Ne gondoljuk, hogy holmi extravagáns hobbiállattartók vásárolnak pingvineket Hollandiából – többnyire azok rendelnek ezekből a madárfajokból, akik madárparkot, állatkertet szeretnének nyitni, de szép számmal akadnak olyan hotelek is, melyek vendégcsalogatónak szeretnének beszerezni néhány példányt közülük.
A pápaszemes pingvin mintegy 70 cm magas, s a hímeket a tojóktól külsejük alapján nem lehet megkülönböztetni. Afrika déli területein honosak, arrafelé, ahol a tengeráramlatok miatt a víz kifejezetten hűvös. Ezzel is magyarázható, hogy kontinensünkön is könnyen tartható s jól szaporodó madarakról van szó. A tojó általában 2-3 zöldes színű tojást rak, s ha ezeket a fogságban elszedik tőle, még egy fészekaljjal hálálja meg a gondoskodást. A kotlási idő 4-5 hét között változik. A tenyészfarmokon a géppel keltetett fiókákat áldozatos munkával kézzel nevelik föl, a második fészekaljat viszont már a pingvinekre bízzák, melyek nemcsak megbízható kotlók, hanem gondos szülők fogságban is. A kézzel nevelt példányok feltűnően ragaszkodóak, fajtársként követik gondozóikat, de a tapasztalatok alapján nem alakul ki ember-állat között olyan erős kapcsolat, mely miatt később tenyésztésbe ne lehetne őket venni.
de a tenyészfarmokon egy kisebb kolónia számára is elegendő egy néhány köbméteres medence.
A kínaiak is sokat tanulnak a hollandoktól, így – úgy tűnik – hamarosan Kína már pingvinek tekintetében is önellátó lesz. Egy azonban biztos, a pingvinüzlet most virágzik.
