A Nature Geoscience című folyóiratban publikált tanulmány készítői 2017-2018 folyamán öt hónapon át vizsgálták
– írja a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportál.
A kutatók két megfigyelőkészüléket használtak, hogy azok egymástól függetlenül mérjék fel a mikroműanyagok koncentrációját a területen, amely a legközelebbi falutól hét, a legközelebbi várostól, Toulouse-tól pedig több mint 100 kilométerre fekszik.
A szakemberek döntően a 10 és 150 mikrométer átmérőjű – összehasonlításképpen, egy emberi hajszál átlagosan nagyjából 70 mikrométer széles – műanyagrészecskékre fókuszálták a vizsgálatukat.
A délnyugat-franciaországi Toulouse-ban működő EcoLab munkatársa, Deonie Allen szerint a tanulmány legfőbb megállapítása, hogy a mikroműanyagok – lévén, hogy a szél, a hó és az eső elszállítja őket a távoli hegyvidékekre, ahol aztán lerakódnak – légköri szennyezőanyagoknak számítanak.
A légáramlatok elemzése alapján azonban úgy vélik, hogy a műanyagrészecskék egy része legkevesebb 100 kilométerről érkezhetett. „A jelentős helyi műanyaghulladék-források hiánya miatt azonban, feltehetőleg messzebbről származnak” – jegyezte meg Allen.
A kutatókat megdöbbentette, hogy a meteorológiai állomásnál megállapított mikroműanyag-koncentráció egyenértékű a Párizshoz és a dél-kínai iparvároshoz Tungkuanhoz hasonló nagyvárosokban kimutatott értékkel.