Hírek

Nagy üzlet a feketególya-tenyésztés

A fekete gólya fenséges megjelenésével sokakat elkápráztat, nem véletlen tehát, hogy díszmadárként is megállja helyét. S mivel az utóbbi években gomba módra szaporodnak Földünkön a madárparkok, nem meglepő, hogy az irántuk való kereslet is jelentősen nőtt. Elsősorban Délkelet-Ázsia dinamikusan fejlődő országai a vásárlók, ott, ahol jelentős a turizmus.
A fekete gólya azonban hazánkban védelem alatt áll, így nálunk fogságban való tenyésztése nem lehetséges,

viszont Hollandiában, ahol szigorú feltételek mellett ez megengedett, jó üzleti érzékkel megáldott gazdák már-már futószalagon tenyésztik ezeket az igen jól értékesíthető, közel 5000 eurót érő madarakat. Takarmányozásuk viszonylag egyszerű, hiszen selejt naposcsibével és „szeméthallal” etetik őket, ami tökéletesen megfelel élettani igényeiknek. A fekete gólya tápláléka a vadonban ugyanis elsősorban vízirovarokból és azok lárváiból, ebihalakból, békákból és apró halakból áll, de ősszel gyakorta sáskán kívül apró rágcsálókra is vadászik.

Bár a fekete gólya emberkerülő, félénk madár, a fogságban jól bírja a gondozók közelségét, olyannyira, hogy nemcsak megbízhatóan üli a tojásokat, hanem fiókáit is szépen felneveli.

A tojók, akárcsak a természetben, április első felében rakják 3-5 fehér tojásukat, melyen párjukkal felváltva kotlanak. A fiókák 35-46 nap alatt kelnek ki, s ezt követően a tojó védelmezi őket, miközben a hím hordja a táplálékot. A fiatal fekete gólyák 4-5 hetes korban hagyják el a fészket, de ezt követően is szüleik mellett élnek, akár a következő tavaszig is együtt tartják a gazdák a szaporulatot a tenyészpárokkal.

A fekete gólya jól társítható más hasonló méretű gázlómadarakkal, hiszen a vadonban is gyakran előfordul, hogy az őszi vonulás előtti időszakban akár Magyarországon is a fehér gólyákkal közös csapatban vadásznak a mezőn pockokra, egerekre vagy éppen rovarokra, mielőtt elindulnának Kelet- és Dél-Afrikába.

Forrás: magyarmezogazdasag.hu