Az eddig megvizsgált állatoknál nem mutattak ki SARS-CoV-2 antitesteket. A kutatásról a Microorganisms című folyóirat a vadon élő emlősök vírusairól szóló különszámában számol be.

A SARS-CoV-2 a COVID-19 betegség kórokozójaként azonosított vírus. Észak-Amerikában a fehérfarkú szarvasok sok esetben igen magas számban fertőződtek az emberből származó SARS-CoV-2 változatokkal.

Bár a fehérfarkú szarvas észak-amerikai faj, rokonai világszerte előfordulnak, és Észak-Amerikához hasonlóan Közép-Európában is a vadgazdálkodás szerves részét képezik – írja a phys.org.

A német Leibniz-IZW, a Charité Virológiai Intézete, az Osztrák Vadvilág Ökológiai Kutatóintézet (FIWI) és a Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) tudóscsoportja 433 őz, gímszarvas és dámszarvas szérumában kereste a SARS-CoV-2 antitesteket egy olyan vizsgálat segítségével, amelyet korábban már sikeresen alkalmaztak a fehérfarkú szarvasoknál. A Németországból és Ausztriából származó szarvasok egyike sem volt pozitív. A kutatócsoport az ACE2 gént, a SARS-CoV-2 vírus gazdaszervezetének sejtes receptorát is összehasonlította a különböző szarvasfajok esetében. Egy olyan változás kivételével, amely a gímszarvasokat valamelyest ellenállóbbá teheti a fertőzéssel szemben, az európai fajoknál nem találtak olyan különbségeket, mely szerint drasztikus különbség lenne a közép-európai és észak-amerikai szarvasok fogékonyságára a betegséggel szemben.

A betegségnek való kitettségben mutatkozó különbségek magyarázata az lehet, hogy Észak-Amerikában és Közép-Európában hogyan oszlanak el és hogyan kezelik a szarvasokat.

Észak-Amerikában a szarvasok gyakran városszéli és városi környezetben élnek, ahol nagymértékben érintkezhetnek emberekkel és szennyvízzel. A szarvasokat elsősorban a szövetségi kormány kezeli. Németországban és Ausztriában a szarvasfélék általában nem városszéli vagy városi környezetben élnek. A vadgazdálkodást körzeti alapú rendszer (az úgynevezett Revier) alapján hajtják végre, és az adott terület vadállományának nincs tulajdonosa. Európában a vadgazdálkodás sokkal inkább helyi jellegű, mint Észak-Amerikában, és ez a Revier alapú gazdálkodás valószínűleg csökkenti az ember és a szarvas közötti érintkezést, és a kórokozók szarvasállományok közötti terjedését is gátolja.

„Minden erőfeszítést meg kell tenni az ember-szarvas érintkezés akadályainak fenntartására Közép-Európában, hogy megakadályozzuk a szarvasok SARS-CoV-2 rezervoárrá válását” – mondja Prof. Alex D Greenwood, a Leibniz IZW Vadbetegségek Tanszékének vezetője.

Az eddig megvizsgált állatoknál nem mutattak ki SARS-CoV-2 antitesteket. A kutatásról a Microorganisms című folyóirat a vadon élő emlősök vírusairól szóló különszámában számol be.

A SARS-CoV-2 a COVID-19 betegség kórokozójaként azonosított vírus. Észak-Amerikában a fehérfarkú szarvasok sok esetben igen magas számban fertőződtek az emberből származó SARS-CoV-2 változatokkal.

Bár a fehérfarkú szarvas észak-amerikai faj, rokonai világszerte előfordulnak, és Észak-Amerikához hasonlóan Közép-Európában is a vadgazdálkodás szerves részét képezik – írja a phys.org.

A német Leibniz-IZW, a Charité Virológiai Intézete, az Osztrák Vadvilág Ökológiai Kutatóintézet (FIWI) és a Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) tudóscsoportja 433 őz, gímszarvas és dámszarvas szérumában kereste a SARS-CoV-2 antitesteket egy olyan vizsgálat segítségével, amelyet korábban már sikeresen alkalmaztak a fehérfarkú szarvasoknál. A Németországból és Ausztriából származó szarvasok egyike sem volt pozitív. A kutatócsoport az ACE2 gént, a SARS-CoV-2 vírus gazdaszervezetének sejtes receptorát is összehasonlította a különböző szarvasfajok esetében. Egy olyan változás kivételével, amely a gímszarvasokat valamelyest ellenállóbbá teheti a fertőzéssel szemben, az európai fajoknál nem találtak olyan különbségeket, mely szerint drasztikus különbség lenne a közép-európai és észak-amerikai szarvasok fogékonyságára a betegséggel szemben.

A betegségnek való kitettségben mutatkozó különbségek magyarázata az lehet, hogy Észak-Amerikában és Közép-Európában hogyan oszlanak el és hogyan kezelik a szarvasokat.

Észak-Amerikában a szarvasok gyakran városszéli és városi környezetben élnek, ahol nagymértékben érintkezhetnek emberekkel és szennyvízzel. A szarvasokat elsősorban a szövetségi kormány kezeli. Németországban és Ausztriában a szarvasfélék általában nem városszéli vagy városi környezetben élnek. A vadgazdálkodást körzeti alapú rendszer (az úgynevezett Revier) alapján hajtják végre, és az adott terület vadállományának nincs tulajdonosa. Európában a vadgazdálkodás sokkal inkább helyi jellegű, mint Észak-Amerikában, és ez a Revier alapú gazdálkodás valószínűleg csökkenti az ember és a szarvas közötti érintkezést, és a kórokozók szarvasállományok közötti terjedését is gátolja.

„Minden erőfeszítést meg kell tenni az ember-szarvas érintkezés akadályainak fenntartására Közép-Európában, hogy megakadályozzuk a szarvasok SARS-CoV-2 rezervoárrá válását” – mondja Prof. Alex D Greenwood, a Leibniz IZW Vadbetegségek Tanszékének vezetője.

Az eddig megvizsgált állatoknál nem mutattak ki SARS-CoV-2 antitesteket. A kutatásról a Microorganisms című folyóirat a vadon élő emlősök vírusairól szóló különszámában számol be.

A SARS-CoV-2 a COVID-19 betegség kórokozójaként azonosított vírus. Észak-Amerikában a fehérfarkú szarvasok sok esetben igen magas számban fertőződtek az emberből származó SARS-CoV-2 változatokkal.

Bár a fehérfarkú szarvas észak-amerikai faj, rokonai világszerte előfordulnak, és Észak-Amerikához hasonlóan Közép-Európában is a vadgazdálkodás szerves részét képezik – írja a phys.org.

A német Leibniz-IZW, a Charité Virológiai Intézete, az Osztrák Vadvilág Ökológiai Kutatóintézet (FIWI) és a Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) tudóscsoportja 433 őz, gímszarvas és dámszarvas szérumában kereste a SARS-CoV-2 antitesteket egy olyan vizsgálat segítségével, amelyet korábban már sikeresen alkalmaztak a fehérfarkú szarvasoknál. A Németországból és Ausztriából származó szarvasok egyike sem volt pozitív. A kutatócsoport az ACE2 gént, a SARS-CoV-2 vírus gazdaszervezetének sejtes receptorát is összehasonlította a különböző szarvasfajok esetében. Egy olyan változás kivételével, amely a gímszarvasokat valamelyest ellenállóbbá teheti a fertőzéssel szemben, az európai fajoknál nem találtak olyan különbségeket, mely szerint drasztikus különbség lenne a közép-európai és észak-amerikai szarvasok fogékonyságára a betegséggel szemben.

A betegségnek való kitettségben mutatkozó különbségek magyarázata az lehet, hogy Észak-Amerikában és Közép-Európában hogyan oszlanak el és hogyan kezelik a szarvasokat.

Észak-Amerikában a szarvasok gyakran városszéli és városi környezetben élnek, ahol nagymértékben érintkezhetnek emberekkel és szennyvízzel. A szarvasokat elsősorban a szövetségi kormány kezeli. Németországban és Ausztriában a szarvasfélék általában nem városszéli vagy városi környezetben élnek. A vadgazdálkodást körzeti alapú rendszer (az úgynevezett Revier) alapján hajtják végre, és az adott terület vadállományának nincs tulajdonosa. Európában a vadgazdálkodás sokkal inkább helyi jellegű, mint Észak-Amerikában, és ez a Revier alapú gazdálkodás valószínűleg csökkenti az ember és a szarvas közötti érintkezést, és a kórokozók szarvasállományok közötti terjedését is gátolja.

„Minden erőfeszítést meg kell tenni az ember-szarvas érintkezés akadályainak fenntartására Közép-Európában, hogy megakadályozzuk a szarvasok SARS-CoV-2 rezervoárrá válását” – mondja Prof. Alex D Greenwood, a Leibniz IZW Vadbetegségek Tanszékének vezetője.

Az eddig megvizsgált állatoknál nem mutattak ki SARS-CoV-2 antitesteket. A kutatásról a Microorganisms című folyóirat a vadon élő emlősök vírusairól szóló különszámában számol be.

A SARS-CoV-2 a COVID-19 betegség kórokozójaként azonosított vírus. Észak-Amerikában a fehérfarkú szarvasok sok esetben igen magas számban fertőződtek az emberből származó SARS-CoV-2 változatokkal.

Bár a fehérfarkú szarvas észak-amerikai faj, rokonai világszerte előfordulnak, és Észak-Amerikához hasonlóan Közép-Európában is a vadgazdálkodás szerves részét képezik – írja a phys.org.

A német Leibniz-IZW, a Charité Virológiai Intézete, az Osztrák Vadvilág Ökológiai Kutatóintézet (FIWI) és a Német Szövetségi Kockázatértékelési Intézet (BfR) tudóscsoportja 433 őz, gímszarvas és dámszarvas szérumában kereste a SARS-CoV-2 antitesteket egy olyan vizsgálat segítségével, amelyet korábban már sikeresen alkalmaztak a fehérfarkú szarvasoknál. A Németországból és Ausztriából származó szarvasok egyike sem volt pozitív. A kutatócsoport az ACE2 gént, a SARS-CoV-2 vírus gazdaszervezetének sejtes receptorát is összehasonlította a különböző szarvasfajok esetében. Egy olyan változás kivételével, amely a gímszarvasokat valamelyest ellenállóbbá teheti a fertőzéssel szemben, az európai fajoknál nem találtak olyan különbségeket, mely szerint drasztikus különbség lenne a közép-európai és észak-amerikai szarvasok fogékonyságára a betegséggel szemben.

A betegségnek való kitettségben mutatkozó különbségek magyarázata az lehet, hogy Észak-Amerikában és Közép-Európában hogyan oszlanak el és hogyan kezelik a szarvasokat.

Észak-Amerikában a szarvasok gyakran városszéli és városi környezetben élnek, ahol nagymértékben érintkezhetnek emberekkel és szennyvízzel. A szarvasokat elsősorban a szövetségi kormány kezeli. Németországban és Ausztriában a szarvasfélék általában nem városszéli vagy városi környezetben élnek. A vadgazdálkodást körzeti alapú rendszer (az úgynevezett Revier) alapján hajtják végre, és az adott terület vadállományának nincs tulajdonosa. Európában a vadgazdálkodás sokkal inkább helyi jellegű, mint Észak-Amerikában, és ez a Revier alapú gazdálkodás valószínűleg csökkenti az ember és a szarvas közötti érintkezést, és a kórokozók szarvasállományok közötti terjedését is gátolja.

„Minden erőfeszítést meg kell tenni az ember-szarvas érintkezés akadályainak fenntartására Közép-Európában, hogy megakadályozzuk a szarvasok SARS-CoV-2 rezervoárrá válását” – mondja Prof. Alex D Greenwood, a Leibniz IZW Vadbetegségek Tanszékének vezetője.