Az út szórására használt hagyományos só (nátrium-klorid) olcsó és hatásos. A só egyrészt csökkenti a víz fagyáspontját, ami ennek következtében melegedni is kezd, ez pedig a környezetét is melegíti.
Azonban a só a természetben nagy pusztítást okoz. Egy amerikai tanulmány szerint az USA hűvösebb államaiban az édesvizekben jóval nagyobb a sókoncentráció, ami főleg az utakról mosódik be. Ez nem kedvez az élővilágnak, különösen a vízi élőlényeknek. A természetben pedig a só hosszú ideig jelen van, nem bomlik el. Emellett különösen korrodálja az utakat és a hidakat, nem is beszélve magukról a járművekről – írja a Modernfarmer a Bloombergre hivatkozva.
A hideg városokban, főleg Kanadában került előtérbe az utóbbi időben a cukorrépából készült „útszóró só”. A keverék, amit használnak, a cukorgyártás egyik melléktermékéből, melaszból áll, melyet sóval kevernek. Ez lényegesen kisebb mennyiségű sót tartalmaz, mint a hagyományos útszórásra használt keverék. 
Ezzel ellentétben a só lemosódik, ami miatt folyamatosan pótolni kell. Emellett teljesen mértékben lebomló anyagról van szó.
Azonban a cukorrépából készült útszóró só sem mentes a környezeti ártalmaktól, így csak körültekintően szabad alkalmazni. Az elmúlt néhány évben bebizonyosodott, hogy a melaszos olvadékvíz károsítja egyes rovarfajok lárváit, például a kérészeket, melyek fontos táplálékforrásai a ragadozóknak.
A michigani Környezetminőségi Minisztérium megjegyzi, hogy a Michiganhez hasonló, földrajzilag sík területek a vízfolyások lassú mozgása miatt különösen érzékenyek az ilyen jellegű eseményekre.
Mivel nincs tökéletes módja annak, hogy az utakat jégtelenítsék, még azok a városok is, amelyek jégoldóként melaszos keveréket használnak, hajlamosak sót is használni.
