Magyarország mezőgazdasági művelés alatt álló területeinek nagy részét szántók adják, ugyanakkor jelentős területet borítanak erdők és gyepek is – utóbbiak tekintélyes, mintegy 800 ezer hektárt tesznek ki. E tény, illetve a mezőgépek fejlődésének rendkívül gyors üteme egyre nagyobb szabadsággal, ugyanakkor minden eddiginél nagyobb felelősséggel ruházza fel az azokat művelő gazdákat. A gyepek sajátos növényvilága ugyanis otthonául szolgál megannyi állatfajnak, amelyek élete gyakran egy jelentéktelennek tűnő döntéstől függ.
„Korábban a gyepeket a gazdálkodók jellemzően legeltetésre használták, ám az állatállomány méretének csökkenésével egyre inkább a tisztító, karbantartó célú kaszálás vette át ennek helyét ezeken a területeken” – nyilatkozta lapunknak Tóth László, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője. Szavai szerint e tevékenység mára komoly veszélyeket jelent a gyepek élővilágára nézve, szemben azokkal az időkkel, amikor a gazdák még gyalogszerrel, kézi erővel, kis sebességgel és kisebb területeken kaszáltak.
„Akkoriban, ha a gazda észrevett maga előtt egy fészekaljat, ki tudta kerülni, a nagy munkaszélességű, hatalmas területeket bejáró gyors munkagépek esetében azonban erre nincs lehetőség.Nem beszélve arról, hogy az ilyen tempóban közeledő kasza elől az állatok is kevesebb eséllyel tudnak elmenekülni”
– hangsúlyozta a szakember, akinek szavai szerint nemcsak a madarak, hanem például az őzgidák is komoly veszélynek vannak kitéve. Tóth László ugyanakkor azt is elmondta, számos olyan, a természetbarát gyepgazdálkodás elvén alapuló technika és kiegészítő intézkedés létezik, amelyeket alkalmazva nagymértékben nőnek az állatok túlélési esélyei.
Azonban vannak olyan értékes fajaink, mint például a túzok, amelynek költése és fiókáinak nevelése elhúzódik, így a megóvásukat csak ennél későbbi kaszálással biztosíthatjuk. A legtöbb élőlény számára életbevágó, hogy mellőzzük az éjszakai kaszálást, mivel sötétben a menekülési és az észlelési esélyeik is csökkenek. „Fontos a kaszálatlan sávok meghagyása is, hiszen ezek élettérként szolgálhatnak. Ha egy időben nagy területen végezzük a munkát, azzal búvóhelytől és táplálkozási helytől fosztjuk meg az állatokat” – magyarázta Tóth László, aki szerint sokat jelent az is, ha a gazdák a kiszorító kaszálás technikáját alkalmazzák, így terelve az élőlényeket a szegélyélőhelyek irányába. Mint mondta, a lassabban haladó munkagép elől könnyebben kitérnek az állatok, különösen akkor, ha az vadriasztó lánccal van felszerelve. A téma kapcsán kiemelendő mindemellett az is, hogy
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság tájegységvezetője mindezek mellett azt is hangsúlyozta, nincs tökéletes megoldás, hisz minden az adott helyszíntől, illetve a megóvni készült fajoktól függ. Minél változatosabb a művelés módja, annál nagyobb az esély gyepek élővilágának fennmaradására. Tóth László Heves megye déli részén járja a vidéket, ahol munkatársaival együtt bő tíz esztendeje kezdett el a gazdákkal egyeztetni a témával kapcsolatban; szavai szerint a természetbarát gyepgazdálkodás elsajátítása egy hosszú tanulási folyamat része. Úgy véli,
