Hírek

Fotóturisták a repceföldön?

A természet szerelmesei és az Instragrammerek a festői napraforgó-, repce- vagy levendulaföldeken kóvályognak. Ismerős szituáció? A gazdálkodók számára jóval többről szól egy séta a termésükön át, mint egy kattintás.

Egy virágmező letaposása akár százezres károkat is okozhat

Ami a földeken terem, az sok ember számára tökéletes hátteret jelent. Nem mindegy, hogy napraforgó, hullámzó búzaföld vagy élénksárga repce. Aki a közösségi média felületeken jelen van, nem hagyhatja figyelmen kívül egy-egy valóban impozáns, szívet melengető fotó. Csakhogy sok kiránduló, Instagrammer és virágkedvelő nincs tisztában azzal, hogy nem csak fotózáskor okoznak kárt, hanem adminisztratív szabálysértést is elkövetnek. A szelfi drága élvezetté válhat.

A megfelelő pillanatkép keresése néhány éve Kanadában odáig fajult, hogy Instagrammerek ezrei rohamozták meg a napraforgótáblákat, teljesen tönkretéve a termést.

Amit látunk az a horizontig nyúló virágzó tájak, aranysárgában izzó repce vagy sötétlilában izzó levendulanövények tökéletes sorai, középen boldog emberek, többnyire bikinit, áttetsző kendőt vagy szalmakalapot viselő nők – a giccsel határos, színpadias szépség képei az Instagramon olyan hashtagek alatt találhatók, mint a #levendulamezők.

Amit nem látunk az Instagramon az a valóság: laposra taposott természet, kitépett növények, pózoló és fényképező emberek a virág-, illetve veteményes tengerben.

Arra a kérdésre, hogy miért játszik fontos szerepet egy gyönyörű fotó az Instagramon, különösen a millenniumi generációnál, egyszerű a válasz: mert rövid távú külső érvényesítést biztosít, és megmutatja, hogy színes, bátor és kreatív vagy. Ez növeli a dopaminszintet és függőséget okozhat. Ki nem szereti, ha tetszik másoknak?

A szántók, rétek és legelők elviekben tabunak számítanak

Sajnos sok kiránduló tapossa le gyalogosan vagy autójával a mezőgazdasági haszonnövényeket azért, hogy egy-egy szép pipacs- vagy búzavirágmezőt lefotózzon.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) minden évben felhívja arra a figyelmet, hogy ne okozzanak kárt a szántóföldeken, veteményesekben, illetve a védett növényekre, állatfajokra is vigyázzanak.

A pipacsok, búzavirágok, napraforgók virágzása nem csak a festőket ihleti meg

Ritka szép, ahogyan a piros pipacstenger (Papaver rhoeas) hajladozik és hasonlóan gyönyörű látvány a búzavirág (Cyanus segetum) vagy a takarmánylucerna (Medicago sativa), illetve a facélia (mézontófű), a bíborhere, a mustár, vagy a nem sokára elvirágzó repce virágtengere.

A természet csodálatos, tavasszal és nyáron különösen színes szépsége tárul fel – ami sok kíváncsi tekintetet és kameralencsét vonz. Ez rendjén is van így, de sajnos számos esetben egy-egy perc gyönyörködés vagy egy jól sikerült fotó kedvéért sokan gondolkodás nélkül letapossák a környező vetéseket.

Ugyanakkor a védett területeken számos növény – például a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a zergeboglár (Trollius europeus), a bíboros kosbor (Orchis purpurea) vagy akár a magyar zörgőfű (Crepis pannonica) – védett vagy fokozottan védett. Sokan nem tudják, hogy a pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) is védett növény. Illetve számos védett madár fészkel a talaj közelében, és sok védett rovar, kétéltű is él ott. (A védett növény- és állatfajokról részletes, fényképes leírás található a http://termeszetvedelem.hu internetes oldalon.)

Elméletileg a szántók, rétek és legelők termelési idény alatt tabunak számítanak. Ez azt jelenti, hogy a vetés és az aratás között, illetve a kaszálásig a gazdán kívül senkinek semmi köze a földhöz. Ez akkor is érvényes, ha nincs erre konkrétan utaló kerítés vagy tábla.

A mezőgazdasági területek és a természetvédelmi területek, Natura 2000-es területek határán sok helyütt nincs tábla, vagy ha van is, azt figyelmen kívül hagyják a turisták, az autósok. Ugyancsak nehéz megkülönböztetni egy például szarvasmarhák legeltetésére használt legelőt és a mellette lévő védett, hasonló kinézetű területet. A gazdálkodók természetesen tudják, hogy hol van a határ, de az a nem szakavatottak számára nehezen felismerhető.

A jogi helyzet egyértelmű: elvileg általános hozzáférési jog van a szabad természethez, erdőkhöz, rétekhez. De ez nem jelenti azt, hogy bárhol és bármikor sétálhatunk.

A gazdasági vagy saját tulajdonban lévő termőföldek, illetve a természetvédelmi területek ugyanolyan tabunak számítanak, mint az állandóan használt területek, például a szőlőskertek vagy a gyümölcsösök.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Hírek

Fotóturisták a repceföldön?

A természet szerelmesei és az Instragrammerek a festői napraforgó-, repce- vagy levendulaföldeken kóvályognak. Ismerős szituáció? A gazdálkodók számára jóval többről szól egy séta a termésükön át, mint egy kattintás.

Egy virágmező letaposása akár százezres károkat is okozhat

Ami a földeken terem, az sok ember számára tökéletes hátteret jelent. Nem mindegy, hogy napraforgó, hullámzó búzaföld vagy élénksárga repce. Aki a közösségi média felületeken jelen van, nem hagyhatja figyelmen kívül egy-egy valóban impozáns, szívet melengető fotó. Csakhogy sok kiránduló, Instagrammer és virágkedvelő nincs tisztában azzal, hogy nem csak fotózáskor okoznak kárt, hanem adminisztratív szabálysértést is elkövetnek. A szelfi drága élvezetté válhat.

A megfelelő pillanatkép keresése néhány éve Kanadában odáig fajult, hogy Instagrammerek ezrei rohamozták meg a napraforgótáblákat, teljesen tönkretéve a termést.

Amit látunk az a horizontig nyúló virágzó tájak, aranysárgában izzó repce vagy sötétlilában izzó levendulanövények tökéletes sorai, középen boldog emberek, többnyire bikinit, áttetsző kendőt vagy szalmakalapot viselő nők – a giccsel határos, színpadias szépség képei az Instagramon olyan hashtagek alatt találhatók, mint a #levendulamezők.

Amit nem látunk az Instagramon az a valóság: laposra taposott természet, kitépett növények, pózoló és fényképező emberek a virág-, illetve veteményes tengerben.

Arra a kérdésre, hogy miért játszik fontos szerepet egy gyönyörű fotó az Instagramon, különösen a millenniumi generációnál, egyszerű a válasz: mert rövid távú külső érvényesítést biztosít, és megmutatja, hogy színes, bátor és kreatív vagy. Ez növeli a dopaminszintet és függőséget okozhat. Ki nem szereti, ha tetszik másoknak?

A szántók, rétek és legelők elviekben tabunak számítanak

Sajnos sok kiránduló tapossa le gyalogosan vagy autójával a mezőgazdasági haszonnövényeket azért, hogy egy-egy szép pipacs- vagy búzavirágmezőt lefotózzon.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) minden évben felhívja arra a figyelmet, hogy ne okozzanak kárt a szántóföldeken, veteményesekben, illetve a védett növényekre, állatfajokra is vigyázzanak.

A pipacsok, búzavirágok, napraforgók virágzása nem csak a festőket ihleti meg

Ritka szép, ahogyan a piros pipacstenger (Papaver rhoeas) hajladozik és hasonlóan gyönyörű látvány a búzavirág (Cyanus segetum) vagy a takarmánylucerna (Medicago sativa), illetve a facélia (mézontófű), a bíborhere, a mustár, vagy a nem sokára elvirágzó repce virágtengere.

A természet csodálatos, tavasszal és nyáron különösen színes szépsége tárul fel – ami sok kíváncsi tekintetet és kameralencsét vonz. Ez rendjén is van így, de sajnos számos esetben egy-egy perc gyönyörködés vagy egy jól sikerült fotó kedvéért sokan gondolkodás nélkül letapossák a környező vetéseket.

Ugyanakkor a védett területeken számos növény – például a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), a zergeboglár (Trollius europeus), a bíboros kosbor (Orchis purpurea) vagy akár a magyar zörgőfű (Crepis pannonica) – védett vagy fokozottan védett. Sokan nem tudják, hogy a pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) is védett növény. Illetve számos védett madár fészkel a talaj közelében, és sok védett rovar, kétéltű is él ott. (A védett növény- és állatfajokról részletes, fényképes leírás található a http://termeszetvedelem.hu internetes oldalon.)

Elméletileg a szántók, rétek és legelők termelési idény alatt tabunak számítanak. Ez azt jelenti, hogy a vetés és az aratás között, illetve a kaszálásig a gazdán kívül senkinek semmi köze a földhöz. Ez akkor is érvényes, ha nincs erre konkrétan utaló kerítés vagy tábla.

A mezőgazdasági területek és a természetvédelmi területek, Natura 2000-es területek határán sok helyütt nincs tábla, vagy ha van is, azt figyelmen kívül hagyják a turisták, az autósok. Ugyancsak nehéz megkülönböztetni egy például szarvasmarhák legeltetésére használt legelőt és a mellette lévő védett, hasonló kinézetű területet. A gazdálkodók természetesen tudják, hogy hol van a határ, de az a nem szakavatottak számára nehezen felismerhető.

A jogi helyzet egyértelmű: elvileg általános hozzáférési jog van a szabad természethez, erdőkhöz, rétekhez. De ez nem jelenti azt, hogy bárhol és bármikor sétálhatunk.

A gazdasági vagy saját tulajdonban lévő termőföldek, illetve a természetvédelmi területek ugyanolyan tabunak számítanak, mint az állandóan használt területek, például a szőlőskertek vagy a gyümölcsösök.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu