A svédországi Karolinska Institutet (KI) tudóscsoportja újabb felhasználási lehetőséget fedezett fel az anyag számára: a p53, egy rákölő fehérje stabilizálását és erősítését.

A p53 fehérje megvédi sejtjeinket a ráktól, azonban a sejtben gyorsan lebomlik. A p53 pókselyemfehérjéhez adva a kutatóknak sikerült stabilabbá és hatásosabbá tenniük azt, ezzel gyakorlatilag bebizonyítva, hogy megvalósítható egy olyan fehérje kifejlesztése, amely stabilabb és képes elpusztítani a rákos sejteket.

p53 fehérje: „A genom őre”

A KI rákkutatói azt vizsgálták, hogy a p53, illetve az azt kódoló p53 gén hogyan befolyásolja a rák kialakulását. Ez a fehérje lényegében felügyeli a sejtosztódást, és leállítja azt, ha DNS-károsodást vagy mutációt észlel. Ez megakadályozza, hogy a sérült sejtek rákossá váljanak.

Olyannyira kulcsfontosságú szerepet játszik, hogy a p53 gén mutációi vagy más típusú működési zavarai az összes rákos megbetegedés feléhez kapcsolódnak. Ez az egyik legelterjedtebb genetikai változássá teszi a rákos megbetegedések között, és az újszerű kezeléseket kereső kutatók egyik legfontosabb fókuszpontjává vált.

A p53 fehérjének azonban van néhány hiányossága.

A rákkutatás találkozik a pókselyemmel

Hogy megoldást találjanak a problémára, a kutatók a KI Biotudományok és Táplálkozástudományok Tanszékének szakértőivel együttműködve azt vizsgálták, hogy a természet nem adhat-e némi támpontot, mivel a természetben a stabil fehérjék előállításának módja inspirálta őket.

A kutatások után a tudósok úgy döntöttek, hogy a pókselymet alkotó fehérjét használják a p53 stabilizálására, mivel ez az anyag rendkívül stabil fehérjék hosszú láncaiból áll, valamint a természet egyik legerősebb polimerje.

A szintetikus pókselyemfehérje egy kis szakaszát összekapcsolták egy emberi p53-mal, így egy pókselyem-p53 fúziós fehérje jött létre – olvasható a Structure című folyóiratban megjelent tanulmányban.

A kutatóknak sikerült rájönniük, hogy a pókselyemfehérje hozzáadása miért hozta ezeket az eredményeket. Úgy vélik, hogy helyreállítja a p53 fehérje rendezetlen részeinek szerkezetét, de az új fehérje szerkezetét és az egészséges sejtekre gyakorolt hatását még tovább kell vizsgálni.

„A p53 stabilabb változatának létrehozása a sejtekben ígéretes megközelítés a rákterápiában, és most már van erre egy olyan eszközünk, amelyet érdemes megvizsgálni” – mondta a társszerző és vezető professzor, Sir David Lane. „Reméljük, hogy végül mRNS-alapú rák elleni vakcinát tudunk kifejleszteni, de előtte tudnunk kell, hogyan kezelik a fehérjét a sejtek, és hogy nagy mennyiségben mérgező lehet-e.”