Hírek

3800 évvel ezelőtt óriásföldrengés rázta meg a chilei térséget

Egy nemzetközi kutatócsoport bizonyítékot talált egy megatöréses földrengésre, amely körülbelül 3800 évvel ezelőtt történt a mai Chile partjainál. A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatócsoport leírja a szökőárról talált bizonyítékokat és annak az akkoriban a térségben élő emberekre gyakorolt hatását.

1966-ban hatalmas földrengés rázta meg a földet Chile déli részén. A szeizmográfok szerint a Richter-skála szerinti 9,5-ös erősségű volt – ez volt a legerősebb földrengés a feljegyzett történelemben. Az új kutatás során a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy nagyjából ugyanezen a területen körülbelül 3800 évvel ezelőtt egy hasonlóan erős földrengés történt – egy olyan földrengés, amely hatalmas cunamit váltott ki, amely pusztítást végzett a part mentén élő korai vadászó-gyűjtögető népek körében.

A kutatók munkája során az Atacama-sivatagban földrétegek között kutattak a cunami által hátrahagyott üledék után.

Az üledékben lévő kagylók és faszéndarabok radiokarbonos kormeghatározása kimutatta, hogy az körülbelül 3800 évvel ezelőttről származik. A szökőár akkora volt, hogy 1000 mérföldes törmeléknyomot hagyott maga után, és valószínűleg 15-20 méterrel a tengerszint fölé nyomta a tengervizet.

Chile partvidéke egy szubdukciós zónán fekszik – a Nazca-óceáni lemez lassan a dél-amerikai kontinentális lemez alá tolódik, és emiatt a térségben sok a földrengés. Néha ezek igazán nagyok, amelyeket megatöréses földrengéseknek neveznek. A lemeztevékenység felelős az Andok hegység kialakulásáért és vulkáni tevékenységéért is.

A kutatók bizonyítékot találtak arra is, hogy a szökőár után a lakossági központok eltolódtak – az emberek a szárazföld belsejébe és magasabb területekre költöztek. Arra is találtak bizonyítékot, hogy az itt élő népek áthelyezték temetkezési helyeiket. A kutatók megállapították, hogy az emberek csak több mint ezer év múlva kezdtek visszatérni a partra, és még akkor is úgy tűnt, hogy vonakodtak túl közel költözni a tengerhez.

A kutatók megjegyzik, hogy nem találtak bizonyítékot arra, hogyan maradhatott fenn a cunami emléke ilyen sokáig egy olyan népnél, amelynek nem volt írott nyelve.

Arra is utalnak, hogy munkájuk hozzájárulhat a ma a területen élő emberek biztonsági terveihez.

Forrás: phys.org

Hírek

3800 évvel ezelőtt óriásföldrengés rázta meg a chilei térséget

Egy nemzetközi kutatócsoport bizonyítékot talált egy megatöréses földrengésre, amely körülbelül 3800 évvel ezelőtt történt a mai Chile partjainál. A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatócsoport leírja a szökőárról talált bizonyítékokat és annak az akkoriban a térségben élő emberekre gyakorolt hatását.

1966-ban hatalmas földrengés rázta meg a földet Chile déli részén. A szeizmográfok szerint a Richter-skála szerinti 9,5-ös erősségű volt – ez volt a legerősebb földrengés a feljegyzett történelemben. Az új kutatás során a kutatók bizonyítékot találtak arra, hogy nagyjából ugyanezen a területen körülbelül 3800 évvel ezelőtt egy hasonlóan erős földrengés történt – egy olyan földrengés, amely hatalmas cunamit váltott ki, amely pusztítást végzett a part mentén élő korai vadászó-gyűjtögető népek körében.

A kutatók munkája során az Atacama-sivatagban földrétegek között kutattak a cunami által hátrahagyott üledék után.

Az üledékben lévő kagylók és faszéndarabok radiokarbonos kormeghatározása kimutatta, hogy az körülbelül 3800 évvel ezelőttről származik. A szökőár akkora volt, hogy 1000 mérföldes törmeléknyomot hagyott maga után, és valószínűleg 15-20 méterrel a tengerszint fölé nyomta a tengervizet.

Chile partvidéke egy szubdukciós zónán fekszik – a Nazca-óceáni lemez lassan a dél-amerikai kontinentális lemez alá tolódik, és emiatt a térségben sok a földrengés. Néha ezek igazán nagyok, amelyeket megatöréses földrengéseknek neveznek. A lemeztevékenység felelős az Andok hegység kialakulásáért és vulkáni tevékenységéért is.

A kutatók bizonyítékot találtak arra is, hogy a szökőár után a lakossági központok eltolódtak – az emberek a szárazföld belsejébe és magasabb területekre költöztek. Arra is találtak bizonyítékot, hogy az itt élő népek áthelyezték temetkezési helyeiket. A kutatók megállapították, hogy az emberek csak több mint ezer év múlva kezdtek visszatérni a partra, és még akkor is úgy tűnt, hogy vonakodtak túl közel költözni a tengerhez.

A kutatók megjegyzik, hogy nem találtak bizonyítékot arra, hogyan maradhatott fenn a cunami emléke ilyen sokáig egy olyan népnél, amelynek nem volt írott nyelve.

Arra is utalnak, hogy munkájuk hozzájárulhat a ma a területen élő emberek biztonsági terveihez.

Forrás: phys.org