Amikor februárban a floridai Hontoon-sziget Állami Parkban hollókeselyűk kezdtek pusztulni, azonnal értesítették a vadőrök az állami Hal- és Vadvédelmi Bizottság nyomozóit. Hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy a keselyűkhöz is eljutott egy vírus, amely világszerte a baromfifélék között már óriási pusztítást végzett: a magas patogenitású madárinfluenza (highly pathogenic avian influenza – HPAI) H5N1 néven ismert törzse – írja a Science. A keselyűk valószínűleg a fertőzött vízimadarak – illetve saját elhullott fajtársaik elfogyasztásával – kapták el a vírust.

A munkások több mint 200 tetemet távolítottak el a járvány megfékezése érdekében. Mark Cunningham, a bizottság vadállatokra specializálódott állatorvosa azonban úgy véli, hogy az erőfeszítés valószínűleg hiábavaló volt. „Nehéz elképzelni, hogy ez a fertőzési lánc egyhamar megszakadna” – mondta.

Ezt a félelmet osztják a kutatók és a baromfitenyésztők Észak-Amerika-szerte, akik az elmúlt hetekben mindent megtesznek, hogy dokumentálták és próbálják megfékezni a kontinens eddigi legnagyobb magas patogenitású madárinfluenza-járványát.

Eközben a vírus megszámlálhatatlanul sok vadon élő madarat pusztított el: eddig a kutatók 51 fajnál dokumentálták a vírust. Köztük az USA jelképének számító fehérfejű rétisasoknál, és amerikai uhuknál. Ez több mint kétszer annyi, mint a legutóbbi, 2014-15-ös észak-amerikai magas patogenitású madárinfluenza-járvány kitörésekor megfertőződött fajok száma.

A magas patogenitású madárinfluenza sokkal halálosabb lehet a madarakra, mint a szezonális influenza az emberekre, és minden egyes járvány kitörése magában hordozza a veszélyt, hogy emberekre is átterjed a betegség. A jelenlegi hullám egyelőre nem okozott emberi megbetegedéseket Észak-Amerikában, a COVID-19 elleni küzdelemben kimerült egészségügyi szakemberek megkönnyebbülésére.

Mégis, a magas patogenitású madárinfluenza kitörésének mértéke „megdöbbentő” – mondta Nichola Hill, a bostoni Massachusettsi Egyetem ökológusa. Ő is egyike azoknak a kutatónak, akik igyekeznek megérteni, hogyan terjedhet a vírus az emlősökre, és hogy a vajon örökre velünk marad-e a betegség Észak-Amerikában, ahogyan Európában és Ázsiában. „Mindenki maximális kapacitással dolgozik” – mondta Susan Shriner, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának ornitológusa, aki szintén részt vesz a kutatási erőfeszítések koordinálásában.

A legfontosabb HPAI-vonal, amely a H5-ös víruscsoporthoz tartozik, az 1990-es évek végén jelent meg Ázsiában háziludakban. Hamarosan újra összekeveredett a vadon élő vízimadarakban talált influenzatörzsekkel.

A baromfiknál a fertőzés tüdőgyulladást, görcsöket és vérzéseket okoz, akár 100 százalékos elhullási aránnyal. További mutációk tették lehetővé, hogy a H5 vírusok e korai hullámai megfertőzzék az embereket – 2013 óta több mint 456 halálos áldozatot követeltek -, ami magában hordozta egy világjárvány kitörésének veszélyét.

Eddig azonban nem sikerült olyan tulajdonságot kifejleszteniük ezeknek a vírusoknak, hogy könnyen terjedjenek emberről emberre.

A H5 vírusok azonban katasztrofális veszteségeket okoztak a baromfiiparnak Délkelet-Ázsiában. A vándormadarak pedig a H5N1 vírustörzset Ázsiából először Európába vitték, ahol számos vízi-, ragadozó- és dögevő madarat, például ölyveket pusztított el. A korábbi járványoknál a kockázat az őszi vonulás csúcspontján volt a legnagyobb, amikor a vízimadarak Európába érkeztek. Az elmúlt két évben azonban a vírus megtelepedett Európában és egész évben jelen van valamilyen szinten a vadon élő madarakban. A vírus „nem olyasmi, ami egyhamar el fog tűnni” – mondta Arjan Stegeman, az Utrechti Egyetem állategészségügyi epidemiológusa.

A vírus tartós fennmaradása – és a H5N1 egy nyilvánvalóan fertőzőbb törzsének megjelenése – miatt Európában egyre súlyosbodó HPAI-járványok törtek ki mind a házi, mind a vadon élő populációkban. A gazdáknak számtalan állományt kellett elpusztítaniuk, és a szabadtartású baromfikat tartók kénytelenek voltak állataikat zárt térbe helyezni.

Észak-Amerikában a hatóságok figyelemmel kísérik a H5N1 vírust. 2014-ben a vándormadarak egy rokon vírust, a H5N8-at hozták Ázsiából az Egyesült Államok csendes-óceáni északnyugati részére. Ennek eredményeképpen olyan járvány tört ki, amely végül 15 államban mintegy 50 millió csirke és pulyka leölését és 3 milliárd dolláros veszteséget okozott az amerikai gazdáknak. Ezúttal a H5N1 a jelek szerint Európából érkezett. Tavaly, miután a felmérések szerint a törzs nagy mennyiségben keringett a nyugat-európai vadmadarak között, az Egyesült Államok tisztviselői fokozták éberségüket, és forrásokat kértek arra, hogy több, vadászok által elejtett vízimadárból vegyenek mintát az atlanti és csendes-óceáni vonulási útvonalak mentén.

2021 decemberében több száz madár pusztult el egy újfundlandi állatsimogatóban, és a tesztjeik pozitívak lettek. A következő hónapban a tesztek kimutatták, hogy egy dél-karolinai vadász által elejtett réce hordozta a H5N1 vírust. Februárra a vírus elérte az Ohio és a Mississippi folyók összefolyását, ahol először jelentette egy gazdaság a fertőzés jelenlétét. Azóta a vándormadarak a vírust a Missouri folyó medencéjébe és a Nagy-síkságra is átterjesztették.

A kutatók még nem vizsgálták a vírus fertőzőképességét, de gyanítják, hogy könnyebben terjed, mint a korábbi törzsek.

Ez azt jelentené, hogy a vándormadarak nagyobb arányban fertőződnek meg, a földrajzi terjedés szélesebb körű, és a vízimadarak körében nagyobb az előfordulási gyakoriság – és így nagyobb a baromfi- és vadmadarakra való átterjedés esélye – mondta Bryan Richards, a USA Földtani Hivatalának Nemzeti Vadegészségügyi Központjának újonnan megjelenő betegségek koordinátora.

A vírus genetikai elemzései arra utalnak, hogy a gazdaságokba történő behurcolás elsősorban a közeli vadmadarakból származik. Ezzel szemben a kutatók úgy vélik, hogy a 2014-15-ös H5N8 járvány kitörésekor az emberek gyakran véletlenül vitték át a vírust egyik farmról a másikra.

A fertőzések megelőzése érdekében számos állatkert a fogságban tartott madarakat zárt vagy a látogatóktól elzárt helyre vitte. A vadon élő madarakat azonban sokkal nehezebb megvédeni, ami aggasztó az amúgy is veszélyeztetett fajok esetében, különösen azoknál, melyek kis egyedszámú populációval rendelkeznek. Egyelőre azonban a vadon élő populációkban észlelt fertőzések száma viszonylag alacsony, így a kutatók óvatosan optimisták, és bíznak benne, hogy nem lesz drasztikus hatása a betegségnek, mondta Richards.

Mindössze két énekesmadárfajnál mutattak ki pozitív eredményt: a kék szajkóknál és a varjaknál.

A fehérfejű rétisasok gyakran vadásznak récékre és ludakra, és egyesek nyilvánvalóan megfertőzték a fiókáikat is azzal, hogy vírussal fertőzött zsákmánnyal etették őket – mondta Rebecca Poulson, a Georgia Egyetem vadbetegségekkel foglalkozó kutatója. Eddig 48 sas tesztje volt pozitív és pusztult el. A sasok – és a kevésbé karizmatikus madarak – halála „igazán szívszorító” – tette hozzá.

Richards szerint 2015-ben a vadon élő madarak körében a fertőzések nyáron visszaestek, amikor északra költöztek és szétszóródtak a fészkelőhelyeiken, valamint amikor a tavak és a vizes élőhelyek felmelegedtek, ami a vírus számára barátságtalan körülményeket teremtett. Szerinte

várhatóan nyárra a háztáji és nagyobb gazdasági állományok esetében is jelentősen csökkennek majd az esetszámok.

A veszély azonban újra megjelenhet, amikor a madarak szeptemberben délre vonulnak. Annak érdekében, hogy a gazdák készültségben maradjanak, az Egyesült Államok majdnem megduplázza a felügyeleti erőfeszítéseket. Thijs Kuiken, a rotterdami Erasmus Egyetem madárinfluenza-szakértője szerint az egyik félelem az, hogy a H5N1 az amerikai határtól délre terjed. Az ottani gazdaságok valószínűleg sérülékenyebbek lesznek.

„A közép- és dél-amerikai embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy ez a vírus valószínűleg az hozzájuk is megérkezik – már ha nincsen már ott” – mondta.

Amikor februárban a floridai Hontoon-sziget Állami Parkban hollókeselyűk kezdtek pusztulni, azonnal értesítették a vadőrök az állami Hal- és Vadvédelmi Bizottság nyomozóit. Hamarosan arra a következtetésre jutottak, hogy a keselyűkhöz is eljutott egy vírus, amely világszerte a baromfifélék között már óriási pusztítást végzett: a magas patogenitású madárinfluenza (highly pathogenic avian influenza – HPAI) H5N1 néven ismert törzse – írja a Science. A keselyűk valószínűleg a fertőzött vízimadarak – illetve saját elhullott fajtársaik elfogyasztásával – kapták el a vírust.

A munkások több mint 200 tetemet távolítottak el a járvány megfékezése érdekében. Mark Cunningham, a bizottság vadállatokra specializálódott állatorvosa azonban úgy véli, hogy az erőfeszítés valószínűleg hiábavaló volt. „Nehéz elképzelni, hogy ez a fertőzési lánc egyhamar megszakadna” – mondta.

Ezt a félelmet osztják a kutatók és a baromfitenyésztők Észak-Amerika-szerte, akik az elmúlt hetekben mindent megtesznek, hogy dokumentálták és próbálják megfékezni a kontinens eddigi legnagyobb magas patogenitású madárinfluenza-járványát.

Eközben a vírus megszámlálhatatlanul sok vadon élő madarat pusztított el: eddig a kutatók 51 fajnál dokumentálták a vírust. Köztük az USA jelképének számító fehérfejű rétisasoknál, és amerikai uhuknál. Ez több mint kétszer annyi, mint a legutóbbi, 2014-15-ös észak-amerikai magas patogenitású madárinfluenza-járvány kitörésekor megfertőződött fajok száma.

A magas patogenitású madárinfluenza sokkal halálosabb lehet a madarakra, mint a szezonális influenza az emberekre, és minden egyes járvány kitörése magában hordozza a veszélyt, hogy emberekre is átterjed a betegség. A jelenlegi hullám egyelőre nem okozott emberi megbetegedéseket Észak-Amerikában, a COVID-19 elleni küzdelemben kimerült egészségügyi szakemberek megkönnyebbülésére.

Mégis, a magas patogenitású madárinfluenza kitörésének mértéke „megdöbbentő” – mondta Nichola Hill, a bostoni Massachusettsi Egyetem ökológusa. Ő is egyike azoknak a kutatónak, akik igyekeznek megérteni, hogyan terjedhet a vírus az emlősökre, és hogy a vajon örökre velünk marad-e a betegség Észak-Amerikában, ahogyan Európában és Ázsiában. „Mindenki maximális kapacitással dolgozik” – mondta Susan Shriner, az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának ornitológusa, aki szintén részt vesz a kutatási erőfeszítések koordinálásában.

A legfontosabb HPAI-vonal, amely a H5-ös víruscsoporthoz tartozik, az 1990-es évek végén jelent meg Ázsiában háziludakban. Hamarosan újra összekeveredett a vadon élő vízimadarakban talált influenzatörzsekkel.

A baromfiknál a fertőzés tüdőgyulladást, görcsöket és vérzéseket okoz, akár 100 százalékos elhullási aránnyal. További mutációk tették lehetővé, hogy a H5 vírusok e korai hullámai megfertőzzék az embereket – 2013 óta több mint 456 halálos áldozatot követeltek -, ami magában hordozta egy világjárvány kitörésének veszélyét.

Eddig azonban nem sikerült olyan tulajdonságot kifejleszteniük ezeknek a vírusoknak, hogy könnyen terjedjenek emberről emberre.

A H5 vírusok azonban katasztrofális veszteségeket okoztak a baromfiiparnak Délkelet-Ázsiában. A vándormadarak pedig a H5N1 vírustörzset Ázsiából először Európába vitték, ahol számos vízi-, ragadozó- és dögevő madarat, például ölyveket pusztított el. A korábbi járványoknál a kockázat az őszi vonulás csúcspontján volt a legnagyobb, amikor a vízimadarak Európába érkeztek. Az elmúlt két évben azonban a vírus megtelepedett Európában és egész évben jelen van valamilyen szinten a vadon élő madarakban. A vírus „nem olyasmi, ami egyhamar el fog tűnni” – mondta Arjan Stegeman, az Utrechti Egyetem állategészségügyi epidemiológusa.

A vírus tartós fennmaradása – és a H5N1 egy nyilvánvalóan fertőzőbb törzsének megjelenése – miatt Európában egyre súlyosbodó HPAI-járványok törtek ki mind a házi, mind a vadon élő populációkban. A gazdáknak számtalan állományt kellett elpusztítaniuk, és a szabadtartású baromfikat tartók kénytelenek voltak állataikat zárt térbe helyezni.

Észak-Amerikában a hatóságok figyelemmel kísérik a H5N1 vírust. 2014-ben a vándormadarak egy rokon vírust, a H5N8-at hozták Ázsiából az Egyesült Államok csendes-óceáni északnyugati részére. Ennek eredményeképpen olyan járvány tört ki, amely végül 15 államban mintegy 50 millió csirke és pulyka leölését és 3 milliárd dolláros veszteséget okozott az amerikai gazdáknak. Ezúttal a H5N1 a jelek szerint Európából érkezett. Tavaly, miután a felmérések szerint a törzs nagy mennyiségben keringett a nyugat-európai vadmadarak között, az Egyesült Államok tisztviselői fokozták éberségüket, és forrásokat kértek arra, hogy több, vadászok által elejtett vízimadárból vegyenek mintát az atlanti és csendes-óceáni vonulási útvonalak mentén.

2021 decemberében több száz madár pusztult el egy újfundlandi állatsimogatóban, és a tesztjeik pozitívak lettek. A következő hónapban a tesztek kimutatták, hogy egy dél-karolinai vadász által elejtett réce hordozta a H5N1 vírust. Februárra a vírus elérte az Ohio és a Mississippi folyók összefolyását, ahol először jelentette egy gazdaság a fertőzés jelenlétét. Azóta a vándormadarak a vírust a Missouri folyó medencéjébe és a Nagy-síkságra is átterjesztették.

A kutatók még nem vizsgálták a vírus fertőzőképességét, de gyanítják, hogy könnyebben terjed, mint a korábbi törzsek.

Ez azt jelentené, hogy a vándormadarak nagyobb arányban fertőződnek meg, a földrajzi terjedés szélesebb körű, és a vízimadarak körében nagyobb az előfordulási gyakoriság – és így nagyobb a baromfi- és vadmadarakra való átterjedés esélye – mondta Bryan Richards, a USA Földtani Hivatalának Nemzeti Vadegészségügyi Központjának újonnan megjelenő betegségek koordinátora.

A vírus genetikai elemzései arra utalnak, hogy a gazdaságokba történő behurcolás elsősorban a közeli vadmadarakból származik. Ezzel szemben a kutatók úgy vélik, hogy a 2014-15-ös H5N8 járvány kitörésekor az emberek gyakran véletlenül vitték át a vírust egyik farmról a másikra.

A fertőzések megelőzése érdekében számos állatkert a fogságban tartott madarakat zárt vagy a látogatóktól elzárt helyre vitte. A vadon élő madarakat azonban sokkal nehezebb megvédeni, ami aggasztó az amúgy is veszélyeztetett fajok esetében, különösen azoknál, melyek kis egyedszámú populációval rendelkeznek. Egyelőre azonban a vadon élő populációkban észlelt fertőzések száma viszonylag alacsony, így a kutatók óvatosan optimisták, és bíznak benne, hogy nem lesz drasztikus hatása a betegségnek, mondta Richards.

Mindössze két énekesmadárfajnál mutattak ki pozitív eredményt: a kék szajkóknál és a varjaknál.

A fehérfejű rétisasok gyakran vadásznak récékre és ludakra, és egyesek nyilvánvalóan megfertőzték a fiókáikat is azzal, hogy vírussal fertőzött zsákmánnyal etették őket – mondta Rebecca Poulson, a Georgia Egyetem vadbetegségekkel foglalkozó kutatója. Eddig 48 sas tesztje volt pozitív és pusztult el. A sasok – és a kevésbé karizmatikus madarak – halála „igazán szívszorító” – tette hozzá.

Richards szerint 2015-ben a vadon élő madarak körében a fertőzések nyáron visszaestek, amikor északra költöztek és szétszóródtak a fészkelőhelyeiken, valamint amikor a tavak és a vizes élőhelyek felmelegedtek, ami a vírus számára barátságtalan körülményeket teremtett. Szerinte

várhatóan nyárra a háztáji és nagyobb gazdasági állományok esetében is jelentősen csökkennek majd az esetszámok.

A veszély azonban újra megjelenhet, amikor a madarak szeptemberben délre vonulnak. Annak érdekében, hogy a gazdák készültségben maradjanak, az Egyesült Államok majdnem megduplázza a felügyeleti erőfeszítéseket. Thijs Kuiken, a rotterdami Erasmus Egyetem madárinfluenza-szakértője szerint az egyik félelem az, hogy a H5N1 az amerikai határtól délre terjed. Az ottani gazdaságok valószínűleg sérülékenyebbek lesznek.

„A közép- és dél-amerikai embereknek tisztában kell lenniük azzal, hogy ez a vírus valószínűleg az hozzájuk is megérkezik – már ha nincsen már ott” – mondta.