A 2006-os incidens során 26 államban és Kanadában 204 ember fertőződött meg, közülük 104-en kórházba is kerültek, három ember pedig életét vesztette. Hosszú ideig az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelete (Food and Drug Administration – FDA) nem ajánlotta, hogy bárki nyersen fogyasszon spenótot. A nyomok előbb utóbb elvezettek egy 2,8 holdas gazdasághoz San Benito megyében, a kaliforniai Szilikon-völgytől északra eső farmokkal borított területre. Itt mutatták ki az E. coli-t a közelben élő szarvasmarhák és vaddisznók székletéből, illetve a folyó vizéből – idézi az esetet Anthropocene online magazin.

Az eset hatására láncreakció indult el, ami jóval túlmutatott ezen az egy gazdaságon, és az egész zöldség- és gyümölcságazatot felrázta, különösen Kaliforniában.

A Journal of Applied Ecology tudományos lapban február végén megjelent tanulmány azonban arra mutat rá, hogy ezzel pont az ellenkezőjét érik el, mint amit szerettek volna. A Kaliforniai Egyetem ökológusa, Daniel Karp szerint a természetes élőhelyek közelében gazdálkodni jó a természetvédelemnek, a gazdáknak, és az emberi egészségnek is. Ehhez ő és kollégái olyan állatcsoportot vizsgáltak, amelyek hírhedten sok betegséget terjeszthetnek, és mindenütt jelen vannak: a madarakat. A gazdák több okból sem szeretik a vadon élő szárnyasokat: egyrészt megdézsmálják a termést, másrészt azokat a rovarokat is pusztítják, melyek a növények számára előnyösek.

A vizsgálatokhoz 21 bio szamócafarmon vizsgálódtak Santa Cruz és Monterey megyékben. 2017 és 2019 között. Függönyhálókkal felszerelkezve 55 faj több mint 1000 példányát fogták be és ürülékmintákat gyűjtöttek tőlük. A laboratóriumban ezután DNS mintákat vontak ki ezekből, hogy megállapítsák, mivel táplálkoztak a madarak, illetve hordoznak-e bármilyen kórokozót.

Eközben a kutatók a gazdaságok körüli területeket is feltérképezték, és a gazdasági területeken kívüli nem kezelt növényfoltokat „fél-természetes élőhelyként” írták le.

Az, hogy mit találtak a madarak emésztőrendszerében erősen függött attól, hol fogták be őket.

Azoknál az állatoknál, melyeket tucatfarmok közelében fogtak be, ahol kevés volt a természetes élőhely, nagyobb eséllyel mutattak ki szamóca-DNS-t az ürülékükből. Sőt, egy Campylobacter nevű baktérium is jelen volt, mely az embert megfertőzve hasmenést és hányást, vagy ritka esetben akár halált is okozhat.

A természetes élőhelyek jelenléte volt a legjelentősebb faktor abból a szempontból, hogy a madarak által okozott károkat bőven ellensúlyozta a hasznosságuk. „A madárközösségek reagálnak a táj változásaira” – írja a vezető szerző, Elissa Olimpi, a Kaliforniai Egyetem posztdoktori tudósa. „Ahogy a madarak alkalmazkodnak a tájhasználat változásához, úgy változik az általuk kínált haszon és kár is.”

Ugyan nem teljesen egyértelmű, miért jelent pozitívumot a közelben lévő természetes élőhely, de vélhetően az ott lévő táplálékkínálat (mint a magok és a változatos rovarvilág) vonzóbb a madarak számára, így azok nem foglalkoznak a szamócaföldeken termett gyümölccsel. Az intenzívebben kezelt termesztő területek pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a madarak könnyebben átadják az általuk hordozott betegségeket.

Ezek a légiakrobaták repülés közben kapják el zsákmányukat, és sárfészkeiket ereszek alá építik. A skála alsó felén az aranycsíz szerepelt, ami talán nem meglepő, mivel ez egy kifejezetten magevő faj, szinte csak az utódait eteti rovarokkal.

A fajok közötti különbségek alapján a gazdák különböző lépéseket tehetnek azért, hogy a számukra előnyös madarakat segítség. Amellett, hogy hagynak néhány érintetlen területet, ahol a vegetáció zavarás nélkül fejlődhet, a fecskék fészkelését is segíthetik műfészkekkel (vagy a meglévő fészkek meghagyásával), illetve olyan odúk telepítésével, mely a kisebb, rovarevő fajoknak kedvez.

– mondta el Olimpi. „A gazdálkodók a megmondhatói annak, hogy a madarakat tényleg nem lehet távol tartani a farmoktól.”

A 2006-os incidens során 26 államban és Kanadában 204 ember fertőződött meg, közülük 104-en kórházba is kerültek, három ember pedig életét vesztette. Hosszú ideig az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelete (Food and Drug Administration – FDA) nem ajánlotta, hogy bárki nyersen fogyasszon spenótot. A nyomok előbb utóbb elvezettek egy 2,8 holdas gazdasághoz San Benito megyében, a kaliforniai Szilikon-völgytől északra eső farmokkal borított területre. Itt mutatták ki az E. coli-t a közelben élő szarvasmarhák és vaddisznók székletéből, illetve a folyó vizéből – idézi az esetet Anthropocene online magazin.

Az eset hatására láncreakció indult el, ami jóval túlmutatott ezen az egy gazdaságon, és az egész zöldség- és gyümölcságazatot felrázta, különösen Kaliforniában.

A Journal of Applied Ecology tudományos lapban február végén megjelent tanulmány azonban arra mutat rá, hogy ezzel pont az ellenkezőjét érik el, mint amit szerettek volna. A Kaliforniai Egyetem ökológusa, Daniel Karp szerint a természetes élőhelyek közelében gazdálkodni jó a természetvédelemnek, a gazdáknak, és az emberi egészségnek is. Ehhez ő és kollégái olyan állatcsoportot vizsgáltak, amelyek hírhedten sok betegséget terjeszthetnek, és mindenütt jelen vannak: a madarakat. A gazdák több okból sem szeretik a vadon élő szárnyasokat: egyrészt megdézsmálják a termést, másrészt azokat a rovarokat is pusztítják, melyek a növények számára előnyösek.

A vizsgálatokhoz 21 bio szamócafarmon vizsgálódtak Santa Cruz és Monterey megyékben. 2017 és 2019 között. Függönyhálókkal felszerelkezve 55 faj több mint 1000 példányát fogták be és ürülékmintákat gyűjtöttek tőlük. A laboratóriumban ezután DNS mintákat vontak ki ezekből, hogy megállapítsák, mivel táplálkoztak a madarak, illetve hordoznak-e bármilyen kórokozót.

Eközben a kutatók a gazdaságok körüli területeket is feltérképezték, és a gazdasági területeken kívüli nem kezelt növényfoltokat „fél-természetes élőhelyként” írták le.

Az, hogy mit találtak a madarak emésztőrendszerében erősen függött attól, hol fogták be őket.

Azoknál az állatoknál, melyeket tucatfarmok közelében fogtak be, ahol kevés volt a természetes élőhely, nagyobb eséllyel mutattak ki szamóca-DNS-t az ürülékükből. Sőt, egy Campylobacter nevű baktérium is jelen volt, mely az embert megfertőzve hasmenést és hányást, vagy ritka esetben akár halált is okozhat.

A természetes élőhelyek jelenléte volt a legjelentősebb faktor abból a szempontból, hogy a madarak által okozott károkat bőven ellensúlyozta a hasznosságuk. „A madárközösségek reagálnak a táj változásaira” – írja a vezető szerző, Elissa Olimpi, a Kaliforniai Egyetem posztdoktori tudósa. „Ahogy a madarak alkalmazkodnak a tájhasználat változásához, úgy változik az általuk kínált haszon és kár is.”

Ugyan nem teljesen egyértelmű, miért jelent pozitívumot a közelben lévő természetes élőhely, de vélhetően az ott lévő táplálékkínálat (mint a magok és a változatos rovarvilág) vonzóbb a madarak számára, így azok nem foglalkoznak a szamócaföldeken termett gyümölccsel. Az intenzívebben kezelt termesztő területek pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a madarak könnyebben átadják az általuk hordozott betegségeket.

Ezek a légiakrobaták repülés közben kapják el zsákmányukat, és sárfészkeiket ereszek alá építik. A skála alsó felén az aranycsíz szerepelt, ami talán nem meglepő, mivel ez egy kifejezetten magevő faj, szinte csak az utódait eteti rovarokkal.

A fajok közötti különbségek alapján a gazdák különböző lépéseket tehetnek azért, hogy a számukra előnyös madarakat segítség. Amellett, hogy hagynak néhány érintetlen területet, ahol a vegetáció zavarás nélkül fejlődhet, a fecskék fészkelését is segíthetik műfészkekkel (vagy a meglévő fészkek meghagyásával), illetve olyan odúk telepítésével, mely a kisebb, rovarevő fajoknak kedvez.

– mondta el Olimpi. „A gazdálkodók a megmondhatói annak, hogy a madarakat tényleg nem lehet távol tartani a farmoktól.”

A 2006-os incidens során 26 államban és Kanadában 204 ember fertőződött meg, közülük 104-en kórházba is kerültek, három ember pedig életét vesztette. Hosszú ideig az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelete (Food and Drug Administration – FDA) nem ajánlotta, hogy bárki nyersen fogyasszon spenótot. A nyomok előbb utóbb elvezettek egy 2,8 holdas gazdasághoz San Benito megyében, a kaliforniai Szilikon-völgytől északra eső farmokkal borított területre. Itt mutatták ki az E. coli-t a közelben élő szarvasmarhák és vaddisznók székletéből, illetve a folyó vizéből – idézi az esetet Anthropocene online magazin.

Az eset hatására láncreakció indult el, ami jóval túlmutatott ezen az egy gazdaságon, és az egész zöldség- és gyümölcságazatot felrázta, különösen Kaliforniában.

A Journal of Applied Ecology tudományos lapban február végén megjelent tanulmány azonban arra mutat rá, hogy ezzel pont az ellenkezőjét érik el, mint amit szerettek volna. A Kaliforniai Egyetem ökológusa, Daniel Karp szerint a természetes élőhelyek közelében gazdálkodni jó a természetvédelemnek, a gazdáknak, és az emberi egészségnek is. Ehhez ő és kollégái olyan állatcsoportot vizsgáltak, amelyek hírhedten sok betegséget terjeszthetnek, és mindenütt jelen vannak: a madarakat. A gazdák több okból sem szeretik a vadon élő szárnyasokat: egyrészt megdézsmálják a termést, másrészt azokat a rovarokat is pusztítják, melyek a növények számára előnyösek.

A vizsgálatokhoz 21 bio szamócafarmon vizsgálódtak Santa Cruz és Monterey megyékben. 2017 és 2019 között. Függönyhálókkal felszerelkezve 55 faj több mint 1000 példányát fogták be és ürülékmintákat gyűjtöttek tőlük. A laboratóriumban ezután DNS mintákat vontak ki ezekből, hogy megállapítsák, mivel táplálkoztak a madarak, illetve hordoznak-e bármilyen kórokozót.

Eközben a kutatók a gazdaságok körüli területeket is feltérképezték, és a gazdasági területeken kívüli nem kezelt növényfoltokat „fél-természetes élőhelyként” írták le.

Az, hogy mit találtak a madarak emésztőrendszerében erősen függött attól, hol fogták be őket.

Azoknál az állatoknál, melyeket tucatfarmok közelében fogtak be, ahol kevés volt a természetes élőhely, nagyobb eséllyel mutattak ki szamóca-DNS-t az ürülékükből. Sőt, egy Campylobacter nevű baktérium is jelen volt, mely az embert megfertőzve hasmenést és hányást, vagy ritka esetben akár halált is okozhat.

A természetes élőhelyek jelenléte volt a legjelentősebb faktor abból a szempontból, hogy a madarak által okozott károkat bőven ellensúlyozta a hasznosságuk. „A madárközösségek reagálnak a táj változásaira” – írja a vezető szerző, Elissa Olimpi, a Kaliforniai Egyetem posztdoktori tudósa. „Ahogy a madarak alkalmazkodnak a tájhasználat változásához, úgy változik az általuk kínált haszon és kár is.”

Ugyan nem teljesen egyértelmű, miért jelent pozitívumot a közelben lévő természetes élőhely, de vélhetően az ott lévő táplálékkínálat (mint a magok és a változatos rovarvilág) vonzóbb a madarak számára, így azok nem foglalkoznak a szamócaföldeken termett gyümölccsel. Az intenzívebben kezelt termesztő területek pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a madarak könnyebben átadják az általuk hordozott betegségeket.

Ezek a légiakrobaták repülés közben kapják el zsákmányukat, és sárfészkeiket ereszek alá építik. A skála alsó felén az aranycsíz szerepelt, ami talán nem meglepő, mivel ez egy kifejezetten magevő faj, szinte csak az utódait eteti rovarokkal.

A fajok közötti különbségek alapján a gazdák különböző lépéseket tehetnek azért, hogy a számukra előnyös madarakat segítség. Amellett, hogy hagynak néhány érintetlen területet, ahol a vegetáció zavarás nélkül fejlődhet, a fecskék fészkelését is segíthetik műfészkekkel (vagy a meglévő fészkek meghagyásával), illetve olyan odúk telepítésével, mely a kisebb, rovarevő fajoknak kedvez.

– mondta el Olimpi. „A gazdálkodók a megmondhatói annak, hogy a madarakat tényleg nem lehet távol tartani a farmoktól.”