Ezért is tudunk keveset erről a tollasról. A tibeti daru egy úgynevezett vertikális vonuló faj, azaz nyáron a hegyek magasabb részein tartózkodik, ősszel az alacsonyabb területekre húzódik vissza, telelni pedig a hegységek lábainál elterülő alföldekre jár le. Költőterületén az ember természetromboló tevékenysége nem jelentős, viszont
Jelenleg kevesebb mint tízezer példány él e fajból, s ha figyelembe vesszük, hogy milyen hatalmas elterjedési területen fordul elő, akkor ez a szám bizony igen nagy aggodalomra ad okot.
Szerencsére úgy Kínában, mint Indiában egyre több madármentő központ létesült, ahol a beteg, legyengült, sérült példányokat megfelelő ellátásban tudják részesíteni. A mentett példányok között vannak olyanok, melyeket nem lehet visszaengedni a vadonba, ugyanakkor tenyészállatként a faj zárttéri tenyésztéséhez kiváló alapot szolgáltatnak. Leginkább a fiatal példányok alkalmasak erre, ugyanis a tibeti daru más rokonfajokhoz hasonlóan egy életre választ párt, s ha egyikük magára marad, csak hosszú évek után, vagy akár sohase választ magának új társat.
Ma már nemzetközi összefogással mentik a világ darufajait, ennek keretén belül több európai országba is szállítanak genetikailag különösen értékes mentett darvakat, így biztosítva azt, hogy egy esetleges járvány esetén is megmenthető lehessen állományuk. Ma már Hollandiában több tenyészetben is élnek tibeti darvak, de nem olyan mennyiségben, hogy a szabadon tudjanak párt választani. Ezért is
igen nagy lépés volt a faj hosszú távú fennmaradása érdekében, hogy sikerült e fenséges madarak mesterséges megtermékenyítését kidolgozni,
melynek eredményeképpen ma kontinensünkön rutinszerűen tudják őket szaporítani.
