Négy esztendővel ezelőtt, a Magyar Haltani Társaság egyik ülésén felvetődött egy gondolat: legyen egy olyan nap az évben, amikor minden a halak körül forog. Az elnökség közös egyetértésben adott zöld utat az ötletnek, amelynek megvalósításához csakhamar partnereket is talált.
Az eddigiektől eltérően a rendezvény a fővárostól távol várta a halbarátokat, akik azonban mégis közelinek érezhették magukhoz a helyszínt. A valóságos horgászparadicsomnak számító Tisza-tó partján, egy hotel konferenciatermében került sor ugyanis a programra, amely Harka Ákos, a Magyar Haltani Társaság elnökének szavaival vette kezdetét.
Mint mondta,
„Ilyenkor a csukák ívása még a csúcson van, s már készülődnek a süllők, a balinok, utánuk pedig következnek a békés halak” – részletezte Harka Ákos. Szavai szerint kezdeményezésükkel a vizeink és halaink fenntartható hasznosítását szeretnék elősegíteni, és persze a halakat is népszerűsíteni kívánják.
E gondolatmenethez csatlakozott Dérer István, a MOHOSZ elnökhelyettese, aki szerint annak ellenére, hogy sokan és sokféleképpen kapcsolódnak a halakhoz – akár hobbi, akár hivatás terén –, azok mégis sokszor méltatlanul el vannak feledve. „Életüket rejtett módon élik, így nehezen fotózhatók, holott ugyanolyan értékes részei az élővilágnak, mint bármely más gerinces állatfaj” – mondta. Dérer István felhívta a figyelmet arra is, hogy
Csörgits Gábor, az Agrárminisztérium Halgazdálkodási Főosztályának munkatársa előadásában azt hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi célú halászat megszüntetésével a horgászaté lett a „főszerep” a természetes vizeink hasznosítása terén. Mint mondta, a horgászok egyre nagyobb része már nem élelemszerzésként, hanem sportként tekint hobbijára, s bár az értékek változtak, a halállomány fenntartásának igénye részükről cseppet sem csorbult az évek alatt, sőt. Csörgits Gábor ennek kapcsán beszélt a tilalmi időszakok és méretkorlátozások lényegéről, majd hozzátette: érdemes lenne az olyan mérettartományba eső halakat védeni, amelyek már ivarérettek, és szaporodásukkal a legtöbb utódot tudják biztosítani a természetes vizekben.
Az előadók között volt Staszny Ádám, a Szent István Egyetem Halgazdálkodási Tanszékének tudományos munkatársa is, aki emlékeztette a hallgatóságot arra, milyen változatos és különleges fajok alkotják a magyarországi halfaunát. Az angolnák például „ismerik” a hosszú élet titkát: adott esetben túlélhetik ugyanis az embereket is. A réti csík az iszapba fúrja magát, ha eltűnik körülötte a víz – béllégzésével akár egy hónapot is kibírhat így. A csuka és a lápi póc két olyan halfajunk, amelyek fejüket is pikkely borítja. Noha nem őshonos fajunk, ugyanakkor említésre méltó: az ezüstkárász hátmagassága nőni kezd, ha a vízben ragadozó is él. „Megpróbálja túlnőni a ragadozó száját” – mondta Staszny Ádám a harmadik Halak Napján.
