Országhatárainkon belül utazva, a tájat szemlélve gyakorta érezhetjük: mintha végeláthatatlan szántók vennének körül bennünket. Mindez nem véletlen, hisz Magyarország területének közel 80%-át termőterület borítja, amelynek mintegy 60%-a szántóföld – ezen arányokat tekintve az Európai Unió tagállamai közt is élen járunk. Azonban nemcsak a mezőgazdasági művelés alatt álló területek, hanem azok közvetlen környezete is különös fontossággal bír, éppen ezért fokozott figyelmet kíván. A szegélyélőhelyek – mezsgyék, árokpartok, útszegélyek vagy éppen fasorok – ugyanis megannyi élőlény otthonát jelentik.
Lóránt Miklós, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője lapunknak elmondta, gyakori probléma, hogy a gazdálkodók a területeiken túli részt is művelésbe vonják. A szakember szavai szerint sok gondot okoz az is, hogy a földhasználók egy része a szegélyélőhelyeken közlekedik autójával vagy éppen mezőgépével.
– magyarázta Lóránt Miklós, aki szerint e figyelmetlenség sok apróvad életterének csökkenéséhez vezet. Nem beszélve az olyan védett madárfajokról, mint például a cigány csaláncsúcs, a sárga billegető vagy éppen a sordély.
Szintén e területeket érintő gyakori probléma a tavaszi égetés, amelyet sokan a szomszédos, általuk gyomosnak-gazosnak vélt terület „megtisztítására” vetnek be, számos jogszabályt megsértve ezzel.
– folytatta Lóránt Miklós. Mint mondta, sokan hagyják figyelmen kívül a tűzgyújtási rendeletet, éppen ezért gyakorta kell közbeavatkozniuk a nemzeti park munkatársainak ilyen esetekben.
Akad azonban valami, ami talán még az égetésnél is komolyabb károkat tud okozni az értékes maradvány-élőhelyekben, amelyek olyan védett növényfajok életterét is jelenthetik, mint a fátyolos nőszirom vagy a budai imola. „Egyes gazdálkodók úgy látják, gyomosodik a szántóföld körülötti szegély, így gyomirtáskor úgy állítják be a permetezőkart, hogy az a szántóterület környezetét is érje” – mondta a szakember, aki szerint ennek eredménye leginkább az árokpartokon látható.
„E helyeken fészkelnek, táplálkoznak és pihennek például a túzokok; számukra ezek egyfajta búvóhelyként szolgálnak a nyílt terep közepén” – tette hozzá Lóránt Miklós, aki egyébként kiemelt feladatként tekint a túzokok védelmére.