1966-ban hatalmas földrengés rázta meg a földet Chile déli részén. A szeizmográfok szerint a Richter-skála szerinti 9,5-ös erősségű volt – ez volt a legerősebb földrengés a feljegyzett történelemben. Az új kutatás során a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy nagyjából ugyanezen a területen körülbelül 3800 évvel ezelőtt egy hasonlóan erős földrengés történt – egy olyan földrengés, amely hatalmas cunamit váltott ki, amely pusztítást végzett a part mentén élő korai vadászó-gyűjtögető népek körében.
A kutatók munkája során az Atacama-sivatagban földrétegek között kutattak a cunami által hátrahagyott üledék után.
Chile partvidéke egy szubdukciós zónán fekszik – a Nazca-óceáni lemez lassan a dél-amerikai kontinentális lemez alá tolódik, és emiatt a térségben sok a földrengés. Néha ezek igazán nagyok, amelyeket megatöréses földrengéseknek neveznek. A lemeztevékenység felelős az Andok hegység kialakulásáért és vulkáni tevékenységéért is.
A kutatók bizonyítékot találtak arra is, hogy a szökőár után a lakossági központok eltolódtak – az emberek a szárazföld belsejébe és magasabb területekre költöztek. Arra is találtak bizonyítékot, hogy az itt élő népek áthelyezték temetkezési helyeiket. A kutatók megállapították, hogy az emberek csak több mint ezer év múlva kezdtek visszatérni a partra, és még akkor is úgy tűnt, hogy vonakodtak túl közel költözni a tengerhez.
Arra is utalnak, hogy munkájuk hozzájárulhat a ma a területen élő emberek biztonsági terveihez.
