsákutcába vezetnek” – tette hozzá. Mint mondta, a víztisztítást, vízmegtartást és talajvédelmet „ingyen szolgáltatják” a természetközeli élőhelyek. Az egyre fogyatkozó gyepek és romló állapotú erdők azok, amik segítik a víz megtartását és beszivárgását, a talajképződést, csökkentik a talajeróziót.
– vetette fel Dedák Dalma, megjegyezve, hogy a fásítás számos területen nem megoldás, pláne, ha az diverz gyepek rovására történik, ilyen megközelítésben át kell gondolni az erdősítési célokat. A vizeket pedig lehetőség szerint helyben kell tartani. Ha ez akadályozza a szántóföldi művelést, akkor agroökológiai célterületként bejelentett, mélyfekvésű területeken kell összegyűjteni és helyben beszivárogtatni a vizet, a parcellaszegélyeket fásítani, gyepesíteni, növényvédő szerektől mentesen kell tartani.
A WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője szerint sokkal alaposabban át kellene gondolni minden zöldmezős beruházást, legyen az építkezés, infrastruktúra-fejlesztés vagy akár napelempark. A beruházásokat be kell vinni a városok alulhasznosított ipari, építési területeire, ahol egyrészt már rendelkezésre áll az infrastruktúra, másrészt a rozsdaövezetek felszámolása a lakosság megelégedését, jóllétét is szolgálná.
Növekvőben van a támogatás
Mára a környezetvédelem és a vidékfejlesztés egyaránt kiemelt figyelmet kap. A kitűzött célok eléréséért újabb és újabb szakpolitikai intézkedéseket hoz az Európai Unió. A Közös Agrárpolitika (KAP) kulcsfontosságú uniós szakpolitika lett – azon túl, hogy biztonságos és jó minőségű élelmiszereket és tisztességes jövedelmet kíván elérni a 11 millió uniós gazdálkodónak, kulcsfontosságú szerepet tölt be az európai vidéki térségek társadalmi, környezeti és gazdasági fejlődésében, szem előtt tartva a természet- és környezetvédelmet.
A problémák globálisak
„Az elmúlt évek társadalmi, gazdasági, környezeti válságai megmutatták, hogy együtt kell kezelni ezeket a kérdéseket. Az erőforrásokkal való takarékos bánásmód, a helyi termékek előtérbe helyezése, a hazai gazdaság erősítése nemcsak a környezeti problémákra válasz, de segítséget nyújt egy önellátóbb, a globális nehézségektől függetlenedni tudó ország kialakításában is.
– fogalmazott Éger Ákos, Magyar Természetvédők Szövetsége ügyvezető elnöke. Mint jelezte, a problémák globálisak, de a valódi megoldásoknak helyben kell megszületniük.
Éger Ákos szerint jó lenne, ha mindenkiben tudatosodna, hogy azzal is hozzájárul a környezetének védelméhez, ha a legközelebb termelt termékeket, szolgáltatásokat vásárolja meg és a felelősen gazdálkodók termékeit, szolgáltatásait részesíti előnyben. Szükségleteiket a lehetséges mértékben minél inkább maguk biztosítsák a családok. Mindenkinek ajánlatos lenne helyi önrendelkezést erősítő kezdeményezésekben részt venni, mint amilyenek például a fenntartható módon termelő élelmiszerközösségek.
A szakember hangsúlyozta, hogy az egyének és közösségek ezen döntéseit segíteniük kell a döntéshozóknak.
„A cél, hogy nőjön a helyi közösségek döntési hatóköre, hogy az állam a globális szolidaritás erősítése mellett támogassa a helyi és országos önellátás kialakítását, csökkentve a globális turizmusban, kereskedelemben és termelési láncban való részvételt”
– tette hozzá.
